DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A minap Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnökrõl emlékeztünk meg. Én sem tudom kihagyni, hogy e rendkívüli nagy tudású, egyszeri parasztemberrõl ne emlékezzek meg a magam szavaival.
Nagy Ferenc, a nemzetközi rangra emelkedett kisgazda politikus dél- dunántúli kisgazda család szülötte, 1903. október 8-án látta meg a napvilágot, Baranya vármegyében, Bisse községben. A református kisgazdák hagyományait örökölte és vitte tovább. A Trianon utáni Magyarország politikai közéletébe a kisgazda õstehetség friss tettvágyát hozta, aki hûséges a magánvagyon- gyarapításban, a családépítésben és a magyarságban gondolkodásban.
A kisgazda gondok különösen megsokasodtak az 1920-as világgazdasági válság éveiben. Tehetségébõl fakadóan képesnek bizonyult ezek elemzésére cikkek által. Írásai 1929 januárjától az akkor nagyon híres Pesti Hírlapban jelentek meg, s máig becses források az agrárnépesség életét tanulmányozó tudományos kutatók számára. Sõt ekkor írja meg szülõfalujának, Bissének a monográfiáját, amellyel elnyerte a Faluszövetség által meghirdetett pályázat elsõ díját. Eddigre már politikai tapasztalatokat is szerzett a Nagyatádi Szabó István alapította országos gazdapárt utódjaként mûködött egységes pártban. De megtapasztalta azt is, hogy milyen nagy a jelentõsége az önálló kisgazdapártnak, amely az egységes párt létrejöttével tulajdonképpen megszûnt.
Azok közé tartozott, akik küzdelmet folytattak az önálló kisgazdapárt megalakításáért. Ott találjuk Szabó Árpád, Szíjj Bálint és Tildy Zoltán oldalán, akik Mezõberényben 1930 januárjában megkezdték az országos független kisgazdapárt szervezését és önálló programjának kidolgozását. Felvállalták az ország lakossága többségének szorító gondját, és keresték a kiutat. Az 1930. október 12-én hivatalosan megalakult Független Kisgazda- és Földmunkáspárt elsõ országos fõtitkára. Ebben a tisztségében tevékenykedett 1945. augusztus 20-áig. Ha meggondoljuk, ez másfél évtized, s eközben olyan pártelnökök mellett vitte vállán a pártszervezõ munkát, mint Gaál Gaszton és dr. Eckhardt Tibor. Közben 1933-tól a Független Kisgazda címû hetilap szerkesztõje is. Az Országgyûlésbe 1939-be jutott be, közismerten nehéz körülmények között, a fasizmus magyarországi térhódítása közepette. Ettõl kezdve legfõbb törekvése a kisgazda érdekérvényesítés szervezetének létrehozása. Végre 1941-ben sikerült, fõképp a baranyai kisgazdáknak, létrehozniuk a Magyar Paraszt Szövetséget. Ennek õ az elsõ elnöke egészen 1943 novemberéig.
A második világháború zivataros idõszakában a magyar ellenállás, a függetlenségi mozgalom részese, de mindvégig nagyon bizalmatlan a mozgalom és a föld alatti kommunista tevékenység kapcsolatával szemben. Magyarország fasiszta megszállása napján, 1944. március 19-én azonnal letartóztatta a Gestapo, és elõször az Astoria Szálló pincéjében õrizték. Innen csak október 15-én szabadult. A Szálasi-puccsot követõ idõben az ország különbözõ helyein illegalitásban él, rejtõzködik.
A fasizmus területi térvesztésének köszönhetõen 1945. január második felétõl hozzákezdett a Független Kisgazdapárt és a Magyar Paraszt Szövetség újjászervezéséhez. A Független Kisgazdapártot új alapokra helyezõ, 1945. augusztus 20-ai országos nagyválasztmány a párt elnöki székébe emelte. Ekkor már államigazgatási tapasztalatokkal is rendelkezik, minthogy május 11-étõl az Ideiglenes Nemzeti Kormány újjáépítési minisztere.
A gondok gondja igazán 1946 elejétõl szakadt rá, amikor az államforma kérdésében megszületett a döntés: Tildy Zoltánt, a miniszterelnököt a Nemzetgyûlés egyhangúlag köztársasági elnökké választotta 1946. január 31-én. A Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság brit missziójának vezetõje 1946. január 30- án a következõ különleges, titkos táviratot küldte a brit külügyminisztériumnak Budapestrõl: "Az új miniszterelnök lehet, hogy Sulyok Dezsõ kisgazdapárti képviselõ és ügyvéd lesz, nem valószínû, hogy sok változás lesz a kormányban, és Nagy Ferenc valószínûleg továbbra is a Nemzetgyûlés elnöke marad." Tudjuk, hogy idõközben Sulyok Dezsõ személyét a hazai kommunistákat támogató szovjet nyomásra elejtették, s a koalícióképesebb Nagy Ferencre esett a választás.
A Magyar Köztársaság miniszterelnökeként mindent megpróbált annak érdekében, hogy a fiatal magyar demokrácia kihúzza a békekötésig, amikor - reményeik szerint - a szovjet csapatok elhagyják Magyarországot. Közismert tény, hogy a magyarság óriási többségének ez a reménye nem teljesült. A szovjet politika által már korábban megírt forgatókönyv szerint alakultak a belpolitikai viszonyok, s ennek tartalma szerint Magyarországon egypártrendszer épült. Így került sor a magyar demokrácia fõ ereje, a Független Kisgazdapárt szétverésére, a szalámitaktika eszközével. Az úgynevezett köztársaság-ellenes összeesküvés 1946. december közepén õrizetbe vett gyanúsítottjaiból már januárban kikényszerítették a Nagy Ferencre, Kovács Bélára, Varga Bélára vonatkozó terhelõ vallomásokat. A menetrend szerint elõször Kovács Bélát tartóztatták le a szovjet belügyi tisztek, majd Nagy Ferencet kényszerítették lemondásra.
1947. június 1-jén 12 órakor írta alá lemondó levelét Bernben, ahol is szabadságát töltötte. A magyar történelem különleges közjogi helyzete alakult ki. Június 1-jén reggel hivatalosan már kinevezett miniszterelnök Dinnyés Lajos, de még miniszterelnök Nagy Ferenc, akinek titkárát, Kapócs Ferencet idehaza õrizetbe vették.
Ettõl kezdve Nagy Ferenc története a magyar emigráció történelmének része. Az Amerikai Egyesült Államokba, a Washington közelében levõ Herndonba költözve, bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Bizottmány munkájába. Õ, aki nagy tapasztalatot szerzett miniszterelnökként, az Egyesült Államok elnökével, Trumannal és a Szovjetunió diktátorával, Sztálinnal folytatott személyes tárgyalásai közben tapasztalatait az emigrációban fõképpen a távol-keleti bandungi konferencián érvényesítette 1955-ben.
(17.10)
E konferencia témája többek között a kolonializmus. Ez idõ tájt nagy befolyásra tett szert a kommunista világmozgalom, és ezért úgy állítódott be, hogy a gyarmatosítók fõképpen Nyugaton találhatók. Nagy Ferenc nem kis érdemet szerzett azzal, hogy e konferencia résztvevõi felismerték a szovjet gyarmatosítás lényegét is. Tulajdonképpen ezzel teljesedett ki Nagy Ferenc egész politikai pályafutásának a lényege, a kommunizmusellenesség, bár taktikai okokból miniszterelnöksége idején a kompromisszum látszatát keltette lépéseivel.
Nagy Ferenc életmûve példamutató számunkra: õ az elsõ magyar miniszterelnök, aki a kisgazda társadalom õstehetségét építette be a magyar politikába. Ezért emlékezünk rá nagy büszkeséggel és odaadó tisztelettel.
Két könyvet jelentetett meg az emigráció alatt Nagy Ferenc volt miniszterelnökünk, elsõ és második kötetben: kifejezi a magyarság szenvedéseit, a magyarság életútját, a demokráciába vetett hitét, amelyet sajnos a mai napig is csak küszködéssel próbálunk megvalósítani.
Én nagy tisztelettel emlékezem erre az óriási parasztvezérre; és emlékezem azért is, mert a parasztság felemelkedõ útját a modern gazdasággal együtt csak az õ elképzelései, hagyománytisztelete tudják biztosítani.
Köszönöm a tisztelt Országgyûlésnek, az elnök úrnak és mindazon magyar rádióhallgatóknak a figyelmét, akik ezeket a fejtegetéseket hallgatták. Köszönöm szépen.