CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a nyugdíjreform most folyó vitájában újólag szóljak a Kereszténydemokrata Néppárt nevében. Elõször is vissza szeretnék térni az alapokra, habár itt most már - fõleg a kétpercesek következtében - eléggé a részletek kerülnek tárgyalásra, de általános vita lévén azt hiszem, erre még vissza lehet térni. Vissza szeretnék térni arra a hárompilléres rendszerre, amely itt most javasolva van, és arra a hárompilléres rendszerre, amit mi tartanánk jónak.
Mint ismeretes, a javaslat szerinti hárompilléres rendszer egyik eleme a hagyományos felosztó-kirovó rendszer; a másik a kötelezõ befizetésen alapuló pénztárak funkciója; és a harmadik pedig az önkéntes tõkefedezeti rendszer. Ebbõl a három pillérbõl ki szeretném ismételten emelni a középsõt, amelyben magánpénztárak is mûködhetnek, és ahol az állampolgár most, ha életbe lép majd a törvény, azzal találja magát szembe, hogy törvényi elõírás alapján köteles befizetni a járulékot, amibõl majd õ egyszer nyugdíjat kap. Ezt továbbra is aggályosnak tartjuk alkotmányossági szempontból. Az természetes, hogy egy állampolgár számára lehet elõírni kötelezõ adóbefizetést, lehet elõírni kötelezõ társadalombiztosításijárulék-befizetést, mindent, amihez képest valamiféle szolgáltatás járul, vagy hozzájárul az állami kiadásokhoz.
Azonban továbbra is vitatjuk azt, hogy vajon nem alkotmányellenes-e azt elõírni kötelezõ módon, hogy magánpénztárba befizessen az állampolgár, akkor is, hogyha ebbõl majd nyilván visszakapja. Erre bizonyos garanciák is jelennek meg. A garanciális elem nyilván menti a helyzetet, de az a garanciális elem az alaphelyzetet nem változtatja nem, ezért ezt mi továbbra is vitatjuk. (Zaj. - Az elnök a csengõ megkocogtatásával csendre inti az egymással beszélgetõ képviselõket.) A mi elképzelésünk szerinti három pillér, amely összhangban van a parlament által '91-ben elfogadott koncepcióval, úgy szól, hogy legyen egy mindenkor kötelezõ rész, amit lényegében minden állampolgár megkap: ez nyilván attól függ, hogy egy ország mennyire tud ebben helytállni, hogy akkor is, ha nincs szolgálati idõ, valami pénzt mindenki kapjon. Ez az elsõ pillér.
A második pillér az úgynevezett munkanyugdíj lenne, amelyben nyilvánvalóan - és azt hiszem, ez játszik ebben a rendszerben központi szerepet - az számít, hogy ki mennyit dolgozott, milyen jövedelmet ért el, tehát egy erõs differenciáltság mellett vagyunk a nyugdíjrendszerben.
És a harmadik pillér nálunk is egy tõkefedezeti rendszeren alapuló, de önkéntes befizetések alapján mûködõ pénztári rendszer, amihez mi is azokat a reményeket fûznénk, hogy az ott összegyûlõ tõke a gazdaságban nagyon pozitív szerepet játszik. Ennyiben mi is a tõkefedezeti rendszer mellett vagyunk, de így, hogy csak a három pillérnek az egyike ez.
Ezt vitatva és visszatérve az alkotmányossági szempontból történõ bírálatunkra, fel kell vetnünk itt, az általános vitában is azt, hogy itt most egy érdekes helyzet alakult ki, mert mint tudvalevõ, egy bizonyos párhuzamosság van a nyugdíjreform és az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat között. Az utóbbiban meg van célozva az, hogy itt a parlamentben megszûnjön az a képviselõi jog - 51 képviselõnek jelenleg még joga van -, hogy elõzetes normakontrollt kérjen.
Nyilvánvaló, hogy ha ez a jog megmarad, akkor ez esetleg ezt a nyugdíjreformot is fenyegeti, és a végszavazás elõtt egy ilyen lehetõség bekövetkezése azt jelentené, hogy halasztani kell a végszavazást és így az életbelépést is. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy akármi lesz ebben a döntés, a nyugdíjreform tervezett tárgyalásának a történetéhez immár történetileg fog az hozzátapadni, hogy egy majdnemhogy versenyfutás van a két törvényjavaslat között; és várhatóan a parlamenti többség meg fogja szüntetni ezt a lehetõséget, mielõtt ennek a nyugdíjreform-javaslatnak a szavazására sor kerülne. Ez történetileg össze fog fonódni. Most nyilván nem errõl van szó, de itt is megemlítem, nem értünk egyet azzal, hogy ezzel szûküljön a mindenkori - akár ellenzéki, akár kormánypárti - képviselõknek a joga.
Ezek után át szeretnék térni egy másik alkotmányossági problémára - amely már nem ilyen értelemben vetõdik fel -, éspedig az Alkotmánybíróságnak a tegnap nyilvánosságra hozott döntésére, amely - csak nagyon röviden - most már nem megkérdõjelezi, hanem kimondja, hogy osztalék után nem lehet tb- járulékfizetési kötelezettséget megállapítani. Bizonyos esetekben az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulás nem vethetõ ki, nem szedhetõ be; a kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozóknál a minimálbér 50 százaléka bizonyos esetekben mégsem funkcionálhat, és a szerzõi díjat kifizetõ egyes jogi személyek között kellõ indok nélkül nem lehet önkényesen különbséget tenni. Lehet, hogy ezek kis szeletek, de ez az alkotmánybírósági határozat mégiscsak rávetíti az árnyékát erre a törvényjavaslatra is.
Én azt hiszem, hogy komolyan kell venni azt a nyugdíjpénztár vezetõi részérõl már megszellõztetett véleményt, mely szerint - õk fogalmazták ezt így - vissza kellene vonni ezt a törvényjavaslatot, és ennek a fényében átalakítani. Én nyilvánvalónak tartom a kormány szempontjából gondolkozva, hogy ezt valószínûleg nem fogja megtenni. Ellenben valamilyen módon mégis figyelembe kell venni majd azt még itt, a módosító javaslatok során valamilyen módon, hogy az Alkotmánybíróságnak a döntései, amelyek immár megfellebbezhetetlenek, ne legyenek ellentétesek ennek a törvényjavaslatnak a finanszírozási rendszerével; hiszen itt a finanszírozhatóság az egyik legnagyobb probléma, amely az ellenzék kritikájában sokszor megjelent, és ezek a tételek bevételi oldalról még bizonytalanabbá teszik ezt a törvényjavaslatot. Erre felelni kell, erre valami megoldás kell - ha nem a visszavonás, akkor a módosítás -, és ez is idõigényes.
(11.20)
Úgyhogy mindezeket figyelembe véve, amit most e két témában elmondtam, mi mégiscsak azt tartanánk helyesebbnek, ha ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája nem zárulna le csak az õszi ülésszak megkezdésekor, s addig mód lenne például az Alkotmánybíróságtól nem elõzetes normakontrollt kérni, hanem az általam felvetett témában elõzetes véleményt kérni, mert ilyen eljárás is lehetséges. Tehát bizonyos dolgok tisztázása után lehetne megnyugtatóbban lezárni majd az általános vitát.
Én a kétperces felszólalás lehetõségével azért nem éltem az elõbb, hiszen a rendelkezésemre állt ez a lehetõség, és még idõkeretben vagyok, ezért engedjék meg, hogy egy-két, itt már elhangzott dologra is reflektáljak.
Aszódi Ilona Katalin - szerintem teljesen jogosan - felvetette, hogy más az elõkészítés és más a törvénytárgyalási idõszak. Tehát itt is jobban meg kellene lenni annak a kontaktusnak, amit õ hiányolt, a lakossággal való beszélgetésnek, a képviselõk fórumának, ahol még ezt jobban körül lehetne járni. Egyébként szeretném bejelenteni, tisztelt elnök asszony, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt idõkeretébõl Aszódi Ilona Katalinnak rendelkezésre bocsátunk összeget... (Derültség.), idõt, összeget nem, amennyiben ezt kéri, nem tudom, hogy él-e majd vele.