GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a nagylelkûséget is, hogy kaptam szólási lehetõséget. Kis Gyula mondanivalójára szeretnék reagálni. Õ képszerûen foglalta össze, hogy mi tulajdonképpen a félreértés vagy nézetkülönbség a két álláspont között. Azt mondja, hogy ha egy autó az árokba ment, akkor nem feltétlenül az autó alkatrészeit kell kicserélni, hanem a sofõrt. Másban látjuk a problémát: az autó valóban az árokba ment, de én úgy látom, azért, mert az egyik kereke négyszögletes, a másik háromszögletû, és ha gázt adok, az egyik elõre forog, a másik hátrafelé, tehát itt mégsem csak a sofõrön múlik a dolog, hanem az autóhoz is hozzá kell nyúlni; és itt van a nézetkülönbség közöttünk.
Az egyik a garancia, hogy milyen garanciát nyújt a mai rendszer a nyugdíjas számára. Nem azt mondtam - és most már tényleg sokadszor térünk erre a dologra vissza, jó lenne szót érteni egymással -, hogy ez a mai rendszer nem nyújt garanciát; azt mondtam, hogy az a garancia, ami a '75. évi II. törvényben meg van fogalmazva, összegszerûen nem teremt pontosan elõre kalkulálható, kiszámítható kapcsolatot az általam befizetett járulék és a késõbb élvezett nyugdíj között, hanem mindenféle számítási módszereket ad meg, amikben még arra sincs garancia, hogy az 30 év múlva nem fog megváltozni, mint ahogy nagyon sokszor változott. Már csak ezért is korlátozott érvényû ez a garancia, és ha én - ne adj' isten, vagy egyesek örömére - holnap elhalálozom, akkor semmiféle nyugdíjat nem fogok kapni, hiába fizettem 20 éven keresztül, tehát nincsen összegszerûen összekapcsolható nyugdíj és befizetés. Ez a vita közöttünk.
A másik dolog, hogy a szerzõdés szabadságát biztosítja-e az új rendszer vagy nem. Megint azt vegyük fontolóra, hogy mit jelent a mai rendszer. A mai rendszer kényszerít engem arra, hogy befizessek a társadalombiztosítási kasszába ennyi és ennyi összeget, tehát semmiféle szerzõdéses szabadságom nincs. Ezzel szemben a most javasolt új rendszer két szinten is hoz be szabad szerzõdési lehetõséget: nekem állampolgárként lehetõséget ad arra, hogy válasszak az egyes pénztárak között, hogy melyik a szimpatikus, melyikben bízom meg és melyikben nem; és választási lehetõséget, szerzõdéses lehetõséget biztosít a pénztár számára is, hogy az alapkezelõk közül válasszon, hogy
melyikben bízik meg, melyikben nem. Több szinten is megjelenik tehát a szerzõdés szabadsága, ami megint egyfajta garancia vagy védelem arra, hogy én ne járjak rosszul ebben a rendszerben, vagy védekezni tudjak a lehetséges rosszuljárással szemben.
Köszönöm szépen.