ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Valóban mondtam egy olyan mondatot, hogy a társadalmi párbeszéd nem egyenlõ a szakszervezetekkel történõ egyeztetéssel, és ezt nem bántó és sértõ szándékkal tettem, csak nem volt módon kifejteni, mert lejárt az idõm. Ezért azt mondom, hogy a szakszervezetekkel, az érdekképviseletekkel való egyeztetést borzasztóan fontosnak tartom. A dolognak ez a lába áll és mûködik, általában a törvényalkotás során is ezt tapasztaltam, és ebben az esetben is ezt tapasztaltam. Azonban nem mûködik jól a dolognak az a lába, miszerint a képviselõk kiviszik a törvényjavaslatokat az emberek közé - és nem népszavazásról beszélek én! Nem! Hanem arról beszélek, hogy úgy gondoltam, januártól kezdve fórumokat tartok, ahol ismertetem a törvényjavaslatot. Keller László képviselõtársammal megbeszéltük, hogy még ne tegyem, mert nagyon sok változtatás lesz rajta. Most megkaptuk a javaslatot, és nincs idõ fórumokat rendezni, nincs idõ egyeztetni az emberekkel! Abban viszont, azt hiszem, egyetértünk, hogy egyetlen szervezet sem vagy akár több szervezet összességében sem fedi le a lakosságot, a teljes lakosságot. Nem beszélve arról, hogy egy-egy szervezet vezetése is másként gondolkodik, és másként gondolkodik az, aki oda nem tartozik.
Tehát én nagyon-nagyon fontosnak tartanám, hogy lehetõség legyen arra, hogy kivigyük az emberek közé, és igenis egyetértek Mádi Lászlóval, bár nem egyetértés kérdése, a sajtóban megjelent, hogy 10 vagy 12 százalék az, aki tisztában van azzal, hogy egyáltalán mit jelent a tõkefedezeti rendszer. Tehát a szervezetek valószínûleg tisztában vannak vele, a szervezetek vezetése is tisztában van ezzel, de a lakosság, beleértve a nyugdíjasokat, a fiatalokat és a középkorúakat is, sajnos ilyen mértékben van csak tisztában ezzel.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)