DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Élni kívánok ezzel a lehetõséggel, annál inkább, mert Szász Domokos képviselõ úr mintegy kiprovokálta, hogy szóljak. Ilyen háromnapos vita után ez egyáltalán nem okoz számomra örömöt, de azért meg kell mondjam, hogy két állítása volt, amivel - jelenteni kell - nem értek egyet.
Én nem csodálom, hogy az, aki a damaszkuszi úton megfordult, úgy érezheti, hogy ezek után a feketegazdaság szereplõi is meg fognak fordulni, és hirtelen kifehérednek, pusztán attól a ténytõl, hogy egy- két járulékponttal magasabb nyudíjuk lehet, ha bevallják és befizetik a társadalombiztosítási járulékokat.
Én hiszek az ember megjavíthatóságában, de nem hiszek a csodákban. Engedjék meg, hogy keresztény-konzervatív politikusként mondjam ezt: nem hiszek az ilyesfajta csodákban, hiszen ez egy olyan, jövõben remélt haszonnövekedés, ami nem áll arányban a mostani haszonnal - hogyha nem társadalombiztosítási járulékba fektetik.
A második, amirõl beszélt: tulajdonképpen a mai társadalombiztosítási rendszer sem önkéntes - természetesen. Éppen ezért a társadalombiztosítási rendszer, amely ex lege, a törvény erejénél fogva kötelezõ minden állampolgárra nézve... - az alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az állam gondoskodik állampolgárai anyagi biztonságáról betegség, öregség s a többi esetén; és ennek a (2) bekezdése mondja ki, hogy az állam ezt a gondoskodását a társadalombiztosítás intézményén keresztül valósítja meg. Természetesen önöknek jogukban áll - szerintem nem -
megváltoztatni a hatályos alkotmányt, de addig arra hivatkozni, hogy kötelezõ a társadalombiztosítás, egyszerûen azért, mert a világon mindenütt a társadalombiztosítás egyik alapelve az, hogy kötelezõ; a második, hogy keresetarányos; a harmadikat és a többit hadd ne soroljam fel...
Ezzel szemben, ha megengedi Szász Domokos képviselõtársam, hogy most beszéljek arról, miben különbözik a társadalombiztosítás és a magánbiztosítás tisztán jogelméleti szempontból, akkor hadd emlékeztessem arra, minden jogász véleménye szerint az alapvetõ különbség, hogy míg az egyiket az állam kötelezõen elrendelheti, a másikat, a magánbiztosítást írásbeli szerzõdéshez köti. Márpedig szerzõdésre kényszeríteni ugyancsak alkotmányellenes, és anélkül magánbiztosítás nem jöhet létre, hogy szerzõdést ne kötne a biztosított a biztosítóval.
Én nagyon tudom tanácsolni az elõterjesztõknek, hogy újabb, harmadik alkotmánybírósági fiaskó elõtt ezt az igen bonyolult és nagy irodalommal rendelkezõ jogelméleti kérdést tekintsék át, mert nem lenne jó, ha utólag a megkötött szerzõdések esetében ugyanolyan visszafizetési kötelezettség terhelné a még majd felálló biztosítók helyett valószínûleg a költségvetést, mint amilyen visszafizetési kötelezettség terheli napok óta, az Alkotmánybíróság döntése óta a társadalombiztosítást.
Ennek a döntésnek jelenleg a népjóléti miniszter szerint 7 milliárdos hatása van a társadalombiztosítás egyenlegére, tehát 7 milliárddal növeli a deficitet. Azonban fel kell hívnom a tisztelt elõterjesztõk figyelmét arra, hogy ugyanolyan járulékkiszélesítési elvek alapján fogalmazták meg a jelen elõterjesztést, mint amelyet már tegnapelõtt alkotmányellenesnek bírált az Alkotmánybíróság. Tehát ahhoz, hogy itt ne hétmilliárdos, hanem sokkal nagyobb deficit keletkezzék a rendszerben, talán az elõterjesztõknek ezt a részt gondosabban át kellene vizsgálniuk. Ugyanis ellenkezõ esetben - és ha ennek az átvizsgálásnak a hatásairól nem számolnak be az Országgyûlésnek - nagyon nehezen ítélhetõ meg, hogy a reform remélt költségnövelõ hatásai - a gazdaság élénkítése útján -, illetve a biztosan kimutatható költségnövekedés milyen viszonyban áll egymással.
Meg kell mondjam, tegnapelõtt óta alapvetõen megváltozott a pénzügyi mérleg, és valahogy itt a kormánypártok errõl elfeledkeztek beszámolni. Nagyon kevesen vagyunk most már, úgyhogy nem is igénylem, hogy ezt megtegyék; de még a jövõ, vagy a rákövetkezõ héten várnám a kormánytól, az elõterjesztõktõl, hogy átszámolják a költség-haszon elv alapján, mibe kerül ez a reform, és milyen várható hasznot becsülnek - különös tekintettel Csóti György képviselõtársam mai beszédére, amely a közös piaci belépés után megvalósuló többletkiadási kényszert érintette - talán ha erre is kitérne az elõterjesztõ. Ha már úgyis korrigálni kell a számokat, akkor lehetõség szerint korrigálják úgy, hogy minél teljesebb áttekintésünk legyen a kérdésrõl.
(14.00)
Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetõséget, de azt hiszem, hogy a vita e szakaszában már egymásnak nem igazán tudunk újat mondani. Mindössze azt kérem, az általános vitát ne zárják le, hogy módosító indítványaink beadására idõt nyerjünk. Köszönöm.