KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hozzászólásom címét azért határoztam meg úgy, hogy "Bevásárlóközpont(ok) - IV. tétel", mert az elmúlt két hétben már három alkalommal, három tételben került megtárgyalásra a budaörsi bevásárlóközpont ügye, amikor a bejelentett hozzászólások címe többnyire nem utalt erre, hanem azt a látszatot keltette, mintha itt általában a bevásárlóközpontokról beszélnénk, és általában bevásárlóközpontokról lenne szó.
Nem szívesen beszélek errõl, sõt szomorú vagyok, hogy erre a hozzászólásra sor kellett hogy kerüljön, hiszen a helyi problémákat nem itt a parlament falai között kellene kezelni. A magam részérõl szívesen eltekintettem volna tõle, ha az elmúlt napok során az ellenzéki pártok képviselõi napirend elõtti vagy napirend utáni hozzászólásaik valamelyikében bocsánatot kértek volna azoktól, akiket a budaörsi bevásárlócentrum kapcsán igaztalanul megvádoltak, azaz a polgármestertõl, a jegyzõtõl, a Pest Megyei Közigazgatási Hivataltól. Naivitásomban még azt is elképzelhetõnek tartottam volna, hogy T. Asztalos Ildikó államtitkár asszonytól is elnézést kérnek azért, hogy az egyik alkalommal általános bevásárlócentrumi kérdésként úgy hangzott a cím, hogy "Bevásárlócentrumok kontra kisvállalkozások", azaz elsõsorban gazdaságpolitikai problémaként címkézték azt a kérdést, amely segítségével aztán konkrétan és szinte kizárólag a budaörsi építkezésre vonatkozó további hozzászólások hangzottak el.
Visszatérve tehát a jelenlegi, immár negyedik tételhez, a budaörsi bevásárlócentrum kapcsán ismét azt tapasztalhattuk, hogy megszólaló ellenzéki képviselõtársaim a fülbemászó retorika kedvéért a zavaró tényeket többször mellõzték, esetleg megváltoztatták, vagy olyan álságos módon csoportosították, hogy a valós helyzettel ellentétes következtetésre vezették közvetve vagy közvetlenül a hallgatóságot.
Engedjék meg, kedves képviselõtársaim, hogy az igazságot is szem elõtt tartók kedvéért röviden ismertessem önökkel, mirõl is van szó. Budaörsön bevásárlócentrum építésére kért, és kapott engedélyt egy cég. Az építkezéssel a város lakói - két független közvélemény-kutató cég felmérése szerint - egyetértettek, sõt példamutató összhang alakult ki az egyes pártok és a helyi - itt hangsúlyoznám: helyi - civil testületek között. A város a kiválasztott területre hosszú évek óta bevásárlóközpontot tervezett építeni. Errõl tanúskodik az általános rendezési terv és a részletes rendezési terv is.
Az építési telek közvetlen szomszédai, illetve a nem éppen budaörsi illetõségû Levegõ Munkacsoport, ha úgy tetszik, a helyi civil testületek ellenében kifogást emeltek az építési engedéllyel szemben. A beruházó részére 1996 júliusában kiadott építési engedélyt a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal 1996. szeptember 5-i határozatával megsemmisítette, és új eljárás lefolytatását rendelte el. Ennek indoka a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet szakhatósági állásfoglalásának hiánya volt, ugyanis ekkor még a felüljáró és az autópálya-csomópont tervei nem voltak véglegesek. Az új eljárásban kiadott új építési engedély ellen benyújtott fellebbezéseket a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal december 4-i határozatával elutasította. Ezzel az engedély jogerõssé vált, és a hivatal a határozat azonnali végrehajtását rendelte el, kimondva, hogy a fellebbezések tévedésen alapulnak, az engedélyhez szükséges összes szakhatósági nyilatkozat rendelkezésre áll, az eljárás a tartalmi és formai szabályoknak megfelel.
Az ezen határozat ellen indított bírósági eljárásban a Budakörnyéki Bíróság az azonnali végrehajthatóságot - de csak az azonnali végrehajthatóságot - felfüggesztette. Ezt a fellebbviteli bíróság helybenhagyta, így a végzés jogerõs. Ezért a beruházó jelenleg jogszerûen nem építkezhet. A bírósági eljárás közben tovább folyt az építési engedély tárgyában, amelyet a bíróság 1997. április 18-i ítéletében hatályon kívül helyezett. Ezt a bírósági eljárást a felperesek az engedély környezetvédelmi, infrastrukturális, vagyonjogi és telekalakítási körülményei ellen kezdeményezték. Mivel a szakhatóságok nyilatkozatai a környezetvédelmi és az infrastrukturális kérdésekben pozitívak voltak, ezekkel a bíróság nem foglalkozott, és az ítélet indoklásában csak a telekalakítással kapcsolatos kérdések szerepeltek. A dolog érdekessége az, hogy a telekegyesítési határozat nem érinti a felperesek jogait vagy kötelességeit, tehát a keresetnek egyes vélemények szerint e tekintetben hiányzik a jogalapja.
A bírósági eljárásban tehát ez ideig egy jogerõs végzés és egy elsõfokú ítélet született, amelyek érdemüket tekintve az építkezés felfüggesztését rendelték el, helybenhagyva a közvetlenül nem érintett Levegõ Munkacsoport keresetét. A végzés és az elsõfokú ítélet ellen a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal azok megalapozatlanságára hivatkozva fellebbezést nyújtott be. Az ügy másodfokú elbírálása még nem történt meg.
Mindezek alapján a témában felszólaló képviselõtársaim bizonyíthatóan az alábbiakban tájékoztatták félre a jelenlévõket. Selmeczi Gabriella képviselõ asszony szerint az ítélet indokló része anyagi és eljárási normák sorozatos, súlyos megsértését állapítja meg a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal és a Budaörsi Hivatal terhére. Ez egyszerûen nem igaz! Az indoklás valóban hosszan idézi a felperesek ilyen értelmû beadványát, de az abban foglaltak valóságával kapcsolatban nem nyilatkozik. A telekalakítási eljárás körülményeirõl pedig annyit állapít meg, hogy nem állapítható meg, mindez tulajdonképpen hogyan is történt. Az ítélet végén a bíróság arra hivatkozik, hogy az építési engedély indoklása nem elég hosszú, ezért a határozat nem elbírálható. A bíróság eljárását a másodfokú bíróság fogja értékelni. Én csak annyit jegyeznék meg, hogy véleményem szerint a nem elég hosszú indokolás nem azonos a jogsértéssel.
(14.10)
Ugyancsak Selmeczi képviselõtársam szerint a bevásárlóközpont építését Budaörsön komoly aggályok és ellenvélemények kísérik. A két közvélemény-kutató cég ennek ellenkezõjét állapította meg. Kíváncsi vagyok, képviselõasszony milyen felmérésre támaszkodott a megállapításakor. Gyakorlatilag ugyanezeket az állításokat ismételte meg a következõ napon is - ismétlés a tudás anyja, de ezek szerint a félretájékoztatásé is -, amikor a hivatal jegyzõje által elkövetett többszörös és súlyos jogsértésrõl, több törvény súlyos megsértésérõl a bírósághoz forduló budaörsi állampolgárokról beszélt.
Dávid Ibolya képviselõtársam már sokkal érdekesebb nyilatkozatot tett. Õ már tudja, mi lesz a másodfokú bíróság döntése. Õ ugyanis azt állította, hogy a helyi lakosok és a Levegõ Munkacsoport pert indítottak, elsõ és másodfokon a pert megnyerték. Itt már nem a helyi lakosok egy csoportjáról, hanem szinte Budaörs lakosairól van szó. Legalábbis, tegyük fel, ezt csak a meggondolatlan fogalmazás sejteti. Ugyanõ már a polgármesteri hivatal által kiadott, minden pontjában törvénysértõ engedélysorozatról beszél. Ha pszichológus lennék, valószínûleg élvezettel gyûjteném az eseteket egy tudományos munkához: hogyan lesz a bolhából elefántcsorda témakörben.
Surján képviselõtársam sokkal visszafogottabb tévedéseket mondhat magáénak. Õ csak arról beszél, hogy nem létezõ helyrajzi számú telekre adtak ki engedélyt, illetve hogy nem rendelkeztek szakhatósági nyilatkozatokkal. Ezek az állítások sem felelnek meg a tényleges helyzetnek. Helyrajzi szám természetesen van, és a beruházók minden szükséges hatósági engedéllyel rendelkeztek. Továbbá nem értem, szerinte miért baj, ha a polgármester azt nyilatkozza, hogy az elsõfokú bíróság döntése tévedésen alapul. Ha ennek a feltételezése nem megengedett, akkor mi indokolja a bírósági fellebbviteli rendszert?
Végül Varga Mihály képviselõ úr - nyilvánvalóan az itt hallottak alapján - csupán az elhangzott és indulatokkal megfelelõen megspékelt hozzászólások alapján vonja le következtetéseit, és oly mértékben a helyzet ismeretének hiányában nyilatkozott, hogy az SZDSZ-s polgármestert szocialista pártinak aposztrofálta. Õt még megértem, hiszen õ csak egyike volt azoknak a félretájékoztatott személyeknek, akiknek védelmében erre a helyreigazításra kényszerültem a megalapozatlan információt szolgáltatók helyett.
De nézzük meg, hogy a bevásárlócentrumokkal kapcsolatban általánosan milyen három kérdés merül fel, és azok hogyan jelentkeznek a konkrét esetben! A három fenyegetõnek látszó probléma: a közlekedési gondok, a környezetszennyezés és zaj, valamint a helyi magánvállalkozásoknak, kiskereskedõknek okozott hátrányok.
Mindhárom kérdésre kaptunk egyébként már választ, mert dr. Habsburg Ottó a bevásárlóközpont alapkõletételekor - igaz, ezt még más vállalkozó valósította volna meg, de - végül is általánosságban a bevásárlócentrum vonatkozásában egy újságírói kérdésre azt nyilatkozta: "Én optimista vagyok, és nem hiszem, hogy a bevásárlóközpont ártani fog a környezetnek. Az elsõdleges dolgunk ma, hogy munkát adjunk az embereknek. Késõbb ráérünk foglalkozni a járulékos problémákkal. Elõször mozdítsuk elõre a magyar gazdaságot." Pedig Habsburg Ottó nem is tudhatta, hogy a környezetvédelmi területen milyen intézkedésekkel kívánják a vázolt gondokat elkerülni.
A konkrét esetben a közlekedés kérdése nemhogy problémát okozna, hanem elõnyökkel jár a város számára. Nem beszélek a bevételekbõl megépíthetõ utak, csatornák és járdák métereirõl, a sport- és oktatási létesítmények fejlesztésérõl, csak arról, hogy a beruházót olyan kiegészítõ létesítmények építésére is kötelezték, amelyek hatásaként az áruház megnyitásakor csökkenni fog a település belsõ átmenõ forgalma, zaj- és levegõszennyezettsége. Ezt az új autópálya- felüljárórendszer, az ehhez kapcsolódó szervízúthálózat és a hangvédõ falak, védõnövénysávok eredményezik.
A bevásárlócentrumban keletkezõ hulladék eltávolításáról, környezetvédõ módon való kezelésérõl a városban már mûködõ nagyáruházakkal kapcsolatban igen jó tapasztalatokat szereztünk. Így az elsõ két általános ellenvetés jelen esetben kiesik.
Marad a hazai kiskereskedelemnek okozott kár lehetõsége. Ezzel kapcsolatban ismét csak az eddigi gyakorlatra szeretnék utalni. Mivel Budaörsön a közelmúltban már épült egy nagy bevásárlócentrum, így azt kell mondanom, hogy ezeknek a problémáknak valós vagy csak vélt voltát már módunkban áll a saját bõrünkön tapasztalni.
Ha eltekintünk az áruházban majd foglalkoztatott személyek számára nyújtott munkalehetõségtõl - bár gondolom, az õ számukra nem közömbös, hogy munkalehetõséghez jutnak - rajtuk kívül mind a beruházások megvalósítása során, mind a hazai beszállítók széles körû bevonásával ezek a bevásárlócentrumok munkát adtak az ott lakóknak, megrendeléseket a kisvállalkozóknak, és ezzel fizetõképes keresletet teremtettek. Ez - mint említettem - már megvalósult, illetve jelenleg is érvényesülõ gyakorlat Budaörs körzetében, és nem spekulatív feltételezése annak, hogy milyen hatása lehet a nagy bevásárlócentrumoknak. Közgazdaságilag minden ilyen beruházás gazdaságpolitikai haszonnal jár. Kedvezõ hatással van a termelésre, s a közvetett hatások eredõjeként meggyõzõdésem szerint csökkenti az inflációt.
Persze érzékenyen kell vizsgálnunk a kis- és nagykereskedelem között fennálló problémát. Éppen ezért szeretnék arra utalni, hogy tegnap például T. Asztalos Ildikó politikai államtitkár kezdeményezésére létrejött egy helyzettisztázó és a továbblépés lehetõségeit keresõ vitafórum, amelyen a kiskereskedõktõl kezdve részt vettek a nagy bevásárlócentrumoknak a képviselõi.
Nem szeretném a jelenlevõket és a rádióhallgatókat untatni ennek a megbeszélésnek az eredményével, de két momentumra szeretném felhívni a figyelmet. A tárgyilagos vitában markánsan megfogalmazódtak a kis- és nagykereskedelem közötti érdekütközések, de a résztvevõk egyetértettek abban, hogy a szabad verseny keretei között kell rendezni az árversenyben tapasztalható anomáliákat, és konszenzusra kell jutni az üzletek kötelezõ zárva tartásának ügyében. Adminisztratív korlátozás csak a dömpingárat alkalmazó kereskedés esetében indokolt, és a feketekereskedelem visszaszorítása kíván határozott fellépést. Egyetértettek a tanácskozás résztvevõi abban is, hogy a kiskereskedõk és a beszállító kistermelõk versenyhátrányainak ellensúlyozására szükség van, és ezen elsõsorban az alultõkésítettségbõl fakadó finanszírozási gondok enyhítésével és a szakmai kultúra fejlesztésének támogatásával lehet hatékonyan segíteni. Ez a feltétele a szorosabb kooperációnak, a közös érdekek mentén szervezõdõ együttmûködésnek is. Ugyancsak alkalmazható eszköz lehet egy közösen kidolgozott szakmai charta, amely a versenyben a józan önkorlátozás normáit fogalmazza meg.
Végezetül engedjék meg nekem mint Budaörs országgyûlési képviselõjének, hogy megint és ezennel utoljára Selmeczi Gabriellát idézzem, egészen pontosan az 1991. június 23-án kelt és az ugyanerre a helyre tervezett, bár más beruházójú bevásárlócentrummal kapcsolatban Wittinghof Tamás polgármester úrhoz írott levele záró sorait: "Továbbra is remélem, hogy vállalkozásunk mielõbb kedvezõ kondíciók mellett megvalósul, és Budapest nyugati kapujának nevezett városunk gazdagabb lesz egy világszínvonalú bevásárlóközponttal." Ez az egyetlen állítása, amelyben maradéktalanul egyetértek Selmeczi Gabriella képviselõ asszonnyal.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)