KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap a kormány nevében Akar államtitkár úr már jó néhány félreértést megpróbált tisztázni a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, illetve jó néhány makroösszefüggésre igyekezett felhívni a figyelmet. Én most a felosztó- kirovó rendszert érintõ, a tényekkel, illetve a törvénycsomagban szereplõ javaslatokkal ellentétes felvetésre szeretnék néhány gondolattal reagálni, bízva abban, hogy talán így elkerülhetõ a téves alapokra épített vélemények ismétlése. A lefolytatott közel egyórás kétperces-vitára gondolva azt hiszem, nem sok reményt fûzhetek ehhez, de azért mégis reagálnék.
Néhányan élesen bírálták a benyújtott javaslatot amiatt, hogy a szerzett jogoktól foszt meg, a gyermekgondozás és a felsõ fokú tanulmányok idejét kiveszi a nyugdíjra jogosító szolgálati idõbõl.
(10.50)
Ilyen megállapítást, azt gondolom, azok a képviselõk tettek, akik vagy nem olvasták el a társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvényjavaslat legelejét sem, vagy pedig azt jóindulatúan félreértették. Emlékeztetõül a törvényjavaslat 3. oldalán szereplõ 3. §-át, amely igen rövid, szó szerint szeretném idézni: "Az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetõleg korlátozni nem lehet." Ennek a követelménynek mindegyik törvénytervezet megfelel. A már megszerzett jogok csorbítása, korlátozása, eltörlése egyik törvényjavaslatban sem szerepel.
A társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvényjavaslat 38. §-ára is felhívom a szíves figyelmüket. Itt rögzítjük ugyanis a szerzett jogok védelmének meghatározó szabályát, mely szerint nyugdíjszerzõ szolgálati idõként kell figyelembe venni azokat az idõket is, amelyek az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati idõnek minõsültek. Ez tehát azt jelenti, hogy aki például 1997-ben fejezte be egyetemi tanulmányait, vagy akkor volt gyesen, és mondjuk most 23 éves, akkor ha majd közel 40 év múlva nyugdíjba megy, ezek az évek akkor is elismerésre kerülnek. Szó sincs tehát korábbi nyugdíjjogok megvonásáról. Ugyanakkor a nyugdíjrendszer átalakításánál a jövõre vonatkozóan a hagyományos felosztó-kirovó rendszerben is jó néhány változtatást azért kell tennünk, mert az egyes jogszerzéseket meghatározó korábbi feltételekben is jelentõs változások történtek, és ezeket a nyugdíjrendszerben is követnünk kell.
Ilyen követõ jellegû, a gyes feltételeiben történt változással összehangolt módosítást javasolunk a gyermekekhez kapcsolódó kedvezményeknél is. Többen is kifogásolták, hogy az új szabályok szigorító hatásúak, és a gyermeküket 1997 után szülõ édesanyák számára jelentõs többletterhet jelentenek.
Tisztelt Ház! Nyugodtan mondhatom - és az alábbi rövid összehasonlítással bizonyára mindenki belátja -, hogy ez nem így van. Nézzük a jelenlegi helyzetet! A gyermek születéséhez kapcsolódó terhességi-gyermekágyi segélyen töltött 24 hét, vagyis mintegy fél év járulékfizetés nélküli szolgálati idõt jelent a biztosítási jogviszonyban álló édesanyáknak. Ezt követõen a gyes a gyermek 3 éves koráig vehetõ igénybe, s e két és fél év, vagyis 30 hónap alatt a gyes összegébõl 6 százalékos egyéni nyugdíjjárulékot kellett fizetni.
Mit tartalmaz a benyújtott javaslat? Miután a gyesre jogosultság 1995 óta már nem biztosítási jogviszonyhoz, hanem jövedelemhatárhoz kötõdik, a gyes idejének eddigi beszámítása már diszkriminatív hatású, hiszen a kisgyermekes anyák egy része nem szerezhet a gyermek otthoni gondozásával szolgálati idõt. Ezért született az a benyújtott, az ÉT-n létrejött kompromisszumos javaslat, hogy a gyes helyett minden gyermek után gyermekenként 2-2 év járulékfizetés nélküli szolgálati idõt elismerünk, és az egyéni járulékfizetéstõl is eltekintünk. Természetesen a terhességi-gyermekágyi segélyezés fél éve továbbra is járulékfizetés nélkül beszámít, így gyermekenként két és fél év kedvezmény általánosan érvényesül, függetlenül attól, hogy az édesanyák gyermekük otthoni gondozásának ideje alatt nem dolgoznak avagy dolgoznak - és ez utóbbi esetben nincs is szolgálatiidõ-kiesésük.
Valóban más ez a kedvezmény, de a két rendszer pénzügyi mérlegének összehasonlítása alapján belátható, hogy egyéni többletterheléssel a változtatás nem jár. A jelenlegi gyes utáni 30 havi járuléklevonás összegét ugyanis a javaslat szerinti két és fél év járulék nélküli idõvel, a gyermek 3 éves koráig terjedõ fél év megvásárlásának terhével kell szembeállítani. Ez pedig a 30 százalékos járulék megfizetésével és az ehhez kapcsolódó adókedvezménnyel együtt nem több, mint a gyes teljes idején levont járulék. A javaslat szerint a szolgálatiidõ-vásárlás nincs idõhöz kötve, ezt a nyugdíjazásig bármikor - tehát amikor jobb jövedelmi viszonyok közé kerül az illetõ - lehet realizálni.
Ezenkívül a javaslat lehetõvé teszi, hogy ha az édesanyák a gyermekükkel 3 éves korukig otthon maradnak, akkor - függetlenül attól, hogy gyesre jogosultak vagy sem - egyéni döntésük alapján további szolgálati idõt vásárolhatnak az elõbb említett járulék adókedvezménnyel és idõbeli korlát nélküli megvásárlásával. A gyermekgondozási idõ megvásárlása nem kötelezõ, ez egyéni döntési kompetencia. Nem vitatjuk, hogy ez a szabályozás talán bonyolultabb, és bár nem rosszabb, de a jelenlegi igazságtalanságot teljeskörûen nem rendezi. Éppen ezért is nyitottak vagyunk az ésszerû módosítások befogadására.
Az egyetemi évek beszámítása is a gyermekgondozás idejéhez hasonlóképpen változik. Akik 1998 elõtt folytatták felsõfokú tanulmányaikat, azok számára, bármikor mennek nyugdíjba, ez az idõ nyugdíjszerzõ szolgálati idõnek számít. Akik 1998 után vesznek részt felsõfokú képzésben, azok a gyermekgondozás idejéhez hasonló szja-kedvezmény mellett bármikor megvásárolhatják ezeket az éveket akkor, amikor például a legjobban keresnek. De lehetõséget ad a törvény arra is, hogy helyettük akár a munkáltató is fizesse - szintén az aktuális minimálbér után - a nyugdíjjárulékot.
A nyugdíjreformot elveiben egyértelmûen támogató hozzászólásokban is megjelent a társadalmi preferenciáknak, a gyermekvállalásnak, a képzettség szintjének a nyugdíjrendszerbeli további növelésének az igénye. A ma nyugdíjban lévõk összességét tekintve a járulékfizetés nélküli idõ - tehát az egyetem, a gyermekgondozás, a betegség - alapján kifizetett nyugdíjteher jelenlegi költségvonzata a szakértõi becslések szerint 40-60 milliárd forintra tehetõ. Ez 2-3 százalékpontot kitevõ járulékterhelésnek felel meg. Ugyanakkor jogos igény a járulékok csökkentése. A kormányzati javaslat tendenciájában a járulékcsökkentés lehetõségét helyezte elõtérbe.
Az özvegyinyugdíj-rendszerrel kapcsolatban felmerült problémák az esetek többségében félreértésen alapulnak. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a változás lényegét, és a félreértéseket néhány példán keresztül tisztázzam!
Az özvegyinyugdíj-rendszer igazságosabbá tételének igénye már évek óta napirenden van. A rendszer belsõ ellentmondásai közül azt érte a legtöbb és jogos támadás, hogy az az özvegy, aki saját nyugellátásra jogot szerzett, nem részesülhet az elhunyt házastársát megilletõ, több évtizeden keresztül járulékfizetéssel megszerzett ellátásból. A mai rendszer mindössze arra ad lehetõséget, hogy az átlagos alatti saját ellátás esetén a túlélõ nyugdíját az együttfolyósítási határig kiegészítsék. Ez a határösszeg 1997-ben 20 400 forint. Az viszont, aki saját ellátásra nem szerzett jogosultságot, a korhatár betöltésétõl élete végéig korlátozás nélkül özvegyi ellátásban részesül akkor is, ha még aktív keresõ, magas jövedelemmel bír. Ezt a legkirívóbb ellentmondást, hogy a járulékfizetéssel saját ellátásra jogot szerzett személyeket kvázi büntetjük, kívánja az új nyugdíjrendszer megszüntetni, amikor a saját nyugdíj mellett lehetõvé teszi egy 20 százalékos mértékû özvegyi ellátás folyósítását.
Az özvegyinyugdíj-rendszer tervezett változtatása nem érinti az özvegyi nyugdíj jogosultsági szabályait; változatlanul állandó jelleggel özvegyi nyugdíjra a két gyermeket nevelõ vagy a rokkant, vagy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött özvegy jogosult, ha az elhunyt házastárs, élettárs az életkorának megfelelõen elõírt szolgálati idõt megszerezte. Változatlanul jogosulttá válik az özvegy nyugdíjra akkor is, ha az elõbbi feltételek az elhalálozást követõ 10 éven belül bekövetkeznek; az 1993. március 1-je elõtt megözvegyülteknél ez az idõszak maximum 15 év lehet. Ezt nevezik a jogosultság feléledésének.
E kérdésben számos félreértés van. Sokan úgy gondolják, ha egy nyugdíjas özvegy jelenleg nem kap özvegyi nyugdíjat, akkor 1998. január 1-jétõl is csak akkor lesz jogosult, ha a haláleset kevesebb mint 15 évvel ezelõtt következett be.
(11.00)
Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem így van. A megrokkanásnak vagy a nyugdíjkorhatár betöltésének kellett bekövetkezni a haláleset után maximum 15 évvel. Például ha az elhunyt az elõírt szolgálati idõvel rendelkezett, akkor 1998. évben minden nyugdíjaskorú nõ, aki 40 éves kora után özvegyült meg, és minden nyugdíjaskorú férfi, aki 45 éves kora után özvegyült meg, kérheti a saját nyugdíja mellé az új, 20 százalékos özvegyi nyugdíjat. Ez a szabály az özvegyi jogosultaknak rendkívül széles körben biztosítja a jelenleg korlátozottan, illetve egyáltalán nem folyósított özvegyi ellátást, amely a 20 százalékos mérték mellett is több mint 17 milliárd forintot juttat azok számára, akik a korlátozott folyósítás vesztesei voltak. Ez a nagyságrend jól tükrözi a mai rendszer tarthatatlanságát, hiszen a 20 százalékos mérték 17 milliárd forinttal többet nyújt számukra, mint a jelenlegi 50 százalékos özvegyi nyugdíjhoz tartozó, korlátozó folyósítási szabály.
A másik probléma, amelyet felvetnek, hogy az új, 20 százalékos mérték alacsony azoknál a személyeknél, akik saját nyugellátásra nem szereztek jogot. E kérdés megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az érintettek egy része jogosult lesz vagy akár jelenleg is már jogosult saját nyugdíjra, de a saját nyugdíjat még nem igényelte, mert aktívként tovább dolgozik a nyugdíjkorhatár betöltése után is. Ebben az esetben rászorultságról nem beszélhetünk.
A nyugdíjrendszer keretében pedig irreális elvárás a célzott, meghatározott személyi kört érintõ rászorultsági ellátások elõírása. Nemcsak azért, mert a nyugdíjfolyósító az egyén jövedelmeirõl nem rendelkezik információval, egyéni jövedelemnyilatkozatot sem tud ellenõrizni, hanem elsõsorban azért, mert az Alkotmánybíróság korábbi döntései alapján egyértelmû, hogy a nyugdíjrendszer keretében a járulékfizetéshez legalább arányaiban nem kapcsolódó megoldás nem alkalmazható, mert ez a járulékfizetésre jogot szerzettekkel szemben diszkriminatív. Ezért a saját jogon nyugdíjjal nem rendelkezõk ellátásáról - függetlenül attól, hogy özvegy vagy sem - a szociális ellátórendszer keretében kell gondoskodnunk, és gondoskodunk is. A nyugdíjreformcsomag egyik lényeges rendezõ elve, hogy a szociális feladatoktól megtisztítsuk a nyugdíjrendszert.
Csaknem minden ellenzéki képviselõ és számos kormánypárti képviselõ is felvetette a nyugdíjak értékállandóságának, az indexálás módosításának problémáját. Erre egyértelmû válasz a nyugdíjasok érdekképviseleteinek vezetõivel történt megállapodás tükrében célszerû majd adni. Itt azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amikor a nyugdíjasok sorsáról beszélünk, akkor nem pusztán 1998-ról kell beszélnünk, hanem az ezt követõ évek pozíciójáról is.
Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)