AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, egy vitát nemcsak az minõsít, hogy hány óráig tart, hanem az is minõsíti, milyen mértékben figyelünk arra, hogy mi hangzik el ebben a vitában.
Nekem volt szerencsém e héten pontosan ebben a kérdéskörben, a költségvetési hiány összefüggésrendszerében megszólalni, és úgy tûnik számomra, mintha ez a megszólalás többek számára nem is történt volna meg ebben a Házban. Itt egy gondolatot szeretnék csak az önök figyelmébe ajánlani. Nevezetesen: ha egyszer az államháztartás hiánya úgy nõ meg, hogy ezt a többlethiányt a belsõ megtakarítások növekedése finanszírozza, akkor ez a körülmény nem teszi szükségessé, hogy külsõ megtakarításokat vonjunk be, ez a körülmény nem jár a fizetési mérleg romlásával.
Arra is szeretném az önök figyelmét fölhívni, hogy az egész elmúlt hároméves idõszakban, amikor a költségvetési hiány csökkentésével kapcsolatban érveltünk a Házban, a fõ érvanyagunk mindig az volt, hogy Magyarországon sajnos a költségvetési hiány és a fizetésimérleg-hiány, az ikerdeficitek együtt szoktak mozogni. Ebben az esetben nem egy ilyen helyzetrõl van szó, ezért mondjuk azt, hogy abban a mértékrendben, amilyen mértékrendrõl itt most beszélünk - tehát amely minden számítás szerint a GDP 1 százaléka alatt lesz az egyes években -, ez a többlet államháztartási hiány nem okoz gondot, mert nem jár együtt a külsõ megtakarítások szükségszerû bevonásával; sõt a számításaink azt mutatják, hogy az ország ilyen eladósodás mellett is a maastrichti kritériumoknak tökéletesen meg fog tudni felelni akkorra, amikorra egyáltalán a monetáris unióhoz való csatlakozás aktuális feladat lehet. Ez persze nem most van igazából, nem is 2000- ben van, hanem mondjuk 2005 táján lehet legkorábban.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)