CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rendkívül fontosnak tartjuk a Dobos Krisztina által felvetett kérdést, és valóban társadalmi összefogással kell segíteni ennek a problémának a megoldásában. Úgy vélem, mind az államnak, mind a társadalmi szervezeteknek, mind a magánszemélyeknek igen fontos erkölcsi felelõssége van ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Üdvözlöm azt a gondolatot is, hogy - természetesen aggódva a határainkon belüli ifjúság helyzetéért - gondoljunk arra, a Kárpát- medencében milyen sok magyar gyermek él, akik számára rendkívül fontos az, hogy ilyenkor, a nyári szünetben vagy máskor is eljussanak ide, az anyaországhoz. Õk olyan környezetben élnek ott, amely körben tulajdonképpen nagyon nehéz megõrizni sokszor magát az anyanyelvüket is. Itt egy anyanyelvi környezet egy olyan töltést adhat a számukra, ami életre szóló lehet. Gondolok itt a Felvidéken, az Erdélyben, a Délvidéken élõ magyarságra, de gondolataim még tovább is terjeszkednek, és ennek a témának a kapcsán megemlítem a csángó magyarokat is, akik a Kárpát-medencén kívül élnek, akik számára rendkívül fontos például az, hogy egyáltalán eljuthatnak a Székelyföldre, ott meríthetnek a székelyek magyarságából, és így térnek haza. Ezt továbbfejlesztve pedig fontos, hogy maguk a székelyek, az erdélyiek minél többször eljuthassanak ide Magyarországra, és ilyen módon is épüljön a magyarságnak az egysége.
Visszatérve az alapgondolatra: itthon mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyerekek a közelgõ szünidõt értékesen, megfelelõen tölthessék el, de ezen túlmenõen nemcsak a szünidõben, hanem a késõbbiekben is törõdni kell a gyerekekkel, meg kell akadályozni az elkallódásukat.
Köszönöm szépen. (Taps.)