KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársak! Ilyenkor, a vita vége felé igen nehéz helyzetben van a képviselõ, mert igen nehezen tud olyan témakörrõl beszélni, amirõl eddig ne esett volna szó.
(13.20)
Úgy gondolom, én is csak arra vállalkozhatom, hogy néhány dologra ismételten fölhívjam a figyelmet, kiemeljem ezek fontosságát.
Három ilyen területrõl kívánok egy kicsit részletesebben beszélni. Az egyik az egyes átmeneti idõszakok szabályozása, a második a létrejövõ pénztárak mûködtetése, a harmadik pedig a tájékoztatás kérdésköre.
Több képviselõtársam ma is és a tegnapi nap is kiemelte bizonyos átmeneti szabályozások fontosságát. Úgy gondolom, ez azért rendkívül fontos, mert olyan indokolatlan és megmagyarázhatatlan helyzetek keletkezhetnek, amelyek aztán az egész nyugdíjreform hitelességét kérdõjelezik meg.
Mire gondolok? A tervezett szabályozás szerint például ha 2009. január 1-je elõtt 15 év szolgálati idõt szerez valaki, akkor azzal öregségi résznyugdíjra jogosult. Ha valaki ezt akár egy vagy két nappal túllépi, akkor már 20 év munkaviszony szükséges ahhoz, hogy egyáltalán valamiféle nyugellátásban részesüljön. Úgy gondolom, ezt az állapotot mindenképpen finomítani kell módosító indítványokkal; mint ahogy Csehák Judit képviselõ asszony jelezte, ezt a helyzetet kezelni kell.
Ugyancsak meg kell még egyszer gondolni - úgy gondolom -, hogy a minimumnyugdíj megszüntetése egyik napról a másikra egyáltalán kezelhetõ helyzetet eredményez-e.
A másik terület a nyugdíjpénztárak mûködtetése. Úgy gondolom, Brúszel képviselõ úr egészen részletesen beszélt errõl a témáról. Megmondom õszintén, kicsit csodálkozom is azon, hogy a kormány nyakába vette ezt a nagy feladatot, ezen nyugdíjpénztárak mûködésének részletes szabályozását. Úgy gondolom, hogy bizonyos kérdéseket jobb lett volna esetleg országgyûlési határozatban vagy törvényben szabályozni. Ki kell emelni annak fontosságát, hogy ezek a szabályozások idõben és pontosan elkészüljenek, mert ez rendkívül nagy zavarokat okozhat a késõbbiekben.
Úgy gondolom, itt kell reagálni Selmeczi képviselõ asszony azon megjegyzésére, hogy azon múlik-e egy pénztár stabil mûködése, hogy az kötelezõ vagy önkéntes jellegû-e. Én úgy gondolom, nem ezen múlik, hanem alapvetõen azon múlik, hogy milyen a szabályozás, és milyen a gazdasági háttér. Úgy gondolom, amennyiben a rendszerek szabályozottsága megfelelõ lesz, akkor ezek jól mûködõ pénztárak lesznek.
A téma bonyolultságát jelzi az is, hogy még a szakterülettel foglalkozó szakemberek és képviselõk számára is igen nagy nehézséget jelent eligazodni a nyugdíjreform minden egyes részterületén. És rögtön fölvetõdik bennünk az a kérdés, hogyan megy majd át ez az egész a köztudatba, hogyan tudjunk megismertetni a társadalommal minden egyes részletkérdést, mert hiszen azt kell megfontolnunk, hogy itt majdhogynem minden egyes ember egyéni problémáját külön-külön kell kezelni és megoldani.
Ennek a dolognak a fontosságáról Szász képviselõ úr korábban beszélt, és szeretném kiemelni, hogy az országgyûlési határozati javaslat is úgy fogalmaz, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása nem eredményezheti sem a munkaadók, sem pedig a munkavállalók terheinek a növekedését.
Az természetes, és mindenki elfogadja, hogy a munkavállalók terhei ne növekedjenek, de úgy gondolom, így kell ez legyen a munkaadók oldaláról is. És nemcsak olyan tekintetben, hogy nem fizethetnek több hozzájárulást, mint amit eddig fizettek, hanem nem jelenthet effektív többletmunkát az új nyugdíjrendszer bevezetése. Mert hiszen korábban hogyan történt? Különösen közalkalmazotti rendszerekben vagy nagy társaságoknál megtörtént a törvényi változtatás, és aztán az egyes dolgozók odamentek a tb-ügyintézõhöz vagy a munkaügyi ügyintézõhöz, aki tájékoztatta õket a változásokról, és ezáltal a dolgok megoldódtak.
Úgy gondolom, ez a helyzet most alapvetõen így nem kezelhetõ. Sokan beszéltek már arról, többek között Kis Gyula képviselõ úr is, hogy a költségvetésben megvannak a források ahhoz, hogy itt a megfelelõ tájékoztatás minden tekintetben megtörténjen. Úgy gondolom, itt minden eszközt latba kell vetni; a hagyományos eszközöket, a televíziós technikákat, a számítógépes technikákat, de akár új technikákat is, az Internetet is igénybe lehet erre venni.
De nem szabad megfeledkezni olyan hagyományos módszerekrõl sem, hogy azon nagy társaságok ügyintézõit, akik sok munkavállalót foglalkoztatnak, külön tanfolyamokon föl kell készíteni az új rendszerek megismertetésére. Természetesen nekünk, parlamenti képviselõknek is van e tekintetben jócskán feladatunk, és ha komolyan gondoljuk azt, hogy az egész társadalom számára a nyugdíjreform fontos kérdés, nekünk is komoly feladatokat kell e tekintetben, a tájékoztatás tekintetében vállalnunk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)