DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Köszönöm, elnök úr, a szót. Szent-Iványi frakcióvezetõ úrnak arra a sommás megállapítására szeretnék visszatérni, hogy micsoda óriási különbségek vannak 1994 és 1997 gazdasági fejleményei között, amikor az egy lejtõmenet volt, szinte ugyanilyen számokkal, most viszont ugyanazok a számok nagyon erõteljes hegymenetet közölnek. (Moraj.)
Frakcióvezetõ Úr! Nagyon örülünk mindannyian, mind a 10 millió 200 ezren, ha jó híreket hallhatunk a magyar gazdaságról, de összefacsarodik a szívünk, ha ennek egyedüli bizonyítékát az ilyen és hasonló kitételek jelentik: ha akkor 3 százalék volt a gazdasági növekedés, és most is 3 százalék, akkor az valami óriási fejlõdést jelent; ha 1994-ben 20 százalék volt az exportnövekedés, és az idén 10 százalékot jelez elõre a tárca, akkor ez valami óriási fejlõdést jelent; ha akkor 6,4 százalék volt az államháztartási deficit GDP-hez viszonyított aránya, akkor az erre az évre várható 4,9 százalék valami óriási felemelkedést jelent!
Frakcióvezetõ Úr! Ez nagyon kevés ilyen summás megállapítások megtételéhez, és különösen az ország helyzetének a javításához, mert retorikai nyilatkozatoknál sokkal többet kellene tenni annak érdekében, hogy a helyzet ténylegesen javuljon. Ha önök nincsenek tisztában azzal, hogy még egyáltalán nem oldottuk meg mindazt a súlyos kihívást, amely az országra leselkedik az elkövetkezõ években, akkor valóban nem nézhetünk optimizmussal a hátralevõ 11 hónapra, ami ebbõl a ciklusból még valóban hátravan.
Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)