DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyûlés a tõkefedezeti elven mûködõ magánnyugdíjpénztárak szabályozásával a társadalombiztosítás átfogó reformja keretében kívánja a vegyes finanszírozási nyugdíjrendszer második pillérét létrehozni. A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatosan leggyakrabban feltett kérdés az, hogy vajon milyen garanciái lesznek annak, ha a biztosított egy hosszú munkáséleten át szorgalmasan befizeti tagdíját a pénztárba, akkor annak eredményeképpen, majdan sok-sok év múlva, egy tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjban részesül.
A magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó garanciák egyik nagy csoportja az, amely magából a törvényszabályozásból ered, a másik pedig az, amely az államnak az egyes rendszerelemek mögé adott különbözõ mértékû közvetlen anyagi felelõsségvállalását jelenti.
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényjavaslat - bár lehet, hogy ez az én önkényes csoportosításom -, legalább 11 olyan törvényi garanciát tartalmaz, amely az elõbbi kérdésekre adja meg a választ. Ezek a következõk:
1. Pénztárat alapíthatnak munkáltatók, kamarák, szakmai egyesületek, munkavállalói érdekképviseletek és nyugdíj-biztosítási önkormányzat, valamint területi pénztárt a fõvárosi, megyei önkormányzat. A pénztárak függetlenségét segíti elõ az a megoldás, hogy az alapító szervek és a pénztárak között folyamatában semmilyen jogi kapcsolat nem jön létre az alapításon kívül, az alapítónak a pénztárral kapcsolatban sem jogai, sem kötelezettségei nem keletkeznek, nem lehetnek. A bírósági nyilvántartásba-vétel megtétele elõtt azonban az alapítók egyetemlegesen felelnek a pénztár nevében vállalt kötelezettségekért.
2. A pénztár alapításához az állami pénztárfelügyelet által kibocsátott engedély kell, melynek alapján az alapító kibocsáthatja az alapító okiratot, és megkezdheti a pénztár létrehozásával kapcsolatos feladatok ellátását. A pénztár tevékenységét a pénztárfelügyelet tevékenységi engedélyének birtokában kezdheti meg. A törvényjavaslat kategorikusan felsorolja a tevékenységi engedély megadása iránti kérelemhez csatolandó mellékleteket, ettõl eltérni nem lehet.
3. A pénztárak tisztességes és biztonságos mûködésének nagyon fontos garanciális eleme a pénztárfelügyelet intézménye, amely hatósági és szakmai felügyeletet egyidejûleg ellát a pénztárak felett. Ezt a felügyeletet a pénztárfelügyelet a pénzügyminiszter által a törvényben átadott hatáskörében végzi, míg a pénztárak törvényességi felügyeletét az ügyészség látja el. A pénztárfelügyelet tehát teljesen független a pénztáraktól, elbírálja az engedélykérelmeket, ha szükséges, felügyeleti biztost nevez ki, ellenõrzési és információs rendszert mûködtet, meghatározza a pénztáraknak a minimális befektetési hozam mértékét. Kétévenként köteles ellenõrizni, hogy a pénztár tevékenysége megfelel-e a különbözõ jogszabályoknak és a pénztártagok biztonságának. Amennyiben ezekkel ellentétes tevékenységet észlel, úgy felszólítja a pénztárat a helyes cselekvésre, kezdeményezheti a pénztár vezetõinek felelõsségre vonását vagy felmentését, felügyeleti birság megfizetésére kötelezhet, esetleg elrendelheti a pénztár mûködésének felfüggesztését. Végsõ esetben a pénztártevékenység folytatására adott engedély visszavonására is sor kerülhet. A pénztárfelügyeletet tevékenységében pénztártanács segíti, amely folyamatosan véleményt alakít ki a pénztárak és a garanciaalap tevékenységérõl, a pénz- és tõkepiac alakulásáról és így tovább.
4. Fontos garanciális szabály az is, hogy a tevékenységi engedély jogerõre emelkedéséig a pénztár a hozzá bármilyen címen befizetett összegekbõl kifizetéseket csak a pénztár szervezésével összefüggésben teljesíthet. Ezt követõen viszont a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások fedezetének biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, fejlesztésére, a gazdálkodási költségek fedezetére fordíthatja, illetve abból tartalékokat képez. A gazdálkodásából származó bevételt sem társasági adó, sem helyi iparûzési adókötelezettség nem terheli.
5. A törvényjavaslat ugyancsak garanciális szempontokat szem elõtt tartva törvényi szinten szabályozza a pénztártagok jogait, a szabad pénztárválasztás jogát és lehetõségét, a rendszeres tájékoztatáshoz való jogot, a pénztári szolgáltatáshoz való jogot. Tehát a késõbb megalkotandó végrehajtási rendeletek csakis e törvényben foglalt alapjogok és kötelezettségek keretében szabályozhatnak.
6. A javaslat minimálisan 15 év tagdíjfizetés után teszi lehetõvé a nyugdíjjáradék nyújtását tagok részére, ennek hiányában egyösszegû kifizetést teljesíthet. Ugyanakkor a szolgáltatás értékével szemben támasztott garanciális követelmény szerint a járadék nem lehet kevesebb a tag társadalombiztosítási nyugdíjmegállapítási szabályai szerinti nyugellátásának 21 százalékánál, szól a törvényjavaslat. Ez az úgynevezett normajáradék.
7. A törvényjavaslat a pénztárak mûködésének biztonsága érdekében szigorú követelményeket támaszt a kötelezõ pénztár tevékenységének szakmai, személyi és tárgyi, technikai feltételeinek tekintetében. Ilyen például az, hogy a pénztár megfelelõ belsõ szabályzatokkal, szakszerû, mûködéséért felelõs ügyvezetõvel, fõkönyvelõvel, befektetési szakértõvel, könyvvizsgálóval, jogásszal, úgynevezett biztosításmatematikussal és belsõ ellenõrrel is rendelkezzék. Emellett olyan számítástechnikai háttérrel is kell bírnia, amely alkalmas a legkülönbözõbb információs rendszerekhez való csatlakozásra. A pénztár köteles különbözõ távlatú pénzügyi terveket készíteni, amelyet a közgyûlés hagy jóvá, s ezen keresztül érzékelheti a tagság a pénztár törvényes és gazdaságos mûködését, a jövõbeli folyamatok alakulását. Mondhatjuk tehát azt is, hogy a pénzügyi terv a pénztár önkormányzati mûködésének egyik záloga.
8. A magánnyugdíjpénztár a zárt gazdálkodás elvét is figyelembe véve a biztonságos mûködés érdekében köteles különbözõ tartalékokat képezni. Ez azt jelenti tehát, hogy például a szolgáltatások finanszírozására az úgynevezett fedezeti tartalék szolgál, a különbözõ idõszakok hozamkiegyenlítésére pedig külön egy másik tartalék. Ezek rendszerét egyébként a törvényjavaslat rendkívül pontosan rögzíti.
9. Nagyon fontos kérdés a garanciák sorában, hogy vajon a pénztár mit tehet a pénzügyi kockázatok vállalása területén, azaz milyen mértékben lehet függõ az egyes vagyoni befektetések tekintetében. A törvényjavaslat erre is nagyon pontos szabályokat ad. Ahhoz ugyanis, hogy a pénztártag befizetett tagdíja jól kamatozzék, a pénztárnak gazdaságos befektetéseket kell végeznie. Ha ezt a befektetést a pénztár maga végzi, úgy a javaslat szerint - nagyon helyesen - köteles megfelelõ szakképesítésû munkatársakat alkalmazni, szabályzatot alkotni, és 100 millió forint mértékû saját tevékenységi tartalékot is képezni. A pénztár a pénztárvagyon befektetése során például nem szerezhet egy vállalkozásban egy évnél hosszabb idõtartamot meghaladóan 10 százaléknál nagyobb tulajdoni részesedést, vagy például egy kibocsátó által kibocsátott értékpapírba a pénztári eszközök legfeljebb 10 százalékát fektetheti be. A külföldi által kibocsátott értékpapírt, tulajdoni részesedést, ingatlant együttesen is csak a pénztári eszközök 30 százalékáig szerezheti meg. Ezt is egyébként 2001- et követõen, addig ettõl kevesebb arányban. Tehát nem megalapozott az az ellenzéki felvetés a minapról, hogy itt elõfordulhat az is, hogy a pénztárak úgymond külföldre viszik a biztosítottak pénzét, és ezáltal rendkívüli módon veszélyeztetik annak a kamatoztatását és megfelelõ visszaáramoltatását a biztosított felé. A javaslat lehetõvé teszi azt is, hogy a pénztár a befektetéseit nem saját maga végzi, hanem kiadja más szervezetnek vagyonkezelésre. Erre nézve is szigorú szabályokat tartalmaz, hasonlóan a saját befektetési tevékenységhez, a törvényjavaslat.
(12.10)
10. Elõfordulhat, hogy a pénztár olyan veszteséget ér el, amely a biztonsági, illetve a likviditási tartalékból nem pótolható. Ekkor az igazgatótanács javaslatot tesz a garanciaalap és a pénztárfelügyelet számára a veszteség megszüntetésének módjára. A pénztárak garanciaalapja jelen törvény hatálybalépésével jön létre, és az összes, pénztári tevékenység folytatására engedéllyel rendelkezõ pénztár a tagja. Az alap önálló jogi személy, saját vagyonnal, bevételekkel rendelkezik, pénzeszközei nem vonhatók el. Felette a törvényességi felügyeletet a pénztárfelügyelet látja el, míg gazdálkodási tevékenységét az Állami Számvevõszék ellenõrzi. Az alap az átmenetileg szabad pénzeszközeit köteles pénzben vagy állampapírban tartani. A garanciaalap egyik legfontosabb feladata az, hogy a biztosított vagy az örököse részére kifizetést teljesítsen, amikor a pénztár ezt nem tudja teljesíteni. Ilyen eset lehet, amikor a pénztártag követelése befagyott, azaz ha az esedékességtõl számított öt napon belül nem tudja teljes egészében a tag részére a kifizetést teljesíteni; ha a tag követelése nyugdíjba vonuláskor a már korábban említett, úgynevezett normafedezetnél kisebb; és ha a tartalékszintje kifizetés teljesítését nem teszi lehetõvé. Tehát nem fordulhat elõ az az eset, hogy ha a pénztár fizetésképtelenné válik, felszámolás alá kerül, és emiatt a tag nem juthat a törvényes szolgáltatáshoz. Az alapnak a pénztár a törvényben meghatározott garanciadíjat fizet az esetleges garanciák beváltásához. Az alap egyébként folyamatosan elemzi a pénztár mûködési és befektetési tevékenységét, az elõírt hozamoktól való eltérést és a járadékszolgáltatások fedezetének meglétét. Ha itt problémát észlel az alap, azonnal jelez a pénztártanácsnak, illetve pénztárfelügyeletnek. De elõfordulhat szélsõséges esetben az is, hogy az alapnak sincs elég pénze a helytállási kötelezettség teljesítéséhez. Ebben az esetben a Magyar Nemzeti Banktól kölcsönt, átmeneti vagy tartós hiány esetén hitelt vehet fel. A Magyar Nemzeti Banktól felvett kölcsön visszafizetéséért pedig a központi költségvetés készfizetõ kezességgel felel.
Tisztelt Ház! Miután végigvettük a magánnyugdíjról szóló törvényjavaslatban a biztosítottat szolgáló garanciarendszer legfontosabb elemeit, látható, hogy a pénztárak szabályszerû mûködését, gazdálkodását szolgáló jogi és mûködési biztosítékok végén ott áll az állam. Ezt tudván itt is feltehetõ az a kérdés, hogy vajon ezen végsõ garanciaelem mögött mi áll. Válaszként az fogalmazható meg, hogy e mögött áll az a magyar nemzetgazdaság, amelynek közép- és hosszú távú fejlõdésére alapozza számításait az elõterjesztõ. Ha a nemzetgazdaság fejlõdésének realitásai nem teljesítik jelenlegi reményeinket, úgy nemcsak a magánnyugdíj rendszere, hanem a most és a jövõben is mûködõ felosztó-kirovó nyugdíjrendszer mûködése is veszélybe kerülhet. Ezen a ponton pedig már nem tehetõ fel úgy a kérdés, hogy melyik megoldás a jobb: a felosztó-kirovó vagy a magánnyugdíj. Viszont az biztos, hogy az a rosszabb, ha maradna a jelenlegi rendszer.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)