KÓSA LAJOS (Fidesz): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Elõzetesen hadd jegyezzem meg, hogy sajnálom, hogy az eredeti forgatókönyv nem sikerült, hiszen az MSZP és a Fidesz például még jelentõs, tévéidõben elmondott beszéddel rendelkezne, de erre most már nem kerülhet sor. Ez például Takács Imre képviselõtársamat jelentõsen sújtotta. Azt hiszem, érdemes lenne majd a Házbizottságban megvitatni azt, hogy miért nem sikerült ezt a menetrendet és az elõzetesen, a politikai alkuban kialakult forgatókönyvet betartani, már csak azért is, mert azt hiszem, ez a törvény méltán tart érdeklõdésre számot: azt hiszem, minden magyar állampolgárt érdekel, a választókat feltétlenül, hiszen olyan korban vannak, amikor ez a reform már 18 évesen is olyan döntés elé állítja õket, amelyhez mindenképpen valami módon viszonyulniuk kell. Ezért a vita nyomon követése is érdekes lehet, és az errõl alkotott minél nagyobb nyilvánosság szintén segítheti a tájékozódást.
A nyugdíjtörvény kapcsán egy kérdéskörhöz szeretnék hozzászólni: ez a tõkefedezeti rendszer problémája. Teljesen világos, hogy ha a nyugdíjreform, amit most végrehajtani kíván a kormányzat, kiérlelt, ha elõzetesen átgondolt és egy komplex kormányzati politikába illeszthetõ be, akkor tõkepiaci oldalról olyan lépéseket feltételez a kormányzati politikában, amelyeknek egyelõre nincsenek jelei. Erre szeretném felhívni a figyelmüket.
Mirõl van szó? Arról van szó, hogy a tõkefedezeti rendszer mint önálló láb bevezetése a nyugdíjrendszerbe feltételez egy olyan tõkepiaci helyzetet, amikor Magyarországon vannak olyan befektetési lehetõségek, papírok, amelyek viszonylag nagy biztonságúak és viszonylag kedvezõ hozamúak. Tudjuk azt, hogy Magyarországon a tõkepiac nem rendelkezik olyan nagymértékû lehetõségekkel, a tõzsdén forgó papírok egy igen jelentõs része nem nagy biztonságú és jelentõs hozamot hozó papír; néhány ilyen papír van. Azt hiszem, ha a kormányzat összehangolja a privatizációs politikáját a nyugdíjreform-koncepcióban elfoglalt alapállásokkal vagy alaptézisekkel, akkor feltétlenül azt kell állítanom, hogy igenis van annak jelentõsége, hogy az a néhány papír, ami eddig privatizálásra került, illetõleg még késõbb privatizálásra kerülõ vállalatok papírja jól fizetõ, viszonylag nagy biztonságú, valószínûleg osztalékot is fizet, és ezek a tendenciák tartósak. Megfontolandó, hogy akkor a privatizációs politikában a kormány idõzítse ezeknek a papíroknak a piacra dobását úgy, hogy már a kiépülõ, a tõkefedezeti pillért szolgáló biztosítótársaságok is befektethessenek ezekbe a papírokba, különben rendkívül nehéz lesz nekik olyan portfóliót tartani, amely megfelelõ biztonságú, megfelelõ hozamú, és kellõképpen diverzifikált - tehát kellõképpen különbözõ papírokat tartalmaz - ahhoz, hogy egy esetleges ágazati depresszió komolyan sújtsa mondjuk a tõkefedezeti rendszer tõkefedezeti kilátásait.
(14.00)
Éppen ezért azt gondolom, hogy ha ez a nyugdíjrendszer átmegy, és igazak azok az állítások, amelyeket önök kormányzati oldalról megfogalmaztak - nevezetesen, hogy figyelni kell arra, hogy Magyarországon azért egy fejletlen tõkepiacra vezetjük be a tõkefedezeti rendszer mellett mûködõ nyugdíjbiztosító társaságokat -, akkor serkenteni kell ezt a viszonylag kialakulatlan vagy fejlõdésének korai szakaszában levõ tõkepiacot. Kormányzati oldalról segíteni kell abban, hogy meg tudjon erõsödni, hogy kellõ mennyiségû és nagy biztonságú papír forogjon, ami elérhetõ a magyar befektetõk és elsõsorban a nyugdíjbefektetõk számára.
Ellenkezõ esetben világos, hogy a nyugdíjbiztosító pénztárak portfóliójában egyre nagyobb és nagyobb szerepük lesz az állampapíroknak, amelyek persze nagy biztonságú, biztos hozamot garantálnak; azonban teljesen világos, hogy a mai cél és ennek az egész nyugdíjrendszernek a célja nem az, hogy pusztán az egyik zsebünkbõl a másikba tegyük egyébként a finanszírozás módját; magyarul: nem a döglött lovat kell innen oda huzgálni vagy vissza, hanem tényleg új alapokra szeretnénk helyezni a nyugdíj-finanszírozást. Ehhez viszont - többen is hangsúlyozták - a magyar tõkepiac jelenlegi állapotában nincs meg kézenfekvõen az összes feltétel.
Éppen ezért szeretném arra kérni a kormányzatot, ha valóban nem akarja azt a bizonyítványt kiállítani magáról, hogy ez az egész nyugdíjreform egy kötelezõen elvégzendõ házi feladat, amely sem nem illeszkedik szervesen a kormánypolitikához, sem nem átgondolt, ha elfogadjuk ezt a nyugdíjreformot, akkor igenis a kormányzat határozott gazdaságpolitikai lépésekkel a magyar tõkepiacon teremtse meg annak a feltételeit, hogy stabil legyen, hogy a magyar piacon minél több olyan stabil papír forogjon nagy mennyiségben, amelyeket ezek a biztosítótársaságok meg tudnak venni és a portfólióban tudják tartani. S világosan szeretném látni azokat a kormányzati lépéseket, amelyek arról szólnak, hogy egyébként ezeknek a befektetési nyugdíjbiztosítóknak a portfóliójában támogatott a jól fizetõ magyar papírok megjelenése.
Teljesen világos, hogy egy nagy lehetõség már kimaradt, hiszen például a Mol-papírok kétségtelenül a nagy biztonságú, viszonylag jó hozamot ígérõ papírok között szerepelhettek. A Mol privatizációjával jelentõs mértékben csökkent az az állami papírmennyiség, amely az ÁPV Rt. kezén van, és mondjuk, a tõkefedezeti rendszer stabil papírjai közé számíthatott volna. Azonban az ÁPV Rt.-nél még van jó néhány olyan vállalat, amelynek a privatizációját a kormányzat fontolgatja. Éppen ezért még egyszer szeretném hangsúlyozni: szeretném látni azokat a kormányzati lépéseket - akár a vitában, akár késõbb - , amelyek azt szolgálják, hogy ez a fejletlen tõkepiac azért megfelelõ papírkínálatot tudjon biztosítani.
Ha ez nem történik meg, akkor az általunk leginkább kifogásolt kötelezõ tõkefedezeti pillér rendkívül kockázatossá válik, és attól félünk, hogy végsõ soron az állam fogja finanszírozni ennek a lábnak a mûködését - akár állampapírokon keresztül, akár más technikákon keresztül. Azt gondolom, ez az, amit mindenképpen el akartunk kerülni ennek a nyugdíjreformnak a bevezetésével. Éppen ezért múlhatatlanul szükséges, és a magyar gazdaságnak is jót tenne, ha itt a tõkepiac jelentõs fejlõdésen menne keresztül.
Nagyon sokat bíráltuk a tõkefedezeti pillér kötelezõ jellegét, de errõl most nem szeretnék részletesen beszélni, csak egyetlenegy vonatkozásban. A kötelezõ jelleg viszont azt is kötelezõvé teszi a kormányzat részére, hogy megfelelõ feltételeket teremtsen annak érdekében, hogy a tõkefedezeti rendszer ténylegesen tudja azt a bevételt, azt a biztonságot garantálni, amelyre köteleztük a magyar állampolgárokat, hogy vegyenek részt benne. Tehát egy kicsit nagyobb a kormányzat felelõssége, mint ha a tõkefedezeti rendszer egy választható plusz lett volna és nem kötelezõ elem. Éppen ezért szükséges a magyar tõkepiac megerõsítése. Nagyon remélem, hogy a kormányzat privatizációs politikájában látszani fognak azok a változtatások, amelyek ebbe az irányba mutatnak.
A tõkefedezeti rendszerrõl még egyetlenegy dolgot szeretnék mondani. Teljesen világos, hogy meglehetõsen erõs lobbyk dolgoznak annak érdekében, hogy ez a rendszer Magyarországon kialakuljon, és az is teljesen világos, hogy a modern piacgazdaságban az ilyen típusú befektetõ intézmények szerepe óriási. Az Egyesült Államokban az ilyen típusú, tehát a nyugdíjbiztosítók vagy az egészségbiztosítók befektetései 40 százalékot érnek el az összgazdasági befektetések között, és óriási mértékû a gazdaságra gyakorolt stabilizációs szerepük.
Az is világos, hogy Magyarországon már privatizálásra kerültek az olyan ágazatok, amelyekbe egyébként szívesen fektetnek be ezek a biztosítótársaságok. Ezért itt megint van egy olyan rés, amelyet talán kormányzati politikával, átgondolt, összehangolt kormányzati politikával lehetne szûkíteni. Itt elsõsorban arra gondolok, hogy az energetikai ipar, a közmûvek tipikusan azok a stabil hozamot biztosító, alacsony kockázatú ágazatok, amelyekbe ezek a tõkék elõszeretettel áramlanak. Ezért megítélésem szerint ezeknek az iparágaknak az iparági koncepciójában is meg kell jelennie egy olyan elemnek, amely arról szól, hogyan mûködhetne az a pozitív stabilizáló hatás, amelyet elvileg - hangsúlyozom, csak elvileg! - jelent egy gazdaság életében egy ilyen típusú befektetõ intézmény megjelenése - az valóban ki is fejtse hatását. Ha leírom papírra, akkor ez elvileg érvényesül, de Magyarországon nem az a helyzet, hogy most egy kialakult piacgazdaság, egy nagyon régrõl mûködõ mechanizmus által begyakorolt gazdaság mûködik, ezért az állam aktív szerepe ezen struktúrák kialakulásában jelentõs. Azt hiszem, ezért nemcsak a tõkepiac fejlesztése és a privatizációs politika átalakítása jelenti azt, hogy Magyarországon a kormány a nyugdíj-biztosítási rendszer reformjával, a tõkefedezeti pillér bevezetésével komolyan gondolja azt, amit egyébként a gazdasági elmélet ír ezekrõl a biztosítótársaságokról, hanem más gazdaságpolitikában, bizonyos ágazati politikákban tükrözõdnie kell ennek. Nagyon remélem, hogy ezeknek tanúi lehetünk a közeljövõben, ebben az esetben ugyanis azok a kockázatok, amelyekrõl beszéltünk a tõkefedezeti pillér kapcsán, nyilvánvalóan csökkennek és csökkenthetõk.
Senki nem kívánja azt, úgy gondolom, hogy a magyar nyugdíjreform összeomoljon, ugyanis a magyar nyugdíjrendszer, a nyugdíjreform összeomlása óriási károkat okozhat a magyar gazdaságnak és társadalomnak. Ezt senki nem kívánja. A kockázatokat közös érdekünk csökkenteni. Éppen ezért, azt hiszem, az ellenzék joggal várja el a kormánytól azokat a lépéseket, amelyek ezeket a kockázatokat csökkentik, és világosan deklarálják, hogy a kormány komolyan gondolja a saját maga által bevezetett nyugdíjreformját.
Ezeket szerettem volna önöknek elmondani. S nagyon remélem, hogy a vita késõbbi szakaszában és a kormánypolitikában érvényesülni fog az a folyamat, amirõl beszéltem. Ebben az esetben remélem, hogy a tõkefedezeti rendszerben levõ kockázat csökkenni fog - a nyugdíjreform esetében ez közös érdekünk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)