DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Juhász Pál szabaddemokrata képviselõ úr a felszólalását a jobb- és baloldalról szóló eszmefuttatásával kezdte. Ehhez szeretnék röviden hozzászólni annyiban, hogy a felszólalásában e tekintetben a problémát abban látom, hogy õ annál jobboldalibbnak tart egy programot, minél kevesebb benne a szociális szempont, vagyis a szélsõségesen liberális piacgazdaságot azonosítja a jobboldalisággal. Ezzel szemben én jobboldaliságnak ma egy olyan piacgazdaságot tartok, amelyen belül érvényesül a társadalmi és szociális igazságosság, a szolidaritás, érvényesülnek a nemzeti érdekek és a nemzeti szempontok, vagyis a valódi szociális piacgazdaságot tartom jobboldalinak, úgy, ahogy azt Ludwig Erhard bajor kereszténydemokrata politikus annak idején megalkotta és kitalálta.
Tisztelt Országgyûlés! A kormányzatnak a nyugdíjrendszerre vonatkozó elõterjesztése a jelenlegi rendszer gyökeres megváltoztatására irányul. Az elõterjesztésbõl azonban nem derül ki egyértelmûen, hogy pontosan milyen problémákat akar megoldani a nyugdíjreform.
A jelenlegi nyugdíjrendszer súlyos problémái több okra vezethetõk vissza. Az egyik ok a népesedési helyzet egyre kritikusabb volta, vagyis az, hogy a nyugdíjba menõket egyre kisebb mértékben tudják csak pótolni a fiatalabb korosztályok, és ez hosszabb távra tragikus mértékben lerontja az aktívkorúak és a nyugdíjaskorúak közötti arányt. 1989-tõl kezdõdõen máig több mint egymillióval csökkent a járulékfizetõ személyek száma, és ez óriási forráshiányt okoz a társadalombiztosításnak.
A másik ok a gazdasági szerkezetváltozás, amelynek során nagy tömegek válnak munkavállalóból önfoglalkoztatottakká, és emiatt újabb nagyszámú személy járulékbefizetésétõl esik el a társadalombiztosítás. Mindehhez járul a hosszan tartó gazdasági válság, amely a járulékbefizetések reálértékét tovább csökkenti.
A nyugdíjrendszer jelenlegi súlyos problémái tehát több okra is visszavezethetõk, amelyeket érdemben kell orvosolni, hiszen enélkül a nyugdíjrendszer valódi, pozitív reformját nem lehet megvalósítani. A kormányzati elõterjesztés azonban az említett súlyos problémákat nem oldja meg, ugyanis az általa javasolt megoldás, a magánnyugdíjpénztárak bevezetése önmagában semmilyen problémát nem old meg.
Teljesen tisztázatlan, hogy az új rendszerre történõ áttérés költségeinek mi lesz a fedezete, vagyis honnan fogják pótolni a felosztó-kirovó rendszernél jelentkezõ forráshiányt. Ha az új nyugdíjpénztárak forrásait használják fel erre a célra, akkor a nyugdíjpénztáraknál lévõ források nem a beruházásokat és a tõkepiacokat fogják élénkíteni, ahogy ígérik. Ha a forráshiányt adóemelésbõl vagy más költségvetési forrásból akarják pótolni, akkor még tovább fog nõni a társadalom anyagi terhelése. Ha hitelfelvételbõl történne a pótlás, akkor pedig még jobban eladósodik az ország.
Nem világosak az elõterjesztésbõl a nyugdíjalapoknál keletkezõ források befektetési lehetõségei sem. Ha azokat külföldön is be lehet fektetni, akkor azt a hazai beruházások fogják megsínyleni, és a hazai tõkepiac nem fog élénkülni.
Rendkívül elhibázottnak tartjuk, hogy a tervezett nyugdíjrendszer elsõsorban a magasabb jövedelmûeknek és a gyermekteleneknek kedvezõ, a gyermekes nõk helyzetét pedig még tovább rontja.
Sajnos, az elõterjesztés nem tartalmaz igazán komoly és alapos háttérszámításokat sem, pedig egy ilyen hatalmas horderejû kérdés esetén ez igazán elvárható lenne. Egy olyan nyugdíjreform esetén, amely hosszú évtizedekre jelent elkötelezettséget az egész társadalom számára, csak rendkívül megalapozott és kiérlelt döntésnek lehet helye, sietségnek semmiképpen.
Javasoljuk tehát, hogy a kormányzat vonja vissza az elõterjesztést, és egy alapos, háttérszámításokkal ellátott, kiérlelt nyugdíjreform- koncepciót nyújtson be az Országgyûlésnek.
(10.50)
A magánnyugdíjpénztárak kötelezõvé tételét egyébként alkotmányossági szempontból is aggályosnak tartjuk, hiszen magánszolgáltatás igénybevételére törvénnyel kötelezni igencsak megkérdõjelezhetõ.
Elõreláthatólag az elõterjesztésben foglalt koncepció lényegében véve csak a nyugdíjalapokat kezelõ pénzintézetek számára lesz elõnyös. Egy olyan reformnak azonban, amely az egész társadalom érdekét kell hogy szolgálja, ez nem lehet a célja. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányzati koncepció nem tudja elérni a kívánt célt, vagyis a nyugdíjrendszer hosszú távú stabilitását és ezzel az egész társadalom javát. Ahelyett, hogy ösztönözné a gyermekáldást, kifejezetten bünteti, nem szolgálja tehát a drámai népesedési helyzet javulását, gazdasági hatásai pedig kiszámíthatatlanok. Ugyanakkor a társadalombiztosítási rendszer mély válsága valóban igényli e rendszer érdemi reformját, egy méltányos nyugdíjrendszer kialakítását.
Az úgynevezett szocialista rendszer bukását egyidejûleg súlyos gazdasági-társadalmi válság kísérte. A termelés visszaesése, az életszínvonal csökkenése, a hirtelen munkanélküliség, a szélsõséges jövedelmi különbségek valóban szükségessé teszik a jóléti szociális rendszer átalakítását, reformját. A kilencvenes évek elejének helyes irányban tett, de erõtlen lépéseit az utóbbi két évben - az MSZP-SZDSZ kormányzása alatt - végig nem gondolt és az ország jövõje szempontjából kifejezetten káros intézkedések követték.
A nyugdíjrendszer átalakítása tekintetében két koncepció: a kormányé - amely valójában a Pénzügyminisztériumé és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzaté - kapott nyilvánosságot. Véleményünk szerint mindkét koncepció elsõsorban csak a gazdasági problémákra koncentrál, azt is szûken értelmezve, leegyszerûsítve a kérdést a járulékfizetési fegyelemre. Álláspontunk szerint azonban a demográfiai válság legalább ilyen jelentõségû, hiszen ha kellõ számú fiatal generáció lépne a nyugdíjba vonulók helyébe, akkor a járulékbefizetések nem csökkennének, s így nem lenne ilyen óriási a probléma. Meg kell tehát találni azt a helyes nyugdíjrendszert, amely mind a gazdasági, mind pedig a demográfiai kihívásra helyes választ ad.
A mai magyar társadalomban a gyermekáldás eredményeképpen a családok életszínvonala csökken, éppen ezért a népszaporulat csökkenésének lehetünk tanúi. Mind az adó-, mind a társadalombiztosítási rendszer az egyes egyéneket mint a családtól és a családi szociális helyzettõl teljesen független egyéneket kezeli. Ezért e rendszerek a gyermekes családoktól csoportosítanak át jövedelmeket a gyermektelenek irányába, ami mind a társadalmi és szociális igazságosságnak, méltányosságnak, mind pedig a gazdasági racionalitásnak ellentmond.
A helyes nyugdíjreform álláspontunk szerint három elembõl állna. Az egyik elemnél alapul lehetne venni a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat javaslatát, azaz a társadalmi szolidaritást, amely az egyes generációk közötti jövedelemátcsoportosítást tartalmazza. A másik elemnél ki lehetne indulni a Pénzügyminisztérium javaslatából, amely szerint az egyén aktív korában a nyugdíjas korára egyéni céllal takarékoskodik, s ezért az egyént a nyugdíjjárulék befizetésére ösztönzi. A nyugdíjrendszer harmadik eleme pedig a szülõk részére érdekeltséget teremtene gyermekeik felnevelésére, hiszen idõskori anyagi biztonságuk függene az általuk felnevelt gyermekek számától és a gyermekek által befizetett nyugdíjjáruléktól is. Az e három elembõl álló nyugdíjrendszer összhangban lenne a szociális piacgazdaság értékrendjével, és megfelelne a szolidaritás és a szubszidiaritás elvének is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)