MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eljöttem meghallgatni a Fidesz érveit, de ma is csak ugyanazt hallottam kicsit kibõvített formában, mint a múltkor Selmeczi Gabriella képviselõ asszony hozzászólásában. Semmi újat, semmi érvet igazából itt felsorakoztatni nem nagyon tudott.
Azok a példái pedig, amik persze ügyesen el vannak helyezve a beszédben, akár a háztartás analógiája, azt a látszatot keltik és azt az érzést ébreszthetik a választópolgárokban, hogy õk ebben nagyon rosszul járnak. Noha egyébként a képviselõ asszony csak egy hasonlat kedvéért vett egy háztartásbeli példát.
Egyébként más példákkal is egészen érthetetlen érvrendszert, ok- okozati összefüggéseket kapcsol össze, amikor a családi támogatások átalakításának rendszerét összefüggésbe hozza az abortuszok számának növekedésével, és elfelejti azt mondani, hogy a családi pótlékból, mondjuk, a jogosultaknak csak a 12 százaléka esett ki, egyébként 88 százaléka a rendszerben van. Mintha attól függne az abortuszok számának növekedése, hogy egyébként a társadalom legjobb anyagi helyzetben lévõ rétege kap-e családi pótlékot vagy nem. (Dr. Pusztai Erzsébet: Gyesrõl, gyedrõl is szó volt.) De a kórházi ágyszámcsökkentést is példaként hozza, ahol nyilvánvalóan nem a költség olyan értelmû csökkentése volt a cél, hogy a gyógyító munkától vonjuk el a pénzt, hanem az intézkedés azt szolgálta, hogy valóban a fõ funkcióra, a gyógyító munkára lehessen a forrásokat fordítani és ne épületfûtésre, festésre, fenntartásra és adminisztratív költségekre. De egyébként a Fidesz legújabb javaslatai is hasonlóak. Hogy egy példát mondjak, az iparûzési adó módosítására benyújtott önálló indítványuk, amely hozzáadott értéktípusú adóvá kívánja ezt tenni, mondjuk, azt szolgálná hosszú távon, hogy Magyarországra az alacsony hozzáadott érték tartalmú termékek termelése települne. Ezen el kell gondolkodni, hogy vajon ez hosszú távon Magyarország és a magyar gazdaság érdekeit szolgálja-e. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)