HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelettel hallgattam Boross képviselõ úr felszólalását, és még az is lehet, hogy a globalizációról vagy Európa jövõjérõl sok tekintetben osztom a véleményét és aggályait. Azt gondolom azonban, amire pontosan hivatkozott - hogy a mai idõs nemzedékben sok bizalmatlanság és bizonytalanság él a történelmi kataklizmák miatt - semmiképpen sem indokolja, hogy ne vágjunk bele ebbe a reformba. Az a helyzet, hogy a jelenlegi rendszer mellett nagyon rosszul járhatnak hosszú távon a nyugdíjasok.
Ez a rendszer azáltal, amit képviselõ úr is említett, hogy egyre kevesebb a gyerek, és Istennek hála, azért egyre több az idõsebb ember, valamilyen módon az összeomlás felé közelít. Ezért valamilyen módon akkor is szükség van a reformra, ha egyébként ezeknek a folyamatoknak nem örülünk; de más dolog, hogy nem örülünk ilyen folyamatoknak és más módon igyekszünk tenni ellene, és más dolog az, hogy a nyugdíjreformnál mégis a valóságos, létezõ tényekhez kellene alkalmazkodni. Ha emelkedik a nyugdíjkorhatár, ha több a nyugdíjjárulékot fizetõ ember, és viszonylag késõbb mennek nyugdíjba, akkor valamilyen módon jól járnak a már nyugdíjban lévõ, idõs, egyébként bizalmatlan emberek.
Ami pedig a hosszú távú megtakarításokat illeti: olyan világban szeretnénk élni, amelyben kedvet kapnak az emberek a hosszú távú megtakarításhoz. Az önkéntes nyugdíjpénztárba is nagyon sokan belépnek és kötnek hosszú távú életbiztosítást, amit - majdnem azt mondtam, miniszterelnök úr - volt miniszterelnök úr említett, a magán-nyugdíjpénztáraknál az a kérdés - ami bennem valóban kérdés -, hogy kellõ-e a garancia: kellõ-e a garancia, hogy a pénz mindenképpen visszajusson a majdani nyugdíjasoknak. Ez az a kérdés, amit érdemes felvetni és tegnap elmondtam - csak ismételni tudom magam -, hogyha ebben garanciát növelõ ellenzéki módosító indítványok lesznek, akkor én biztos meg fogom szavazni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)