DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Ha jól értettem, Aszódi képviselõtársnõm az összes hozzászólási hátralevõ lehetõségében arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a képviselõknek nem volt módjuk korábban, bármennyire is folyt a társadalmi vita, arról tájékoztatni a lakosságot, ami most elõttük van - most, nem egészen egy hónapja. Én úgy értelmeztem, mindössze arról akarta tájékoztatni az országot, hogy nem állt módjában tényekkel tájékoztatni az országot, hiszen nem volt a kezében a törvényjavaslat, az elõtte folytatott vitákból pedig nem lehetett világosan látni az eredményt.
Arra is felhívom a figyelmet, hogy még decemberben és januárban, amikor a kormány elindult ebben a vitában a szakszervezetekkel, akkor azt az álláspontot képviselte, hogy 10 százalék mértékû járulék átirányítása alatt már nincs értelme létrehozni az új rendszert. Többször hallgattam végig a biztosítás kidolgozásában részt vevõ szakértõktõl, hogy kisebb mértékkel el sem szabad indítani, mert nem éri meg. Most itt van nálunk a 6 százalék, akkor kérdezem: szabad elindítani vagy nem szabad? Megéri vagy nem éri meg? Vagy talán jobban kellene vigyázni az érvrendszerrel, tisztelt képviselõtársaim, mert esetleg még tetten érik az embert!
Az egy másik óriási kérdés, hogy vajon valóban ez az egyetlen lehetõség. Itt kérdezik tõlünk, hogy nem mondunk mást, hogy itt vitatkozunk azon - nyilván a parlamentben azon kell vitatkozunk, amit ide nyújtott elénk a kormány, mert ez a téma -, hogy valóban nem volt más lehetõség, hiszen én nem emlékszem arra, hogy másfajta megoldásról gondolkoztunk-e volna. Tudniillik '91-ben, amikor a 60/1991. országgyûlési határozati javaslat megszületett, attól kezdve megindult a nyugdíjbiztosításnál egy szakértõi munka. Felállt egy szakértõi csapat, és keményen dolgozott azon, hogyan lehet megteremteni a felosztó-kirovó rendszerben a megfelelõ érdekeltséget, hogyan lehet a biztosítási elvet erõsíteni és ezzel a megfelelõ érdekeltséget megteremteni. Tehát '91-tõl kezdve folyamatosan ez a munka folytatódott; nem tudom, tisztelt képviselõtársaim, hogy láttak-e az addig kidolgozott anyagokból bármit is, hiszen a kormány nem hozta ide azt a koncepciót, nem tette le önök elé, és nem mondta el önöknek, hogy miért nem azt a változatot próbálja meg a parlament elé hozni, és miért nem aszerint végzi és folytatja a nyugdíjrendszer átalakítását, hanem tavaly egy nyugdíjvitanapon elõhúzta a nyuszit a kalapból, és azt mondta, hogy tõkefedezeti rendszer. Nem tudom, mert én sem láttam. Azt tudom, hogy évekig folyt a munka, azt tudom, hogy azokat a szakembereket ezen nyugdíjrendszer átalakításának a kidolgozásába nem vonták bele, tehát nem ismerem az érveket, hogy miért nem aszerint és miért egy új rendszer szerint.
Aztán egy másik dolog. Rendben van, hiszen óriási gondok vannak az országban, vannak olyan rétegek - és ezt nagyon sokszor hallgattuk -, amelyek járuléka nagyon nehezen vonható be a kötelezõ rendszerbe, hiszen vállalkozóként másfajta elszámolási rendben és másfajta rendben mûködnek.
(13.20)
Nos, arról sem láttam elképzelést - hiszen ez is egy megoldás, és ehhez hasonlóak élnek a világban -, hogy a bérbõl és fizetésbõl élõ rétegek megmaradnak a kötelezõ felosztó-kirovó rendszerben, ahol erõsítjük az érdekeltséget, a biztosítási elvet, és azok a rétegek, amelyek járuléka nehezen vonható be a kötelezõ nyugdíjbiztosításba - és százszor elmondjuk, hogy a vállalkozók átlagosan kevesebb járulékot fizetnek, mint a bérbõl és fizetésbõl élõk -, megvizsgálták-e, készültek-e számítások arról, hogy lehetne- e ezen rétegeknek elõírni a kötelezõ tõkefedezeti biztosítást. Ez mekkora hiányt állítana elõ a kötelezõ társadalombiztosításban, mit jelentene? Nem tudom megmondani, mert önök elõtt és elõttünk sincsenek számítások!
Azt gondolom, hogy amikor több évtizedes nyugdíjreform-folyamatról és rendszerjellegû változtatásról döntünk, akkor minden ilyen lépést meg kell fontolni. Lehet, hogy nem lett volna jobb, de élek a gyanúperrel, hogy tanácsos lett volna megvizsgálni, hiszen amikor azt hallgatjuk, hogy a vállalkozók átlagosan 100 ezer forintos jövedelem után fizetnek, akkor elõírni az õ számukra az egészségbiztosításra a kötelezõ részt, és a nyugdíjbiztosítás szempontjából elõírni a tõkefedezeti minimumot - és azon felül határ csillagos ég -, talán mégiscsak jobban megérte volna, talán sokkal kevesebb feszültséggel lehetett volna átalakítani a rendszert; de sajnos nem tudom megmondani, mert önök itt mindnyájan azt állítják, hogy nincs más megoldás, mint ami elõttünk van! Miközben nem vizsgálták meg, hogy a másfajta megoldások nem volnának-e könnyebben megvalósíthatók, hasznosabbak, kevesebb feszültséggel járók. Vajon miért nem? - kérdezem.
Önök föltették-e a saját kormányuk számára azt a kérdést, hogy vajon más megoldásokat és másfajta variációkat miért nem vizsgáltak meg? Miért csak ez az egy létezett számukra? Amirõl tavaly kimondták a nyugdíjvitanapon, döntés nem született róla, képviselõtársaim, csak vitatkozgatás folyt itt; mert nem azt tette a kormány, hogy a 60/1991. országgyûlési határozat módosítására benyújtott egy javaslatot, azt megvitatta a parlament; és a parlament egyetértett azzal, hogy hozzuk létre a kötelezõ tõkefedezeti biztosítást - nem ezt tette a kormány! Hanem azt, hogy azt mondta önöknek, hogy ez jobb, kidolgoztatta a javaslatot egy év alatt, idehozta, és most errõl kell dönteni. A koncepcionális döntésbe nem vonta be a kormánypárti képviselõket! Ez legalábbis gyanakvással tölt el; én az önök helyében egy kicsikét gyanakodnék, hogy a döntés vajon nem elõbb született-e meg, mint az egész kérdés gazdasági és biztosítási megalapozása.
Rengeteg probléma van, amit át kellene nézni, és válaszokat kéne adni rá. És nem tudunk válaszokat adni, mert nincsenek az anyagban! Ez a megalapozó, indokló anyag, ami ott van mögötte, csak a kormány által javasolt rendszerrõl beszél, annak összefüggéseit taglalja, annak gazdasági megalapozásairól szól, de nem szól arról, hogy miért nem tanácsos választani az egyik féle rendszert, és miért nem választotta a másik féle megoldást. És ez véleményem szerint túl kevés ahhoz, hogy ötven évre szóló döntéseket hozzunk.
A másik kérdéskör az, hogy elmondják: érdekeltséget kell teremteni. Ebben mindenki egyetért, hiszen hosszú évek óta mindenki egyetért azzal, hogy a járulékfzetésben érdekeltséget kell teremteni. Nos, ha e szerint az elv szerint nézzük meg azt a konstrukciót, amit tavaly behozott a kormány és a kormánypárti képviselõcsoportok el is fogadtak az egészségügyi hozzájárulás létrehozásáról - az 1800 forintos univerzális díj létrehozásáról beszélek -, nos, tisztelt képviselõtársaim, ez homlokegyenest ellene mond az érdekeltségteremtésnek! Tudniillik egyik oldalról a 3 százalékos és a magasabb keresetûek munkaadói számára létrehozott járulékcsökkentés mellett létrehoztak egy olyan konstrukciót, aminek semmi köze nincs a biztosítási elvhez. Ezt most már az Alkotmánybíróság is kimondta - enélkül is tudni lehetett. És most itt van benne a csomagban, hogy önök az egészségügyi hozzájárulást folytatni akarják a következõkben.
Most akkor erõsíteni akarják az érdekeltséget vagy nem? Tudniillik ha az egészségügyi hozzájárulás fizetése nem alapoz meg biztosítási jogviszonyt, ha az egészségügyi hozzájárulás fizetésének semmi köze nincs ahhoz, hogy jogosult vagyok-e a szolgáltatásra vagy nem, akkor mit akarnak ezzel a konstrukcióval, mitõl teremt ez érdekeltséget?
Nagyon javaslom önöknek, hogy a törvény vitája során alaposan gondolják át és a tárgyalásaikba vonják be az egészségügyi hozzájárulásról szóló, itt elõttünk nem lévõ törvényt, és szüntessék meg ezt a konstrukciót, mert csak káoszt, zûrzavart és a biztosítási rendszer gyengítését érik el vele. És ismétlem: ezt most már az Alkotmánybíróság is kimondta. Egy héttel ezelõtt egyszer már föltettem a kérdést, az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy az egészségügyi hozzájárulás nem alapoz meg biztosítási jogviszonyt. És ez így is van, én is megkérdeztem. Az önök elõterjesztésében is így van, mert a társadalombiztosítási jogosultságokról szóló törvény nem is szól arról, hogy ilyen kötelezettség hogyan van, mire jogosítja az embert, vagy ennek nem megfizetése mitõl fosztja meg az embert. Mert a két rendszer teljesen szétvált egymástól, és a biztosítási jogviszonyhoz semmi köze! Ezt önöknek mindenképp tisztázniuk kell, mert egyre növekszik a káosz a járulékfizetésben és az egészségbiztosításban.
A következõ kérdés, ami nagyon fontos és megint tisztázandó: nem tudom, lesz-e elég idejük rá. Sajnos nem sok idõm van, hiszen már csak öt percem van hátra a meglévõ délelõtti idõkeretembõl, tehát már csak erre az egy témára tudok kitérni. Azt mondja a törvényjavaslat - egyébként elfogadhatóan, bár én más megoldást is el tudok képzelni -, hogy az egyetemi éveket és az anyaság után járó idõt meg lehet vásárolni. Abba nem megyek bele, hogy az milyen érdekes konstrukció, hogy ha valaki három gyerekkel nyolc évet gyesen tölt, akkor eddig a 6 százalékkal mind a nyolc évre megszerezte a jogosultságot, ezután két évet majd meg kell vásárolnia, ha meg akarja szerezni a jogosultságot.
Nem errõl akarok beszélni, hanem arról az elvrõl, hogy a felosztó-kirovó rendszerbe belép egy ettõl teljesen idegen elem, a megvásárolhatóság intézménye, amely tõkefedezeti rendszerben jogos, itt viszont nagyon furcsa helyzeteket teremthet. Az egy kérdés, hogy az akkori járulékfizetést utólag kinek és hogyan fogják beállítani a járadékjogosultság rendszerébe, hiszen ez eseti és egyedi jellegû befizetés, de ez a kisebb gond. A nagyobbik az, hogy tisztázták-e azt, hogy ha már megteremtik ezt az intézményt, milyen elvi alapon mondhatják azt valakinek, aki tizennyolc év munkaviszonyt szerzett, hogy õ megvásárolja azt a hátralévõ két évet, hogy meglegyen a nyugdíjjogosultsága. Ez most nincs a törvényben, nem szerepel itt.
De felvetették-e önmaguknak azt a kérdést, hogy ezzel a konstrukcióval milyen további kapukat nyitnak ki? Mert miért tenné, miért ne tehetné meg, hogy megvásárolja, ha ez a konstrukció létezik? Ráadásul még elvben is nehéz mást mondani, hiszen abban az esetben, ha valakinek 17-18 év munkaviszonya van, eléri a nyugdíjkorhatárt és nem lesz jogosult nyugdíjra - hova fog belépni? A szociális ellátórendszerbe! Azok után, hogy 16-17-18 évet fizetett!
Felteszem a kérdést, hogy elvben nem volna-e hasznosabb, ha a hátralévõ két- három évet mégiscsak megvásárolhatná, és akkor a nyugdíjrendszerbõl kapná a nyugdíjat és nem a szociális ellátórendszerbõl. Vajon tisztázták-e ezt a kérdést? Elgondolkodtak-e rajta? És elgondolkodtak-e azon, hogyha valaki úgy lép be a munkaerõpiacra - sok minden oka lehet rá, tarka az élet -, hogy a nyugdíjba menésig már nincs hátra annyi ideje, hogy megszerezhesse a nyugdíjjogosultságot, tehát elõreláthatóan nyilvánvalóan a nyugdíjkorhatárig maximum 16 éve van hátra, ebben az esetben tisztázták-e: vajon eleget fog-e tenni járulékfizetési kötelezettségnek vagy sem?
(13.30)
Hiszen semmi köze nincs a nyugdíjrendszerhez! Amikor belép a munkaerõpiacra, pontosan tudja, hogy õ ebbõl egy fillért sem fog látni.
Ezek nagyon fontos kérdések, mert ez például ellenérdekeltséget teremt a járulékfizetésben. Végig kellene gondolni, hogy az ilyen konstrukciók esetén a kiegészítés, a megvásárolhatóság milyen helyzetet teremt, jobbat-e vagy rosszabbat - nem tudom elsõ közelítésben megmondani. Nem biztos, hogy jó, ha mi olyan kaput nyitunk, hogy a minimálbér 30 százalékával lehet jogosultságot szerezni - de meg kellene vizsgálni ezeket a kérdéseket! Ezek mind-mind tisztázatlanok! És nagyon fontos problémák, mert a nyugdíjrendszer életbe lépésének pillanatától élnek ezek a problémák. Nem kilenc év múlva fog kezdõdni minden ilyen gond, hanem amikor ez a törvény hatályba lép, attól kezdve a tarka életen keresztül nagyon sok minden fel fog vetõdni. És ezekre választ kell adnia a törvénynek! Mert ha egyszer létrehoztuk a kötelezõ tõkefedezeti biztosítást, és január 1-jétõl megindul véletlenül a biztosítók mûködése - mert szerintem nem, de ha mégis -, attól kezdve visszaút nincs. Nem úgy van, hogy majd kilenc év múlva megváltoztatjuk, mert kiderül öt év múlva, hogy az államháztartási hiány kezelhetetlen helyzetet teremt, és azt mondjuk, hogy hoppá, kérem szépen, bocsánat, rosszul döntöttem, megszüntetem a magánbiztosítókat! Ilyen nincs!
Tehát most kell mérlegelni a helyzetet és most kell dönteni, és ha önök ezekre a döntésekre és ennek mérlegelésére nem hagynak idõt, nagyon súlyos feszültségeket és problémákat teremthetnek.
Köszönöm figyelmüket.