JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Kormánypárti képviselõként rendkívüli módon örülök annak, hogy ez a törvénytervezet vélhetõen az elsõ törvénytervezet lesz, amely a parlament nagy egyetértésével kerül elfogadásra. Csóti György a napirend elõtti vitában elmondta, hogy arra kell törekedni, hogy a sikereink közösek legyenek, a kudarcaink is közösek - mondta õ -, de én azt gondolom, hogy ebben a törvénytervezetben semmi nem rejlik, ami kudarc élményét vetítené elõre.
Én azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet egy alaposan átgondolt, és államtitkár úr által, illetve az elõttem szóló képviselõ úr által kellõképpen megindokolt törvénytervezet. Tulajdonképpen ezt támasztja alá az a tény is, hogy a honvédelmi bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot, az önkormányzati bizottság egy tartózkodás mellett támogatta a törvényjavaslatot.
Mi indokolja mégis azt, hogy szóljunk? Elsõsorban az, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatosan több észrevétel, több aggály fogalmazódott meg, amely arra érdemes, hogy az Országgyûlés szószékérõl is megválaszolják, vagy legalábbis kísérletet tegyenek arra, hogy megválaszolják.
Az elsõ nagyon fontos elem - amely nem is istenigazából a törvényt magát érinti, hanem sokkal inkább a parlamenti patkó két oldalán ülõk politikai csatározását jellemzi - nevezetesen az, hogy a kormánykoalíció ezt kampányfogásként használja. Megfogalmazzák ezt ellenzéki képviselõink, és azt kell nekik mondanom, hogy tulajdonképpen részben igazuk van - mondom: sikereink azonosak.
Miért van igazuk? Azért van igazuk, mert a kormánykoalíció a programjában megfogalmazta nagyon régen ezt, és ez a megfogalmazás '94- ben valóban bizonyos kampánycélokat is szolgált. De nem most, tisztelt képviselõtársaim! Nem arról van tehát szó, hogy a kormány valami hirtelen ötlettõl vezérelve gondolt egy nagyot, és azt mondta, hogy: nosza, leendõ sorkatonák, azok szülei, hozzátartozói, szavazzatok ránk, ennek fejében mi csökkentjük a sorkatonai szolgálatot. Nem errõl volt szó, képviselõtársaim.
Arról van szó, hogy a kormányprogramban megfogalmazódott: kisebb, ütõképesebb hadsereg. Államtitkár úr már utalt rá, én föltétlenül fontosnak tartom azért megemlíteni, hogy nincs más lehetõség, mint a sorkatonai szolgálat idejének a csökkentése. Hiszen ha nem csökkentjük, miközben egyébként a hadsereg állománya csökken, létszáma csökken, akkor kiesnek korcsoportok, amelyek nem vesznek részt a kiképzésben, amelyek nem tanulják meg alapvetõen a haza védelmét, nem tanulják meg, hogyan kell különbözõ fegyvereket, eszközöket kezelni. Azt hiszem, hogy ez igazságtalan volna azokkal szemben, akiknek pedig kötelezettségévé tesszük éppen az alkotmány okán, hogy sorkatonai szolgálatot teljesítsenek.
Azt hiszem, ha körbenézünk Európában, akkor valamennyien látjuk azt, hogy a sorkatonai szolgálat ideje, illetve annak csökkenése általános tendencia; nem szocialista, liberális találmány, hanem Európában számos helyütt ez érzékelhetõ. Én csak egy dolgot említenék: Svédországban, amelyrõl köztudott, hogy nagyon komolyan adnak a katonai felkészítésre, például hét és fél hónap.
Nyilvánvaló, hogy a tendencia, amely már tart tíz éve, vélhetõen -
ha a hadsereg fejlõdik, sikerül a professzionális jelleget erõsítenie - talán még a késõbbiekben tovább folytatódhat, nevezetesen: nem tartom kizártnak, hogy néhány esztendõ múlva még ez a kilenc hónap is tovább csökkenjen.
Mondják képviselõtársaink gyakorta, hogy jó, jó, hogy csökken a sorkatonai szolgálat, de ezalatt nem lehet kiképezni a katonákat. Hiszen nincsenek meg a feltételek, hiszen a kiképzõbázisok még nem alakultak ki, hiszen a pénzügyi feltételek csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, és ezzel kapcsolatosan számos más érv is elhangzik. Mondom, kudarcaink is közösek lesznek, ha nem alakul ez rendesen.
De én azt hiszem, semmi okunk az aggodalomra. Azért gondolom, hogy nincs okunk az aggodalomra, mert a kiképzõközpontok kialakítása nagyon gondos vizsgálat után elkezdõdött, folyamatban van. Azért gondolom, hogy nem probléma ez a kérdés, mert a kiképzõközpontokban a kiképzõk megszervezése folyik, folyamatban van, és hogyha a parlament áldását adja erre a döntésre, akkor elkezdõdhet a kiképzés. Mondják sokan, és talán a kisördög is mondatja, hogy jó, jó, de ezek az emberek nem képesek arra, hogy kiképezzenek, hiszen a kiképzõket is ki kell képezni arra, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítõket kiképezzék.
Nos, tisztelt képviselõtársaim, ez az érv lehet, hogy igaz, de jelentem, ma is folyik kiképzés. Ma az országban különbözõ helyeken, különbözõ apró alakulatoknál, szétszórtan folyik a kiképzés. Azt hiszem, hogyha a kiképzõbázisokba összpontosul a kiképzendõk tömege, akkor tematikusan, határozottan lehet õket a sorkatonai szolgálatra felkészíteni. Nem kell udvart seperniük általában, és nem az tartozik majd a kiképzés folyamatához - bár fontos, hogy rendet tartsanak a maguk körében -, nem kell szolgálatot adniuk, mert az a dolguk, hogy õk kiképeztessenek, az a dolguk, hogy fölkészüljenek.
Én azt hiszem, hogy ez a törvénytervezet erre ad lehetõséget, erre ad módot, és úgy gondolom, hogy közös erõvel - és természetesen a kormány tevékenységével - ez megvalósítható.
Nem hiszem, hogy ne lennének problémák az elején. Nem hiszem, hogy bizonyos értelemben ne találnánk majd kivetnivalót a munkában. De én azt hiszem, hogy az ilyen típusú átszervezés, mint általában az átszervezések és általában a kezdetek, nehezek. De el kell kezdeni, türelemmel, alapos felkészüléssel meg kell valósítani, és azt gondolom, hogy ebben a Magyar Honvédség tiszti állománya, tiszthelyettesi állománya és a leendõ szerzõdéses katonák partnerek lesznek, és megfelelõ módon fogják kiképezni a kollégáinkat.
Gyakorta elhangzik kritikaként az is, hogy ma a szolgálati törvény túl liberális. Képviselõtársam és Mészáros képviselõtársam is elmondotta az imént, hogy néhány dologgal nem értenek egyet. Szeretném képviselõtársaim figyelmét fölhívni arra, hogy néhány hónappal ezelõtt fogadtunk el egy, a jelenlegi tervezetnél jóval liberálisabb törvényt, amely jóval többet enged meg, hiszen a jelenlegi már korlátozásokat takar, és úgy tûnik, hogy mûködik. Nem volt jelentõsebb probléma, mi legalábbis nem tudunk errõl, nem volt ok arra, hogy lényegileg ezen a törvényen változtassunk.
Miért kellett mégis bizonyos értelemben korlátozásokat alkalmazni az új törvénytervezetben? Egyszerûen azért, mert négy helyütt folyik majd az országban a kiképzés. A négy helyütt több ezer ember - köztük kistelepülés is - nyilvánvalóan nem mehet egyszerre ki, nem viseli el a rendszer, a lakosság, a környezet azt, hogy egyszerre tóduljon ki ezer katona. Én egy olyan helyen voltam annak idején katona, ahol az egész településen volt egy mozi, két szórakozóhely - ezt kicsit eufemisztikusan mondtam, mert akkoriban ezt másnak hívták -, és amikor havonta egyszer kimenõt kaptunk, akkor nem mindig mentünk ki. Vagy legalábbis nem gondoltuk úgy, hogy mindig ki kell mennünk, hiszen a környezet, az, amit az adott település biztosítani tud, nem volt alkalmas arra, hogy mi a kimenõvel olyan módon és olyan mértékben éljünk, mint amilyen módon és amilyen mértékben nekünk azt szánták.
Azt hiszem, hogy a kistelepülésen a késõbbiekben ez normalizálódni fog, be fog állni egy olyan rendszer, amikor a katona értelmét látja annak, hogy kimenjen, pihenjen, szórakozzék, és lesz olyan, amikor esetlegesen a kimenõidejét is a laktanyában fogja eltölteni. Mi úgy gondoljuk, hogy nem volna szerencsés, nem volna ildomos, ha a szolgálati törvény ezen pontjait tovább szigorítanánk.
(18.10)
Rossz üzenet lenne a katonáknak, rossz üzenet lenne a társadalomnak, és azt hiszem, hogy semmi nem indokolja istenigazából. Persze az tény, hogy kényelmesebb a dolog úgy, hogy a katona bent van, kényelmesebb a dolog úgy, hogy naponta parancsot kap arra, hogy fölsöpörjön, hogy rendezkedjen és intézze a dolgot, leginkább kényelmes a parancsnokok számára - ez ténykérdés. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a szigorítás, amelyet itt most a törvénytervezet alkalmaz, elegendõ, és a rendszert korrektül fogja szolgálni.
Szólnom kell még a törvénytervezet egy elemérõl, amely a haderõnemi vezérkarok létrehozását teszi lehetõvé, illetve indokolja. A parlament ezzel a kérdéssel foglalkozott, a honvédelmi bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozott; a probléma itt az volt, és ma is az - és gondolom, hogy az utánam következõ felszólaló képviselõtársaim ezt meg fogják említeni -: de mi van az integrációval? Mi van azzal az integrációval, amelyet az elõzõ kormány beterjesztett a parlament elé, ez a kormány pedig nem hajtott végre?
Azt gondolom, hogy ez a kormány nagyon helyesen járt el, hogy az elõzõ kormány által elõkészített integrációt nem valósította meg. Azt gondolom, hogy a döntés korrekt volt; igaz, hogy NATO-konform szervezetet úgy lehet kialakítani, ha a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar integrációját megvalósítjuk. Erre tett utalást az államtitkár úr, errõl tájékozódott a honvédelmi bizottság is, amikor tudomásul vettük azt, hogy folyik egy elõkészítõ munka, készül a honvédségrõl szóló törvénytervezet, amely ezt a kérdést rendezi.
El vagyunk-e késve? Azt gondolom, hogy nagyon nem, de azt is gondolom, hogy meg kell csinálni, és ebben a kérdésben nincs vitánk, ebben a kérdésben nem lesz a késõbbiekben sem vitánk.
Befejezésül, tisztelt képviselõtársaim, azt kérem valamennyi frakciótól, valamennyi képviselõtársamtól, hogy támogassa ezt a törvénytervezetet. Ha vannak módosító javaslataik, nyújtsák be, vitassuk meg õket, és fogadjunk el egy olyan törvényt, amely lehetõvé teszi a kilenchónapos sorkatonai szolgálatot, lehetõvé teszi a katonák korrekt, alapos kiképzését. Ehhez mi partnerek leszünk annyiban, amennyiben ez nem csökkenti a katonáknak már megadott, illetve e törvénytervezetben némileg korlátozott jogokat.
Ebben kérem segítségüket, köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)