MIAKICH GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Amiért szót kértem, az az a kétely, amely most már napok óta bennem van. Úgy vitatkozunk-e, hogy az emberek, akik minket hallgatnak, azok megértsék azt, hogy mi ennek a nyugdíjtörvénynek a lényege? Mert mit szóljak ahhoz, ha most azt vetik fel arra a kérdésre, hogy a stabilizáció után, egy pénzügyi stabil helyzet után lehet-e ilyen mértékû változtatást megtenni, hazugsággal vádolnak minket? Mintha elfelejtenék, igaz, hogy nagyon súlyos helyzetben, egy rendszerváltás után volt az elõzõ ciklus, de nem az elõzõ ciklus elején volt 3-4 milliárdnyi hiánynövekedés, hanem a ciklus végén. S a ciklus végén keletkezett egy rettenetes eladósodási hullám.
Amikor úgy érvel Kelemen András, hogy a chilei példát hozza fel, amely tisztán tõkefedezeti rendszer volt, és nem egy egynegyednyi; amikor úgy érvel, hogy a mai rendszer jobb, holott õ is tudja, az ellenzéki hozzászólók többsége már elmondta, hogy a mai rendszer degresszivitása és a többi probléma - sajnos nem lesz idõm, hogy végigmondjam - igenis az ellen hat, hogy ma befizessék a járulékot, hogy a mai járulékfizetés... (Dr. Kis Gyula József: 60/91.!) és a mai nyugdíj között... Köszönöm, nyugodtan lehet mondani, mert abban vannak jó elemek, amelyeket mi is elismerünk. Nem ezt vitatjuk. De igenis ma nincs eközött összefüggés, ezért nagyon rossz a járulék-fizetési hajlandóság.
Köszönöm szépen.