DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Egy ügyrendi kérésem lenne. Úgy tudom, hogy a felszólalások sorrendje egy a kormánykoalíció részérõl, egy az ellenzék részérõl. (Közbeszólások a bal oldalról: Úgy van!) Javaslom, ha így van, akkor tartsuk be ezt a sorrendet. A kétpercesem pedig a következõ:
Bizonyára Pusztai Erzsébet képviselõ asszony nálam sokkal jobban ismeri a 60/1991-es országgyûlési határozatot, amelybõl egy szakaszt olvasnék fel: "Csökkenteni kell a járulékfizetés nélküli évek beszámítását, illetve meg kell teremteni a járulékfedezetet." Nyilvánvaló, végigmegyünk a járulékfizetés nélküli éveken, ami a gyermekszülés, a betegség ideje, ami a honvédség ideje, nyilván ezek azok, amelyeket legkevésbé lehet csökkenteni, tehát benne maradtak. Maradtak az egyetemi évek és maradtak bizonyos ápolási, gondozási idõszakok, amelyre a mondat másik fele vonatkozik: meg kell teremteni a járulékfedezetet. Ez történt! Azt hiszem, lehet különbözõ megoldásokat találni, de úgy érzem, hogy a szó szoros értelmében a 60/1991-es országgyûlési határozat valósult meg, és nem a kárukra, hanem javukra azoknak, akik ebben a lehetõségben részt vehetnek vagy élhetnek vele.
Az 1800 forintos hozzájárulással kapcsolatban hadd mondjam el, én magam is hozzászóltam, és sokan hasonlóan szóltak hozzá akkor ehhez a törvényjavaslathoz, de a kormány is lényegében úgy fogta fel, hogy az egészségügyben vannak reformlépések. Van egy reformfolyamat, de vannak kényszerlépések is. Ez az 1800 forint hozzájárulás egy olyan kényszer volt, aminek senki nem örült. Ezt mi egyszerûen egy elviselhetetlen helyzet megoldására próbáltuk alkalmazni.
Sajnálatos, hogy így történt. Tiszteletben kell tartani az Alkotmánybíróság döntését. Köszönöm szépen.