DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Én csak azért térek vissza újra a korábbi, négyéves ciklusra, mert ez jól mutatja, hogy miért nem lehetett és miért lehet és kell most a nyugdíjreformot megcsinálni. Mi figyelemmel kísértük parlamenten kívülrõl is az itteni munkát. Minket azzal vádolnak, hogy nyolc hónapig hezitáltunk, mielõtt igazán belevágtunk abba az elkerülhetetlen gazdasági stabilizációs programba, amelyet végül is sikerült - legalábbis az alapvetõ célkitûzéseket tekintve - végrehajtani. Mi jól emlékszünk arra, hogy évekig mirõl folyt itt, a parlamentben a vita. Egészen másról. A közvélemény nyomására kezdõdött el, évek múlva valahol igazán a gazdaságról is a vita. Addig mindenrõl volt vita. A heves viták nem a gazdaságról szóltak, sok minden egyébrõl, nem akarom felsorolni. Biztosan emlékeznek rá.
De én megértem azokat a nehézségeket, részvéttel néztem azt a kormányt, amely nem bír a saját koalíciójával, mert szétcincálták, nem állt mögé a saját koalíciója, szétszakadtak a pártok a legkülönbözõbb irányba. Nem volt bázisa hozzá, nem volt mögötte az a támasz, amely a mostani kormány mögött ott van, és odaáll jó javaslatok mögé. Én megértéssel néztem ezt a dolgot. Ilyen a politika természete, ilyen természetûek a rendszerváltás utáni szélsõséges kilengések. De legalább ismerjék el azt, hogy most itt van az ideje, most ezt meg kell csinálni. Ismerjék el! Én megértem, hogy miért nem lehetett, pedig szerették volna bizonyára nagyon sokan, akik tudták, hogy erre szükség van. (Taps az MSZP padsoraiban. - Zaj az MDF padsoraiban.)