DR. KIS GYULA (MDF): Nem fogom kihasználni, elnök úr. Itt, amikor egymással vitatkozunk, akkor nem egymással vitatkozunk; ezt nyilván mindannyian, mind a ketten tudjuk. Az, hogy a jelen társadalombiztosítási rendszer mögött az egész állam áll, az alkotmány 71/E §-ától kezdve, az állam teljes bevételével, a mindenkori dolgozók társadalombiztosítási járulékával, illetve adójával, azt hiszem, nem vitatható, ha feltételezzük, hogy mind a ketten a jogállam és a törvénytisztelõ magatartás hívei vagyunk. Nem a társadalombiztosítás mai kötelezõ tagságával kell szembeállítani az önkéntes pénztárakba való kötelezõ belépést - én ezt soha nem állítottam -, hanem az önkéntes pénztárakba való önkéntes belépéssel szemben állítottam, hogy a magánnyugdíjpénztárakba való kötelezõ belépés kisebb szerzõdési szabadságot jelent.
Holnap kellene vizsgáztatnom a fõiskolán társadalombiztosítás-tanból. A vita miatt elhalasztom. Szerencse, mert akkor holnap Gaál képviselõ úr nézeteit valló tanítványaimat mind meg kellett volna buktatni, ugyanis a társadalombiztosítás alapvetõen abban különbözik a magánbiztosítástól - legalább is jogelméletileg -, hogy az egyik, a társadalombiztosítás nem köthetõ írásbeli szerzõdéshez, egyszerûen a törvény erejénél fogva jön létre; míg a magánbiztosítás szerzõdéshez kötött, méghozzá írásbeli szerzõdéshez, és ha a magánbiztosítás írásbeliségét az állam törvénnyel megszünteti, ezt megteheti, de csak akkor, ha az állam és a magánbiztosító kerül egymással jogviszonyba, mert különbönben a polgári jogi viszonyból eredõen az állam garanciája a visszafizetésre nem érvényesíthetõ.
(17.00)
Tehát a magán- és a társadalombiztosítás ontológiailag különbözõ voltából (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) ered a garanciák különbözõsége. Csak errõl vitatkozunk.
Köszönöm szépen.