MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, egy nagyon fontos témának vagyunk a tárgyalásánál, amelynek sajnos nem igazán körültekintõen és nem kellõ higgadtsággal történik itt a vitája; bár nyilvánvalóan vannak komoly ellenérvek, és vannak érzelmek is a kérdés megítélése kapcsán. Annak ellenére ez a helyzet, hogy arra a kérdésre, hogy van-e szükség nyugdíjreformra, van-e szükség társadalombiztosítási reformra, erre a kérdésre egy konszenzusos válasz születne a Házban, ha feltennék a különbözõ frakcióknak. Hiszen mindenki azt mondja, hogy nyugdíjreformra szükség van. Szükség van egyrészt azért, mert a gazdasági helyzet, illetve a nyugdíjak finanszírozása egyértelmûen alátámasztja a változtatás szükségességét; másrészt pedig a jelenlegi szabályozásnak a bonyolultsága, igazságtalansága szintén csak annak a véleménynek adhat igazat, amely a változtatás kényszerét jelenti. Ennek ellenére - mint látható, és azt hiszem, mindenki számára megítélhetõ - nagyon komoly viták vannak a nyugdíjrendszer változtatásának technikái, még a koncepcionális kérdések kapcsán is. Azt gondolom, ez bizonyos értelemben érthetõ, hiszen különbözõ technikákkal lehet ezeket a módosításokat megtenni, és itt eltérõ társadalomképek is megfogalmazódnak az elhangzott vélemények mögött.
Én a továbbiakban néhány olyan dologra térnék ki, amelyeket a kormánykoalíció a jelenlegi törvénymódosító csomag melletti érvként hoz fel, illetve néhány ellenérvet fogok aztán részleteiben kifejteni.
Az egyik érve a kormánykoalíciónak a jelenlegi tervezet mellett, hogy ösztönöz a járulékfizetésre. Azt gondolom, hogy ez az érv két oldalról is sántít. Az egyik az, hogy ez a jelenleg bevezetendõ koncepció legalább olyan bonyolultnak tûnik, mint a jelenlegi rendszer, és az átláthatóság, a kiszámíthatóság feltételeit és kritériumait egyébként egy polgári társadalomban tényleg meg kellene követelnünk, remélhetõleg még Lukovics Éva képviselõ asszony szerint is. Tehát ebben a helyzetben a járulékfizetési ösztönzöttség ilyen tekintetben nagyon minimális mértékben javulhat, ha javul, ha nem látható át a rendszer egésze és a rendszernek a pozitívumai, hiszen több rendszer együttélését próbálja ez az új rendszer - egy felosztó-kirovó rendszer és egy tõkefedezeti rendszer - biztosítani, ahol a különbözõ korosztályok mentén is más típusú lehetõségek állnak rendelkezésre. Van, ahol lehetõség; van, ahol kényszer; van, ahol pedig tiltás. Ezen kívül a nõk- férfiak mentén, az özvegyi, a rokkantsági és a teljes jogú nyugdíjjogosultságok mentén megint csak nagyon különbözõ lehetõségek állnak rendelkezésre. Ez tehát nagyon bonyolult rendszert jelent, amely a járulékfizetési ösztönzöttség tekintetében nagyon minimális elõrelépést jelenthet pozitív esetben, tehát optimista forgatókönyv esetén. Ezenkívül a tõkefedezeti rendszer az összbefizetéseknek és az összjárulékterheknek egy nagyon kis része, éppen ezért azt gondolom, a járulékfizetés egészére nézve az ösztönzõ hatása minimális.
A második érv a gazdaságélénkítõ hatás. Többen utaltak már arra, hogy az új rendszer, mivel igazából többletforrással nem nagyon tud számolni, a tõkefedezeti rendszerbe történõ befizetés pénzét valójában kiveszi a jelenlegi nyugdíjasok ellátásának finanszírozási hátterébõl.
(11.50)
Tehát ilyen értelemben a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának pénzügyi háttere csak egy növekvõ hiány, illetve hitelfelvétel esetén biztosítható, ami iflációt gerjeszt, ami egy drága finanszírozási rendszert jelent, és ez komoly gondokat vet fel. Ezen a téren - hogy élénkíti a gazdaságot - a vita tehát mindenképpen megfogalmazható, illetve ellenérvek is vannak.
A harmadik érv, hogy a biztosítottak tisztában vannak a befizetéseikkel, és ez az összeg a sajátjuk, ennek hátulütõire a késõbbiek folyamán ki fogok térni egy idézettel, ugyanis ez önmagában bizonyos mértékben igaz, ám nagyon komoly negatív hatásokkal is jár.
Milyen ellenérvek vannak a jelenlegi nyugdíjrendszer kapcsán? Az elsõ ellenérv az, hogy hátrányos helyzetbe hozza a jelenlegi nyugdíjasokat, hiszen az elõzõekben beszéltünk már arról, hogy ez a bizonyos befizetési összeg kikerül a jelenlegi nyugdíjasok által biztosított pénzügyi lehetõségek közül, és ez a jelenleg aktív korosztály ellátásainak fedezetét fogja jelenteni, ezért a jelenlegi nyugdíjasok ilyen értelemben nyilvánvalóan egy csökkent finanszírozási lehetõségû háttérrel állnak szemben. Amennyiben a hiányt növeljük és amennyiben ezeket a pénzeket átcsoportosítjuk, a kamatkiadások nyilvánvalóan meg fognak jelenni a társadalomban. A rendszer nemcsak a jelenlegi nyugdíjasokat, hanem bizonyos értelemben a nõket is hátrányosan érinti, hiszen a kevesebb szolgálati idõ következtében a nyugdíjjogosultságuk, nyugdíjösszegük reálértékben mindenképpen romolhat. El kell mondani egyébként, hogy az elmúlt három évben a jelenlegi kormánykoalíció regnálása óta több mint 20 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke.
A nõkön kívül a rokkantakat is hátrányosan érintheti. Éppen ezen átcsoportosítások révén bizonyos rétegek nyertesei lesznek, bizonyos rétegek pedig hátrányt szenvednek; a rokkantak mindenképp ezek közé tartoznak.
Negyedik ellenérvként az EU-konformitás merül fel. Amikor részben Kertész képviselõtársammal vitatkoztam, már elmondtam azt, hogy Európában egyébként csak Svájcban van kötelezõ tõkefedezeti rendszer, amely ország, mondjuk, nem élt át két világháborút, legalábbis teljesen máshogy élt át, mint Magyarország. Teljesen más a kötelezõ meg a szabadon választott! A szabadon választottat mi is támogatjuk, az ellenzék is támogatja. Kötelezõ rendszer viszont Svájcon kívül nem nagyon van Európában, tehát nem igaz az az érv, hogy ez európai uniós követelmény lenne.
Mindazok, akik átéltük az elmúlt hét évben a nyugdíj- és általában a társadalombiztosítási rendszer feszültségeit, problémáit, nagyon jól tudjuk azt, hogy mennyire megnõttek a társadalombiztosítás adminisztratív költségei. Jómagam 1990-91-ben még az ellen harcoltam, hogy az 1 százalékos mûködési költséget ne lépje túl az adminisztrációs költségvetés - ez ma már 5 százalék felé rúg. És az új rendszer következtében ezek az adminisztrációs költségek várhatóan tovább nõnek, rengeteg új intézmény lép fel, ami szétaprózza a pénzeket, és finanszírozási oldalról a fajlagos adminisztrációs költségeket növelni fogja.
A hatodik probléma, ami igazából nem nyert kellõ tájékozatást, legalábbis ennek cáfolatát nem nagyon hallottuk még, ez a külföldre való tõkekivonás lehetõsége. Tehát a betett pénzek nemcsak a magyar gazdaságot élénkíthetik; ezek a kötelezõ nyugdíj-biztosítási alapok külföldre kihelyezve nem a magyar gazdaság élénkülését, hanem más gazdaságokba való tõkekivonást jelenti. Ami a magyar gazdaság szempontjából egyébként rendkívül komoly veszélyeket jelent, hiszen a magyar gazdaságnak óriási tõkére van szüksége, itt óriási tõkebevonási igény lép fel, ami kapcsán a tõkekivonás éppen ellentétes folyamatot jelent.
Említettem, hogy az egyik pozitív érv volt az, hogy a biztosítási összeg a biztosító sajátja. Azt gondolom, hogy a nyugdíjrendszer vitája kapcsán nemcsak gazdaságról, államadósságról, szociálpolitikáról kell szólni, hanem társadalomképrõl, társadalompolitikáról is kell szólni, hiszen nem szakítható el a nyugdíjrendszer a társadalom mûködésének egészétõl, és bizonyos értelemben a kimondott, ki nem mondott szabályai egy árulkodó társadalomképrõl adnak tanúbizonyságot.
Néhány mondatban, két bekezdésben szeretnék utalni egy címzetes egyetemi docens és egy tanszékvezetõ egyetemi tanár nemrég megjelent álláspontjára, ami azt gondolom, hogy elgondolkodtató, legalábbis ezen társadalomkép kapcsán: "Ma talán a legkomolyabb hosszú távú probléma a krónikus népességfogyás. A most a tisztelt Ház által tárgyalt törvénycsomag háttéranyagai száraz tényként számolnak ezzel. A hatalmas arányú népességcsökkenés a társadalombiztosítási rendszer eddigi mûködésének is köszönhetõ. A tb a demográfiai trendeknek nemcsak szenvedõ alanya, de generálója is. Az egész társadalmat átfogó biztosítás rendszere azt üzente az egyénnek, hogy nem kell fiad-lányod legyen, mert nem õ tart el téged öreg korodban, hanem a gondviselõ társadalom. És ez a törvénytervezet ezt a szemléletet nem változtatja meg, hanem felerõsíti. Igaz, ezúttal nem az általános társadalmi gondviselést ígérik, hanem azt: egyedül képes leszel önmagadról gondoskodni." A késõbbiekben úgy folytatja: " Erre a helyzetre a jelenlegi nyugdíjreform-tervezet csak ráerõsít. Csupán az egyéni számládon lévõ összegre számíthatsz, társaid szolidaritására csak akkor, ha túléled õket, és csak annyiban, amennyiben nem élték még fel megtakarításaikat. A statisztikákból látható, hogy az egyén annál többet tud megtakarítani, minél kevesebb társadalmi kötelezettséget vállal fel, ideértve a családalapítás, gyermeknevelés terheit. Ha nem vállal gyermeket valaki, akkor aktív életében jobban él, és nyugdíjas korára a kötelezõ rendszeren kívül is képes lesz egyéni biztonságát a többiekénél magasabb szinten megteremteni. Kifizetõdõ tehát az önzés, a törvényileg támogatott egoizmus."
Azt gondolom, hogy ezek olyan szavak, amelyeket meg kéne fontolni. És ez a benyújtott törvénytervezet ennek a társadalomképnek, társadalomfilozófiának nagyon komoly alátámasztását és bizonyítékát mutatja, amivel mi korántsem tudunk egyetérteni, hiszen azt gondolom, hogy itt, ebben a Házban, országgyûlési képviselõként a magyar nemzet iránti hosszú távú elkötelezettségünk kell hogy megfogalmazódjon. Nemcsak a jelenlegi generációkért, hanem a jövõ generációiért is felelõsek vagyunk.
Utolsóként szólnom kell arról, hogy egy hosszú távon stabil, átlátható, kiszámítható, gazdasági-társadalmi hatásaiban végiggondolt, ezeket számszerûsíteni és a minõségi hatásokat is felmérni képes törvényhozás ilyen hajszolt tempóban nem mûködhet hatékonyan és felelõsséggel. Azt gondolom tehát, hogy az átláthatóság, kiszámíthatóság a törvényalkotásban általában központi szerepet kell hogy játsszon, de különösen egy ilyen léptékû, ilyen súlyú anyagban, mint a nyugdíjbiztosítás reformja. Azt kell látnunk, hogy a jelenlegi törvénytervezet koncepcionális problémáinál és szabályozásbeli hiányosságainál fogva is kaotikus helyzetet teremthet ebben az országban, ahol is fél éven keresztül arról fog szólni a dolog, hogy magyarázza a nyugdíjrendszert, aztán a felmerülõ hibákat - amelyek fél év alatt ki fognak derülni -, mondjuk, az év második felében próbálja meg valamilyen módon korrigálni. Ismerjük ezt a törvényalkotási módszert. Ez nem igazából a felelõs, hosszú távon stabil törvényhozást jelenti ebben az országban, tehát bizonytalanságot gerjeszt, és a gazdasági helyzet, a gazdasági hatékonyság javítása oldaláról is komoly problémákat és hiányosságokat felvetõ törvénytervezettel állunk szemben.
Azt gondolom, tisztelt képviselõtársak, hogy nem akkor vagyunk gyengék, ha belátjuk hibáinkat, hanem akkor, ha erõbõl keresztül-erõszakolunk egy olyan elképzelést, amelynek az összes közvetett hatásával nem vagyunk teljes mértékben tisztában. Ettõl óvnám a kormánykoalíció képviselõit.
Köszönöm szépen a figyelmet.