DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! Érdekes megszólalása volt, hiszen én két napja itt ülök, meglehetõsen fárasztó ez a vita ilyen folyamatosan, napokon keresztül, de nagyon sok olyan felszólalást hallottam, ahol nem feledkeztek meg arról a tényezõrõl, hogy a költségvetés fogja kifizetni a nyugdíjbiztosításban keletkezõ hiányt. Sõt, tisztelt képviselõtársam, több alkalommal felhívtuk a figyelmet, hogy éppen ez az egyik aggályunk. Mert úgy hozzuk létre vagy hoznák létre az új nyugdíjrendszert, hogy hiány áll elõ a kötelezõ biztosításban, ezt a költségvetésnek kell finanszíroznia, a költségvetésnek is valahonnan be kell gyûjtenie ezt a bevételt.
Vitatkozunk azzal, hogy a hiány valóban annyi lesz-e, mint amennyit most prognosztizál a kormány, hiszen ha elolvasnak másfajta számításokat - mondjuk, a nyugdíjbiztosítás szakembereinek számításait -, õk azt mondják, hogy a kormány ebben a prognózisban túltervezte a bevételt, és alultervezte a kiadást. Könnyen elõállhat az a helyzet, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya nagyobb lesz a következõ években. És amikor én megkérdezem: és akkor mi van, azt mondják, hogy hát kérem szépen, a jövõbe nem lát senki.
Azt is megkérdeztem, hogy az államháztartás többi alrendszerének hiányát miért nem számolták bele. Hiszen itt áll elõttünk az idei év egészségbiztosítási költségvetése, ahol terveztek egy hiányt, és ugyanez történt: túltervezték a bevételt, alultervezték a kiadást, és nem 5 milliárd, hanem 35 vagy 40 milliárd forint is lehet a hiánya. Nem akármilyen tétel, tisztelt képviselõtársam! És ha kiderül, hogy a prognózisok mégsem voltak olyan jók. Ugye, az ágyszámleépítésrõl már hallottuk, hogy túlbecsültük a hatásait; akkor mi fog történni itt három év múlva, négy év múlva, az akkori kormány hogyan fogja kigazdálkodni? (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) És még idéztem is egy világbanki szakembertõl, akinek ugyanezek voltak az aggályai. Tehát nem feledkeztünk meg errõl a kérdésrõl, sõt ez a kérdés az egyik legfontosabb kérdés.
Köszönöm figyelmüket.