BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A mai nap folyamán is és ezt megelõzõen is rendkívül sok gondolat hangzott el a társadalombiztosítás ellátásáról, a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetérõl, a társadalombiztosítási nyugellátásról, az új nyugdíjrendszer bevezetéséhez kapcsolódó egyéb feladatokról, valamint a megváltozott munkaképességûek és a rokkantak társadalombiztosítási szociális ellátó rendszerének átalakításáról.
Én magam is azok közé tartozom, akik a meditáció és az anyag áttanulmányozása mellett elsõsorban a végrehajthatóságát, a bevezethetõségét vizsgáltam, vizsgáltuk és kérdeztünk meg a kérdéskörben érdekelteket mind az adminisztrációban, mind a végrehajtásban, mind pedig azok körében, akikre már e törvény vagy az ezt megelõzõ jogi szabályozás is vonatkozik, mindazok körében - és ide tartozónak érzem magamat is -, akikre vonatkozhat, valamint a gyerekeink körében is. Egy biztos, hogy a nagyon sok elhangzott gondolat közül a mai nap folyamán találkoztam a legeklektikusabb gondolatokkal, amelyek mind a kormánypárti, mind az ellenzéki sorokban a bevezethetõség körüli aggodalmakról szóltak.
Államtitkár úr arról beszélt, ha nyugdíjjogosultakról beszélünk, akkor nem 1998-ra gondolunk, s teljesen igaza van. Ugyanakkor hallhattuk ma a nyugdíjasok szervezetének az elnökét, aki ma már kormánygaranciákat kapott, hogy abból a körbõl semmifajta elvonás nem lesz, a nyugdíjak emelésének egy meghatározott és egy nettó bérkiáramlásra, bérnövekedésre vonatkozó ígéretét bírja a kormány különbözõ szintû vezetõinek. Elhangzott az is, hogy egyik fontos eleme e jogszabály-csomagnak, hogy a szociális elemektõl meg kell tisztítani. Ezen már több hozzászóló elgondolkodott, hogy a szociális elemektõl való megtisztítás valóban része az új modern nyugdíjrendszer bevezetésének és e törvény elemeinek, és ezeknek a pótlása egyrészt az államra, másrészt az önkormányzatokra hárul. Hogy fogjuk, hogy fogják ezt megvalósítani és e feltételnek megfelelni? Az is elhangzott ma, hogy nem ez a létezõ javaslatok legjobbika, s én is így vélem. Meg kell bontani az érdektelenséget. Nem hiszem - hallottuk az elõttem szólótól -, hogy ma pozitív érdekeltséget lehet teremteni. Totális érdektelenség van.
Tisztelt Ház! Én is ezt tapasztaltam, amikor e kérdéskörben képviselõtársaim és ismerõseim körében is tájékozódtam. Egy biztos, hogy a mai rendszer változtatásra szorul. Célszerû lenne ezt a változtatást egy kiszámítható, kiegyensúlyozott, az egyéni életpályákat elõre is megtervezhetõ vonal mellett megtenni, hiszen már ma 3 104 524 fõt érint a január havi statisztika szerint a nyugdíj és a járulékszerû ellátásból fakadóan a szabályozás.
Az is biztos, hogy átlagosan 20 558 forintból kénytelenek a nyugdíjasok megélni, ehhez pótkeresetet biztosítani vagy a család, az önkormányzat vagy az állam kiegészítõ támogatására szorulni. Egy biztos, hogy ha nem egy egységes rendszert képezünk - és itt az elõttem szóló képviselõtársam beszélt arról, hogy esetleg még az állam által foglalkoztatottakat vagy az önkormányzatoknál vagy kiemelt területeken mint például a fegyveres testületeknél, honvédségnél dolgozókat kiemelten kezeljük, kiemeljük ebbõl a rendszerbõl, akkor nagyon nehéz a végrehajtóknak az átjárhatóságot biztosítani, egy egységes rendszer kezelése szinte megvalósíthatatlanná válik. Az is látható a mostani rendszernél, hogy az utóbbi években az átlagkeresetek 60-55 százalékban kerülnek be a rendszerbe és tovább súlyosbítják a helyzetet még 38-40 év szolgálati idõ esetén is.
Én a következõ problémákat látom - hiszen ki ne vágyna arra, hogy nyugdíja több forrásból táplálkozzon, és a különbözõ gazdasági változásoknak ne legyen olyan nagymértékben kitéve. Az is biztos, hogy ilyen igen magas járulékszint mellett sem jut ma elegendõ pénz a nyugdíjakra. Ha tehát ebbõl a rendszerbõl valaki pénzt akar kivonni - hiszen ez esetben, a tõkefedezeti szisztémánál bizonyos idõtartamra a rendszerbõl pénzkivonás történik annak a felhatalmazása és eredményes kezelése érdekében -, azt két módon teheti meg. Az egyik, amelyet senki nem akar, hogy a meglévõ nyugdíjban levõktõl vonja el - és erre nyilvánvaló garanciák hangzottak el -, vagy az aktív dolgozókkal fizettesse meg inkább. Ennek többfajta lehetõsége lehet, hiszen az infláció egy bizonyos szinten való tartásával vagy a társadalombiztosítási járulékok különbözõ szinten való tartásával is lehet az aktív dolgozókkal megfizettetni ezeket.
Néhányan úgy látják, hogy az állam arra kényszerít bennünket, hogy jövedelmünk jelentõs részét kötelezõen magáncéloknak adjuk át, míg az állam csak a befizetett összegek visszafizetésére vállalna garanciát. Itt is a kötelezõ választással van a gondom még akkor is, hogyha az elõttem szóló képviselõtársam arra hívta fel jogosan a figyelmet, hogy itt tulajdonképpen a választás lehetõsége megvan, aktív részesévé válhat a polgár, a pénztár és az alapkezelõ kijelölésében, megválasztásában is választhat, és többszintû garanciát biztosíthat magának. Én ezt kétlem.
Az látható, hogy nagyon helyesen, az önkéntes nyugdíjaspénztárak kialakításánál a jogszabály a kezelés, a nyilvántartás, az adminisztratív költségek révén - és ezt jónak tartom - jelentõs költségeket fog eredményezni. Hogyan válik ez gazdaságossá? Fizetett, függetlenített tisztségviselõkkel, letétkezelõkkel, vagyonkezelõkkel, nyilván megfelelõ jogi felkészültséggel, matematikusok alkalmazásával. Az a véleményem, hogy ezek fontos elõírások, de biztos vagyok benne, hogy a kicsik idõvel nem tudják tartani a versenyt, és be fogják dobni a törülközõt. Jelentõs jelenleg is a bizalmatlanság, és sok intézmény nem fog megfelelni a nagyon korszerû, fejlett számítógépes rendszerhez alkalmazásának, a pénztárfelügyelet számítógépéhez való csatlakozásának.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
Ezek alapján tehát az a többszintû garancia, a pénztár és alapkezelõ megválasztása és a választási lehetõség véleményem szerint egy idõ után illúzióvá válik, és csak a kiemelkedõ, nagy biztonsággal, nagy felkészültséggel dolgozó nagyok tudnak megmaradni, amelyek között bizonyára rendkívül nagy számban megjelennek a külföldi alapkezelõ cégek is. Ez nem lenne alapvetõen probléma, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a választási lehetõség a kötelezõ mellett enyhén szólva egy kis illúzió.
A másik: a bevezethetõség kérdésének az a része, amivel talán még kevesen foglalkoztak. Hogyha 1998. január 1-jével bevezetésre kerül ez a törvény, néhány hónap lesz a végrehajtásra, a rendszernek jelentõs lelassulása várható. Véleményem szerint az, hogy személyre szólóan kigyûjtve, a 22. §-nak megfelelõen és '98. január 1-jétõl a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkenés nélküli bruttó kereset, a jövedelem havi átlaga alapján kelljen meghatározni és személyre szólóan ezeket nyilvántartani és figyelemmel kísérni, nyugdíjjárulék-alapot képezõ keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettséget kell megállapítani, erre fel kell készíteni azokat a szervezeteket, amelyek jelenleg is ezt vezetik.
(16.00)
Azok a kislétszámú kft.-k, részvénytársaságok, betéti társaságok is, amelyek 15-20 fõt foglalkoztatnak, meg fognak kínlódni ennek a bevezetésnek a január 1-i alkalmazásával, nem beszélve azokról az ezer fõt foglalkoztató cégekrõl, ahol lehet, hogy 500 vagy 50 különbözõ helyre kell könyvelni ezeket a tételeket, és ez is a járulék hiányaihoz vezethet. Óriási kiesés keletkezhet, ha nem hagyunk kellõ idõt a felkészülésre, ha a pályakezdõk esetében ezt kötelezõ érvénnyel elõírjuk, és várható, hogy a 42 év felettiek esetében is jelentõs mértékû annak az azonosulási készségnek az a hiánya, amely ma jellemzi a magyar társadalmat.
Én hiszek abban, hogy ma a kormánypárti képviselõk jól látják, hogy itt rövid idõn belül a hét bõ esztendõ idõszaka érkezik el, és akkor lehetõség nyílik a meglévõ nyugdíjak rendszeres emelésére is. Ez az idõszak lehetõséget ad arra is a következõ - és nem négy években gondolkodó - mindenkori kormány számára, hogy a bõség esztendejében tartalékolás is legyen a következõ idõszakra.
De a kérdés az, hogy ki fizeti meg a másik elem, a kötelezõ nyugdíjak emelését akkor, ha a költségvetés erre nem képes. Az a véleményem: nagyobb idõt kell hagyni arra, hogy a társadalom azonosulni tudjon ezekkel a lehetõségekkel. Kétségbe vonom a kötelezõ bevezetés alkotmányosságát, az ezzel való azonosulást, és mindenképp fontosnak tartom azon aggályokat is megfontolni, amelyek a végrehajthatóságnál azokat az intézményeket, azokat a köröket is vizsgálja, amelyeknek a végrehajtási rendeletek megjelenõ sorában ezen törvények bevezetésérõl kell gondoskodni. Minden ilyen elem, amely nem az azonosulás irányában hat; minden olyan, ami a bevezethetõség szervezeti, technikai és emberi oldalát nem veszi figyelembe, már most azzal a veszéllyel és kockázattal is gondolni köteles, hogy ez is a bevezetett reform egyfajta ellenszereként hat és ellenirányban hat.
Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a nyugdíjrendszer reformjának eredménye évtizedekre fogja befolyásolni a magyar társadalom millióinak életét. Ezért tehát azt hangsúlyozom, hogy nem egy választási ciklusra szóló döntést kell hozni, és a rossz döntés sok esetben már nem vagy csak részben lesz korrigálható; ugyanabba a mederbe nem léphetünk be, ha most egy rossz törvényi szabályozást, egy rossz csomagot indítunk útjára.
Ugyanakkor ambivalens az én megítélésem is a tekintetben, hogy a nyugdíjrendszer sürgeti a reformot, mindezt azonban úgy kell végrehajtani, hogy a lehetõ legszélesebb társadalmi egyetértés övezze az azonosulás érdekében. Ha nem születik meg hosszú idõre szólóan a döntések végrehajtásának garanciája is, ha nem születik meg egy olyan jogszabály, amely mindenki számára tervezhetõ, kiszámítható életpályát ad, akkor továbbra is évente kétszer módosíthatjuk majd a társadalombiztosításról szóló törvényeket, de ez már az állampolgárok alapvetõ jogbiztonságát fogja veszélyeztetni. Én egy jobb elõkészítéssel, egy tudatosabb, egy átgondoltabb és a végrehajthatóság, az azonosulás feltételeire is figyelemmel lévõ törvénycsomag benyújtásában hiszek. Ezt a mait nem tartom még ilyen kiérleltnek, ezért azoknak a sorát gyarapítom, akik arra hívják fel a beterjesztõk figyelmét, hogy csak egy átgondolt és a társadalom több rétegével, több csoportjával, nemcsak a nyugdíjasokkal, hanem a majd lehetõleg azzá válókkal is át kell tárgyalni, át kell beszélni és tovább kell érlelni ezt a csomagot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)