DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy olyan bonyolult és a társadalom jövõjét hosszú távon befolyásoló kérdésrõl, mint a nyugdíjrendszer átalakítása, természetesek a széles körû viták. E viták egy része inkább szakmai jellegû, melynek résztvevõi egyetértenek az alapelvekben, célokban, de egyes részmegoldások keresése során eltérõek a kiindulópontok, a közelítés módszerei. A reform támogatása mellett a vitában kirajzolódhatnak azok a részérdekek is, amelyek szembenállnak az új nyugdíjrendszer alapvetõ céljaival.
A nyugdíjreformról folytatott hosszas tárgyalássorozat és vita ellenére az állampolgárok többsége kevésbé látja át a nyugdíjreform bonyolult tervezetét. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a jelenlegi szabályozásra is igaz: legtöbben csak az õket közvetlenül érintõ kérdéseket ismerik. Azok, akik összefüggésében is átlátják a jelenleg hatályos nyugdíjtörvényt, ismerik annak hibáit és korlátait is, tudják, hogy a megváltozott gazdasági és társadalmi körülményekhez történõ igazítás nem tûr halasztást.
Az érdekegyeztetés során olyan csomag született, melyek beterjesztését a szociális partnerek is tudomásul vették, elismerve, hogy szinte minden lényeges kérdésben ésszerû kompromisszumok születtek a kormány és a szociális partnerek között. Beépültek a tervezetbe a szakszervezeti javaslatok. Ilyenek például a tõkefedezeti rész aránya, a rendszer egyes elemeihez kapcsolódó garanciák. Elfogadható egyezség jött létre az évenkénti nyugdíjemelés mértékére, a korkedvezményes munkakörök, a rokkantsági nyugdíj, vele együtt a rehabilitáció szakmai kimunkálására, a degresszív jövedelembeszámítások fokozatos megszüntetésére 2009-ig. Rendkívül fontos, hogy a törvény hatálybalépése elõtt szerzett jogokat - például a szolgálati idõ számításánál - megtartja a tervezet, messze szem elõtt tartva az Alkotmánybíróság e témában született határozatait.
Maradt azonban több olyan kérdés, amely további vizsgálatot, indokolt esetben módosítást igényel. Az egyéni járulékfizetés mértéke nõ, melyet adókedvezménnyel kíván ellensúlyozni a tervezet, de az adókedvezmény mikéntje ma még nem ismert.
(15.00)
A választókerületemben, Kiskunhalason tartott szakmai fórumokon több kérdés felmerült, melyek közül a T/4294. számú törvényjavaslatban szereplõ felosztó- kirovó rendszer korszerûsítésének hatásaival szeretnék foglalkozni.
1998 és 2009 között jórészt azoknak a változásoknak a hatásai érnek be, amelyeket már jelenleg is törvény szabályoz. A valódi váltás a ma 40 évesek nyugdíjba vonulása idején, 2009 után következik be. A minimális szolgálati idõ 2009 után húsz év lesz és megszûnik a résznyugdíj konstrukciója. A minimális nyugdíj is csak 2009-ig marad fenn. A 2009 után megállapításra kerülõ nyugdíjat az addigi nettó átlagkereset helyett bruttó átlagkereset alapján állapítják meg, s ebbõl következõen az adóköteles is lesz. 2009-ig nettó, 2009 után bruttó alapon végezve a számítást, az adott idõszakra a javaslatban szereplõ nyugdíjskála alapján elgondolkodtató eredményt kapunk. A bruttó számításnál a jelenleg hatályos szja-törvényt tudjuk figyelembe venni, hiszen a 2009 utáni adórendszer még ismeretlen.
A 2009 utáni átrendezõdés hatására keresetnagyságtól függetlenül a hosszabb szolgálati idejûek a maihoz képest kedvezõbb, az alacsony szolgálati idejûek pedig kedvezõtlenebb helyzetbe kerülnek. A 2008-ról 2009-re bekövetkezõ törés véleményem szerint túlpreferálja a magas szolgálati idõvel és magas keresettel rendelkezõket, s lényegesen rosszabb helyzetbe hozza az alacsony keresetûeket. Az átrendezõdés hatásai a teljes nyugdíjkiadást 20-25 százalék közötti mértékben csökkentik, mégpedig úgy, hogy mind az alacsony keresetûektõl, mind a rövidebb szolgálati idejûektõl történik átcsoportosítás egyfelõl a magasabb keresetûekhez, másfelõl a hosszabb szolgálati idõvel nyugdíjba vonulókhoz. Maga a változás iránya megfelel minden, a nyugdíjrendszer átalakításával foglalkozó elképzeléseknek, a változás mértéke azonban durva, feltétlenül finomítást igényel.
Választ kell találni arra, hogy a mai rendszerben a 20 év szolgálati idõvel rendelkezõ, alacsony keresetû dolgozók és a magas keresetû, 40 év szolgálati idõvel rendelkezõ dolgozó nyugdíja a mai közel négyszeres különbségrõl 2009 után nyolcszorosára növekedhet. Ez igen jelentõs különbség, amelyben együtt tükrözõdik a skála elmozdulásának és léptékének, valamint a minimálnyugdíj 2009 utáni megszûnésének hatása.
Ennek kapcsán felvetõdik a kérdés: helyes-e a minimálnyugdíj megszüntetése, vagy a hosszú, legalább 35 éven felüli szolgálati idõ esetén valamilyen minimumnyugdíjat kellene nyújtani. Ezáltal kifejezésre juthatna a hosszú szolgálati idejûekkel való szolidaritás akkor is, ha azok alacsony jövedelmûek. Amennyiben 2009 után a skála által létrehozott szóródás túlzottnak tekinthetõ, ennek mérséklése a beterjesztett törvénytervezethez igazodóan is megoldható a skála mértékének módosításával, ha magasabb százalékos értékrõl indulna a skála és az évenkénti léptékek nem 1,65-dal, hanem valamivel alacsonyabb értékkel emelkednének.
A másik felvetõdõ kérdés az özvegyi nyugdíjak újraszabályozása, mely széles körben pozitív visszhangra talált. A tervezet szerint 1998. január 1-jétõl állandó özvegyi nyugdíj jár annak az özvegynek, aki a reá irányadó öregségi korhatárt betöltötte, vagy munkaképességét elvesztette, illetve legalább két árvaellátásra jogosult gyermek ellátásról gondoskodik az özvegy saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának összegére tekintet nélkül. Ezen özvegyinyugdíj-jogosultság a törvény hatályba lépésétõl számított 15 évre visszamenõleg is feléled. Ennek várható plusz kiadása mintegy 15-17 milliárd forint. Tudom, hogy ez jelentõs kiadás, mely tovább nem vagy nehezen bõvíthetõ, de újra szembetalálkozunk azzal a problémával, hogy a fix határidõ megállapítása a határidõbõl éppen hogy kiesetteknél jelentõs érdeksérelemmel jár. Megfontolandónak tartanék egy, akár a nyugdíj összegéhez kötõdõ alacsonyabb százalékú állandó özvegyi nyugdíj megállapítását a 15 évnél régebben megözvegyültek részére, ha a fent említett egyéb feltételek fennállnak.
E két kérdéssel szerettem volna egy kicsit részletesebben foglalkozni. A törvénycsomag megtárgyalása és a szükséges korrekciók elfogadása után szeretném a figyelmet felhívni a legszélesebb körû tájékoztatásra, mely egyik fontos lépése lehet a törvény társadalmi elfogadtatásának.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)