SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem tudom, hogy mennyi idõm van, az idõkeretbõl mennyi maradt, nem figyeltem. Én örülök, hogy így reagáltak, ahogy reagáltak az én felvetéseimre. Úgy látszik, az állóvízbe dobtam egy követ. Higgye el, fiatal kollégám, hogy sokféle népboldogítóval találkoztunk mi idõsebbek már ez alatt a pár év alatt, mióta élünk.
A döntési kényszerrel kapcsolatban nem vagyok meggyõzõdve róla, mert másféle statisztikák is vannak, mást is kaptunk, más anyagot más szempontokból. (Juhász Pál: Népesség-elõjelzés.) Kérem? (Juhász Pál: Népesség-elõjelzés.) Nem a népesség, azt én jól mondtam. Meg kellene róla gyõzõdni, hogy a szembenálló statisztikák milyenek. Mert ez az egész úgy hat, mint hogyha a kormánypártok rossz biztosítási ügynökök lennének, és a biztosítók érdekében beszélnének. Körülbelül úgy néz ki ez az egész. Az átállás költsége igenis pénzbe kerül. Ha semmi másba nem kerül, a többletköltség azokban a biztosítóintézetekben, amelyekben fölállítják az újabb bürokráciákat, azoknak a költségei továbbra is megmaradnak, ami a felosztó-kirovó rendszerben nem fog elmúlni, ugyanúgy megmarad az egyik helyen a bürokrácia, mint a másik helyen. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.)
Köszönöm szépen. Nem tudok tovább vitatkozni.