DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Miután Göndör István képviselõtársam volt oly szíves és hivatkozott rám, engedje meg, hogy tájékoztassam arról, hogy én igenis követem a napisajtót - mert megkért erre. Ezért engedje meg, hogy a mai Magyar Nemzet 4. oldaláról felolvassam a következõ egy mondatot: "A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat alelnöke szerint az Alkotmánybíróság döntése után a kormánynak átdolgozásra vissza kellene kérnie a nyugdíjreformról szóló törvényeket." Tehát én megfogadom az ön tanácsát. Ön még mindig nem fogadja meg az én tanácsomat, hogy adja kölcsön jövedelmének 6 százalékát, és majd 17 év múlva megmondom, hogy milyen kamattal kapja vissza. A kettõnk közti elszámolásban egyelõre tehát, azt hiszem, én állok jobban.
Bleyer Jenõ bácsival - bocsánat, képviselõtársammal - igazán nem kívánok vitatkozni, de amikor õ a nyugdíjasok nevében beszél, akkor legyen kedves felmutatni, miszerint megváltozott a két nyugdíjasszövetség írásban megküldött álláspontja; mert amit most mondott, az nem az eredeti, írásban megküldött álláspontnak felel meg.
(10.30)
És ha a nyugdíjasok nevében itt szól, én elismerem ezt a jogát, de akkor szíveskedjék utalni legalább arra, hogy mely nyugdíjasok nevében szól és milyen felhatalmazás alapján. Nagyon sajnálom önt, és nagyon tisztelem önt, de - hogy is mondjam - itt a közvélemény elõtt egy írásban, a szövetségek által elfogadott állásfoglalással szembeni tényeket állítani, nem igazán garancia arra, hogy a nyugdíjasok 3 milliós vagy 2 millió 600 ezres tábora ezzel egyet tud érteni.
Elnézését kérem még egyszer. Köszönöm.