DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Magam is úgy terveztem, hogy a felszólalásom elején megköszönöm Juhász Gábornak... (Keller László: Pál!) bocsánat, Juhász Pálnak a hozzászólását, mert rendkívül nagy örömömre végre válaszolt a kérdéseimre, nem üres lózungokat és általánosító megállapításokat hallhattam, hanem valóban elemzést. A költségvetési hiányon nagyon gyorsan túlsiklott, azt mondta: igen, ezt figyelembe kell venni, és aztán túlszaladt a témán. Az egyik legfontosabb aggályunk az, hogy azok a számítások, amiket letettek elénk, több ponton erõteljesen vitathatóak, és bizony nagyon komolyan figyelembe kell venni azt, hogy mi lesz akkor, ha ez a hiány lényegesen nagyobbnak mutatkozik majd, mint amekkorának most itt ilyen eléggé optimista elõrebecslésekben megítélték.
De most nem errõl akartam beszélni, hanem arról a helyzetrõl, amit mindenféleképpen részben ismerni, részben mérlegelni kell képviselõtársaimnak és az állampolgároknak. Sok szó hangzott el az anyaság biztosítási elismerésérõl, arról, hogy igen, ebben a kötelezõ felosztó-kirovó rendszerben el fognak ismerni két évet gyermekenként járulékfizetés nélkül, hogy a többit meg lehet vásárolni.
Kicsit menjünk mögé ennek a dolognak, és elemezzük részletesebben! Valóban az történik, hogy ha a nõ szül egy gyermeket, fél évig terhességi segélyen van, utána két éven keresztül kapja a gyest, és akkor elismerték ezt a két évet járulékfizetési idõ nélkül. Azonban ha az a - sajnos nagyon ritka - eset fordul elõ, hogy ez alatt az idõ alatt, a gyes leteltének vége elõtt megszüli a másik gyereket, aztán majd megszüli a harmadik gyereket, és a három gyerekkel folyamatosan tölt nyolc évet, ebben az esetben már másfél évet, két és fél évet kell megvásárolnia havi 5200 forinttal a jelenlegi állás szerint, de ez mindig majd az akkori minimálbéren való megvásárlást fogja jelenteni. Nagy kérdésem az, hogy a háromgyermekes családnak mennyire lesz arra forrása, hogy vásároljon.
Van még egy nagyon komoly kérdésem. A kötelezõ állami rendszer attól kezdve majd a nyugdíjnak a háromnegyedét fogja biztosítani, egynegyedét nem, tisztelt képviselõtársaim. Egynegyede kötelezõ tõkefedezeti biztosításból származik. Egynegyedében azt a most még 6 százalékos, késõbb több részét az asszony járulékának átirányítják a kötelezõ tõkefedezeti biztosításba. Tisztelt Képviselõtársaim! Mi történik a kötelezõ tõkefedezeti biztosítási résszel, ha az a sajnos nagyon ritka eset elõáll, hogy az a nõ három gyermeket is szül, és 8 évig nincs a munkapiacon? Akkor a kötelezõ tõkefedezeti biztosításban 8 évig senki nem fizet. Tehát az asszonynak és a családnak nemcsak annyival lesz nehezebb a helyzete, hogy a gyesen töltött idõbõl már több idõt kellene megvásárolnia, hanem azzal is, hogy arra a 8 évre járó nyugdíja a korábbihoz képest egynegyeddel csökkenni fog. Ezt is elmondtuk, és ezen nem gondolkoznak, tisztelt képviselõtársaim!
Hogyan oldjuk meg, hogy a több gyermeket szülõ nõnek a kötelezõ tõkefedezeti biztosítás nem fizetése miatt ne legyen garantáltan alacsonyabb a nyugdíjbiztosítása, a megkapott nyugdíja? A gyerekek számával arányosan csökkenõ nyugdíjat fog kapni, hiszen a gyerekek számával arányosan kevesebbet tud fizetni a kötelezõ tõkefedezeti biztosításba; és ezt nem pótolja a felosztó-kirovó rendszerben elismert évek száma. Ezt semmi nem egyenlíti ki, tisztelt képviselõtársaim, és ez itt az egyik legfontosabb kérdés! Mert a felosztó-kirovó rendszerben még lehet a módosító indítványok során azzal foglalkozni, hogy adott esetben ne két évet, hanem hármat fogadjon el gyermekenként. Lehet ezzel foglalkozni - de mi van a tõkefedezeti résszel? Mert ennek a kötelezõ tõkefedezeti biztosításnak a létrehozásával, ha tetszik, ha nem - elõáll az a helyzet, hogy itt, ebben az országban minden nõ arra számíthat, hogy annál alacsonyabb lesz a nyugdíja, minél több gyermeket szül. És erre nem mondtak még megoldást, nagyon örülnék neki, ha mondanának olyan megoldást, hogy a kötelezõ tõkefedezeti részt ebben az esetben ki fogja fizetni helyette. Mert persze mondhatják azt is, hogy majd ezt is megvásárolja a család, de nem hiszem, hogy szerencsés volna.
A következõ dolog: az egyetemi évek megvásárolhatósága elfogadható, mert elméletben az történik, hogy majd anno, amikor az illetõ már a magasabb fokú végzettsége alapján olyan munkakört tölt be, elképzelhetõ, hogy valóban annyival magasabb jövedelme lesz, hogy visszamenõleg meg tudja vásárolni az egyetemi éveit. Ezt még csak el tudom képzelni.
(12.20)
De van egy másik kérdésem: mi a helyzet a nehéz munkakörülmények miatt a korengedményes nyugdíjazások rendszerével? Hiszen jogosulttá válik öt évvel hamarabbi nyugdíjra mondjuk az a bányász, aki a föld alatt töltötte az idõt, és ezek után õ már nyugdíjat fog kapni és nem bért. Ebbõl következik, hogy erre az idõre már a kötelezõ tõkefedezeti biztosításban nem fognak fizetni utána 6 százalékot. Mi a megoldás erre, tisztelt képviselõtársaim? Ezt nem találtam a törvényben, pedig ez egy fontos kérdés, mert vannak olyan munkakörök, ahol bizony jelentõsen rövidebb munkaidõt kell - éppen a nehéz munkakörülmények miatt - tölteni. Az ilyen emberek számára a kötelezõ tõkefedezeti biztosításba befizetett összeg megint csak hiányozni fog. Lehet persze erre azt mondani, hogyha korábban magasabb összeget fizetett, akkor a kiegészítõ része várhatóan magasabb lesz, de ebben az esetben azért megy öt évvel korábban nyugdíjba, mert olyan munkát végzett, ami miatt õ erre jogosult. Nincs kiegyensúlyozva ez a kérdés: erre nincs válasz. Számítások sincsenek rá, nem találtam az anyagban. Találtam életpálya- számításokat, eléggé statikus rendben: fiatal meg középkorú, nõ meg férfi, magas meg alacsony keresetû, de ezekrõl a kérdésekrõl semmiféle számítást nem találtam, tudniillik lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Nem tudom, hogy a befektetéseinek a hozadéka milyen mértékben fogja kitenni a nyugdíjának az egynegyed részét.
A másik kérdés, amit több alkalommal felvetettem: a megrokkanás kérdésköre. Én tudom, hogy miután elméletben valamikor jövõre lép hatályba, és utána majd még lépéseket lehet tenni és lehet változtatni, igazítani a rendszeren, de azért az mégis érdekes számomra, hogy nem jelenik meg sehol az a gondolat - és önök se beszéltek arról egyetlen szót sem -, hogy egyáltalán milyen terveik vannak, mi történik azzal az emberrel, aki munkahelyi baleset következtében megrokkan? Ez az ember nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe; és errõl, eddig úgy tudtuk, minden szabály úgy szólt, hogy 100 százalékos táppénz, külön járadék járt stb., hiszen munkahelyi baleset következtében történt. Mi történik ennek az embernek a kötelezõ tõkefedezeti biztosításával? Semmiféle gondolat nincs rá. Elõ fogják írni, hogy a munkaadó a továbbiakban fizesse azt a részét a tõkefedezeti biztosításnak, amit a megrokkanás nélkül az illetõ különben fizetni tudott? Mert akkor az megoldás - de ez sehol nem jelent meg. Az pedig teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy munkahelyi baleset következtében megrokkan valaki, szépen átlökik a pénzét a kötelezõ tõkefedezetibõl és ugyanúgy járnak el vele, mint ahogy eljárnak egyébként a rokkantakkal - akiknél egyébként is további gondokat fog felvetni ez a megoldás, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi ideig fizette a kötelezõ tõkefedezeti biztosításba a pénzét.
A kötelezõ tõkefedezeti biztosításban olyan típusú szerzõdést is köthet, tisztelt képviselõtársaim, amikor a hozzátartozókra vonatkozó jogosultságokat tartalmaz a szerzõdés. És ha ekkor õ megrokkan, akkor önök felbontatják a szerzõdést, és a hozzátartozói jogosultságokat megszüntetik? Mert erre vonatkozólag ez az anyag nem tartalmaz megoldást; pedig azt hiszem, hogy kardinális kérdés. Az emberek számára nem lehet azt válaszolni, hogy jó, jó, lépj be a rendszerbe, aztán majd meglátjuk 2-3 év múlva, hogy mi a megoldás. Erre vonatkozólag még eddig egyetlen megoldás sem volt. Gyönyörû szépeket hallottunk arról, hogy a magánbiztosításban különféle típusú szerzõdéseket lehet kötni: valóban igaz. Nagyon jó, de mi történik ezekkel a szerzõdésekkel, ha az illetõ megrokkan? Nagyon fontos kérdés, azt gondolom, alkotmányosan is alapvetõ kérdés. Amíg erre választ nem adnak, addig ezt a törvényt nem szabad hatályba léptetni, mert utána 3 hónap múlva, amint elkezdték a járulékot fizetni, ez a kérdés felvetõdhet, hiszen ott már a saját számlája mûködik az illetõnek.
A következõ kérdés: a munkanélküliség kérdésköre. Errõl szintén nem szóltak, pedig tisztában kell lenni vele, hogy a munkanélküli-járulék után fizetik a kötelezõ állami felosztó-kirovó rendszerbe a biztosítást. De kérdezem: a tõkefedezetibe is fizetik? Hosszabban tartó munkanélküliségi idõszak: ami után elérhet igen magas keresetet is. Hogy fog majd megjelenni a tõkefedezeti biztosításban? Erre se láttam modellszámítást. Mondom, statikusan igen: férfiak-nõk magas- alacsony kereset - ez roppant szimpla és egyszerû megoldás. Olyan életkereset-számítást, olyan mintát is csináltak-e, hogy néhány év munkanélküliség kiesése a rendszerbõl milyen következményekkel jár, és hogy fog ez kinézni? Mit érdemes választani az illetõnek, milyen szerkezetben érdemes választani? Ezekre a kérdésekre választ kell tudniuk adni, mert máskülönben úgy indítják el a rendszert, hogy vakon mennek bele megoldatlan problémákba, és az sem önöknek, sem a társadalomnak nem lenne jó.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)