DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Földesi Zoltán képviselõ úr azt mondta, nem lehet minden törvényjavaslatot kivinni a társadalom elé és népszavazásra bocsátani. Szeretném két dologra felhívni a figyelmét. Volt egy 1991-ben megszületett országgyûlési határozat, amiben akkor az országgyûlési pártok többsége, függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti volt, megegyezett arról, hogyan kellene átalakítani a társadalombiztosítást. Három lépcsõre gondoltak, ebben nagy támogatottság volt. Biztató volt '94-ben, hogy a kormány a kormányprogramjában megfogalmazta, hogy amennyiben a nagy átalakítási rendszereket, illetõleg a költségvetést érintõ nagy reformokat, az államháztartási reformot végrehajtja, ezt csak egyféleképpen teszi: a széles társadalmi rétegek bevonásával.
Ezzel szemben mi megkaptuk ezt az igazán nagy terjedelmû anyagot, ami érinti az államháztartási reformot, és megkaptuk mellé a nyugdíjasszervezetek véleményét is, megkaptuk mellé az önkormányzatok, a társadalombiztosítási önkormányzatok véleményét is, és vagy az volt véleményük, hogy nem egyeztettek velük, vagy az, hogy nem vették figyelembe a véleményüket.
Én meglepetten hallottam Bleyer Jenõ hozzászólását. Képviselõ úr elmondásával szemben kezemben tartom a nyugdíjasszervezetének véleményét a reformról. Csak néhány mondatot szeretnék belõle mondani: "A kormány a nyugdíjrendszer kialakításában kapkodik és a vidék véleményét mellõzte."
(10.40)
"A jelenlegi felosztó-kirovó rendszert kell továbbra is fenntartani." "Mi a garancia az önkéntes nyugdíj-biztosítási pénztár fizetõképességére?" És még folytathatnám a kérdéseket. Ezt a saját nyugdíjasszervezete adta ki.
Köszönöm a figyelmüket.