DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõ Asszony! Azt mondja, hogy a Fidesz érveire nem válaszolunk. Nagyon sajnálom, hogy a Fidesz egyéb bokros teendõi miatt egyáltalán nem tud részt venni a nyugdíjvitában, és csak arra az idõre jön be egy képviselõjük, amíg elmondja a felszólalását. (Csóti György: És az MSZP hol van?) Mindazok a kérdések, amelyeket most felvetett, nagyon is a vita témái voltak.
Hadd mondjak csak egyetlen példát! Ön mind a kétszer arra a példára építette a felszólalását, hogy egy háztartásba... - a felszólalás arról szó, hogy a kötelezõ biztosítás miatt keletkezõ hiányt költségvetésbõl kell fedezni. Ez úgy néz ki, mintha egy háztartásba betennénk kisebb kamatra a pénzt, és egy nagyobb kamatra a hitelt vesszük fel, és abból élünk - tönkremegyünk. Persze, ez a logika, amivel ön megközelíti, tökéletesen igaz egy szocialista tervgazdaság logikájára. Ha így mûködött, és így mûködött, bele is bukott az a tervgazdaság; de nem jó a szocialista tervgazdaság logikájával megközelíteni egy - legalábbis jelentõs részben - piaci rendszerû konstrukciót. Valamikor a Fidesz is úgy gondolta, hogy a piacgazdaság logikájával gondolkozik a gazdaságot érintõ kérdésekben.
A piacgazdaságban elõfordul néha-néha, hogy hitelre, kamatra veszünk fel pénzt, és azt befektetjük abban a reményben, hogy nagyobb hozama lesz a befektetett tõkének, mint amennyi a hitel kamata volt, és így a szaldó pozitív lesz. Azt hiszem, hogy ezzel a logikával kellene végiggondolni, és akkor millió egyéb kérdésre - amelyeket most itt felvett, és nyilván két percben nem lehet rá válaszolni - kapott volna válaszokat, érveket és ellenérveket. Ha nem is mindig, de itt az elmúlt napokban érvek és ellenérvek vitája volt. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Legalább a szakértõik, a beszédíróik figyelnének ide, hogy ne írjanak le ilyen beszédeket! (Taps a kormánypártok soraiból.)