DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Figyelmesen hallgattam az államtitkár úr elõterjesztését és az elõzõ felszólalást, és elsõ gondolatként azt tudom megfogalmazni, hogy azokkal a célkitûzésekkel, amelyek e három törvény módosítását célozzák, messzemenõkig egyetértünk. Ezekkel a gondolatokkal egyetértettünk már korábban is, hiszen alapvetõen ennek a mostani törvénymódosítási csomagnak sincs más célja, mint egy reális helyzetet próbál feltételezni, és ehhez hozzáigazítani a fegyveres erõk állományán belül a katonai szolgálat rendtartását, meghatározni azokat az elképzeléseket és célokat, feladatokat, amelyeket a fegyveres erõkön belül teljesíteni szükséges. És ez volt az indítéka annak, amikor a kormány kérte, hogy a három törvénytervezetet sürgõs eljárásban tárgyaljuk meg. Ez volt az oka annak, hogy a honvédelmi bizottsági ülésen egyetértettünk, és egyetértettem én magam is a sürgõsséggel, egyetértettem azzal, hogy az általános vitáját kezdjük meg, hiszen a mai körülmények között a magyar fegyveres erõk, a Magyar Honvédség és a határõrség olyan helyzetben van, amelyben e törvénytervezet késleltetése még nagyobb gondokat okozna, mint amivel pillanatnyilag küszködnie kell a honvédségnek is és a határõrségnek is.
A második ilyen gondolat, hogy természetesen ebben a törvénytervezetben egy sor olyan dolog van, amelynek a módosítása korábban is felvetõdött mint szükségszerûség, és megítélésem szerint van néhány olyan dolog, amely - hallgatva Juhász képviselõtársam felszólalását - természetszerûleg majd igényli azt, hogy módosító indítványokat tegyünk, annak érdekében, hogy kiegészüljön olyan kérdésekkel, amelyeket szintén szükséges megváltoztatni.
Azonban harmadik gondolatként szeretném, tisztelt képviselõtársaim, néhány gondolatban megvilágítani azt az alapvetõ dolgot is, amelyet az államtitkár úr említett, hogy mi ennek a legfõbb célja. A legfõbb célja az volna - fogalmazott államtitkár úr is, utalva az alkotmányra -, hogy a sorkatonai szolgálatot vagy hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítõ személy, amíg kiképzést kap, olyan kiképzést kapjon, amelynek eredményeképpen képes lesz elvégezni azt a feladatot, amelyet az alkotmány számára elõír, ezt pedig úgy fogalmazzák meg, hogy a haza fegyveres védelme.
Azt hiszem, hogy a polgári demokráciákban az egyik legalapvetõbb dolog, hogy az általános emberi jogokat minimálisan lehet korlátozni még a fegyveres erõk vonatkozásában is, és az egyik ilyen emberi jog - jog az élethez - még azokon a területeken belül is minimálisan korlátozható, mint a fegyveres erõk, ahol a kiképzés minõségének olyannak kell lenni, hogy az tegye lehetõvé, hogy a katona, a határõr a feladatát alapvetõen teljesíteni tudja, és esélyt adjon az életben maradásra.
(18.20)
Ne csak arra tessék gondolni, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez háborúban van így. Akkor is így van ez, hogyha a katonának rendkívüli körülmények között életet kell mentenie, és másodpercek tört része alatt gyerekeket, asszonyokat, öregeket, fiatalokat, életeket és vagyonokat kell megmenteniük a katonáknak. Következésképpen tehát, ha egy ilyen dologról tárgyalunk, hogy mennyi legyen a katonaidõ, akkor nyilvánvalóan van egy követelményszint, amelyhez igazodni kell. Ezt úgy nevezzük, hogy a kor követelménye alapján megfogalmazódnak a feladatok, amelyeket a fegyveres erõnek teljesíteni kell, és meg kell vizsgálni, hogy ehhez mennyi idõ szükséges.
A másik gondolat: azt hiszem, mi, magyarok is elmondhatjuk, hogy nem vagyunk egy csöppet sem alábbvaló nemzet egyik-másik európai nemzetnél sem, azaz mi is el tudjuk sajátítani a fegyveres szolgálati idõ alatt azokat az ismereteket - rövid idõ alatt -, mint amelyeket el tudnak sajátítani a Juhász képviselõtársam által említett Svédországban; lehetne említeni más országokat is, hiszen van, ahol 6 hónapos a katonaidõ, van, ahol 7,5 hónapos, van, ahol 9 hónapos, és van, ahol hasonlóan 12 vagy még ennél több idõt vesz igénybe.
Azt hiszem, minden állam, minden nemzet, amikor ezeket megfogalmazta, egy dologból indult ki: a szakmai követelménybõl, és hozzátette azt a másik körülményt, hogy az a nemzet milyen feltételt tud ehhez megteremteni. S ennek a feltételnek a megteremtése, azt hiszem, a törvényhozóknak, amikor ilyen módosítást fogadunk el, nagyon felelõsségteljes kell legyen. Jelen esetben is arról van szó, hogy a fegyveres erõk szolgálati idejének csökkentése a társadalom részérõl megítélésem szerint jogos igény, amelyet a mai körülmények között ki lehet elégíteni, és ki is kell elégíteni.
Mi korábban is abban gondolkodtunk, személy szerint én magam is, amikor "A haderõ 2000-ben" disszertációt írtam, hogy a katonaidõ a 2000. év környékén lecsökkenthetõ, nem 9 hónapra, hanem 6 hónapra. S ma is ezt valljuk, hogy lecsökkenthetõ, azonban ennek megvannak a különbözõ feltételei. Rossz tehát, ha valaki azt mondja fõleg rólunk vagy személy szerint rólam, hogy én úgy állítom be, hogy ellene vagyok a 9 hónapos katonai szolgálati idõnek. Ez nem így van! A csökkentett katonai szolgálati idõ mellett vagyok személy szerint én is és a Fidesz-Magyar Polgári Párt is. Mi egy 6 hónapos idõtartamban gondolkodtunk és gondolkodunk, azonban a feltételek teljesítését nagyon-nagyon fontosnak tartjuk.
A feltételek teljesítésében elsõsorban azokat az alapvetõ követelményeket tartjuk szem elõtt, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az általam említett minõségi felkészítés-kiképzés megtörténhessen. Egyébként csak itt szeretném említeni, hogy ezt elmondtuk 1994-ben, 1995-ben, amikor a 88/95-ös országgyûlési határozatot fogadta el a parlament, az ellenzék nem fogadta el ezt; azért nem tudtuk akkor sem elfogadni, mert a feltételekre a kormánykoalíció nem fogalmazta meg a garanciákat - sem a jogi, sem a pénzügyi feltételekre -, amelyek a mai napig is kimaradtak ebbõl.
De ugyanezt tettük 1996 júniusában, amikor minden parlamenti frakciónak azt javasoltuk, hogy dolgozzuk ki a haderõreform átfogó koncepcióját, ebbõl szülessen törvény; és akkor ezek a törvények összehangoltak lettek volna, és nem pedig külön-külön, mint ahogy most a határõrizeti törvény, majd a határõrség átalakításáról szóló határozat... - most pedig módosítani kell ezeket a törvényeket. Az államtitkár úr a legutóbb, amikor a kérdésemre válaszolt, úgy említette, hogy igen, õsszel is jelentõsebb módosítások kellenek a szolgálati törvényen; a belügyminiszter úr pedig néhány hónappal ezelõtt jelentette be, hogy a szolgálati törvényt a hivatásos fegyveres erõk tagjai vonatkozásában módosítani kell.
A mi célunk tehát az lett volna korábban is, és december 16-án, amikor beterjesztettem a haderõ, a fegyveres erõk átalakításával kapcsolatos önálló képviselõi törvénytervezetet, akkor is az volt a cél, hogy ez együttesen kerüljön megfogalmazásra - és akkor nem lett volna szükség részenként a különbözõ törvényeket módosítani. Így többek között a honvédelmi törvénynek a módosítása elismert kormányszinten is; elismert, hogy szükséges a módosítása a szolgálati és a sorkatonai törvénynek is - ez az egyik része.
A másik pedig az, hogy milyen formában vannak megteremtve azok a feltételek, amelyekkel végrehajtható a katonaidõ csökkentése. Az államtitkár úr említette, hogy most olyan helyzet alakult ki, amikor ezt meg lehet tenni - ez a szerencsénk. Elsõsorban arra gondolok, hogy olyan fegyveres konfliktus a térségünkben talán rövid idõ alatt és váratlanul nem alakulhat ki, amikor nagy létszámban, hirtelen szükség lenne a fegyveres erõk fegyveres védelmét vagy a védelmi tervet aktivizálni. Azonban a fegyveres erõknek van más jellegû feladata is. A törvénymódosítást azért is el kellene végeznünk, mert a jelenlegi honvédelmi törvény a 22. §-ában 11 feladatot sorol fel, amely feladatok lényegesen rövidülnek a 88/95-ös határozattal, és még inkább rövidülnek azokkal a NATO-elvárásokkal szemben, amelyeket megfogalmaztak, és ha tagjai leszünk a szervezetnek, valószínûleg ránk nézve is kötelezõek lesznek.
Szükséges volna csökkenteni azért is, mert ezt az úgynevezett reagáló-képességû erõt, amelyrõl az államtitkár úr is szólt, Juhász képviselõtársam is említette, olyan magas alkalmazási szinten kell tartani, amely egy katasztrófa-elhárítás vagy egy válság esetén hazai vagy nemzetközi feladatok teljesítésére képes és alkalmas. Ez pedig a másik oldalon azt jelenti, hogy itt aránylag magasan feltöltött személyi állománnyal rendelkezõ szervezetnek kell lennie, hivatásos tiszteknek, tiszthelyetteseknek és szerzõdéses katonáknak; a haditechnikai eszközöknek pedig magas készenléti fokban kell lenniük, 100 százalékos feltöltöttséggel, alkalmazhatósággal; végül nagyon lényeges dolog, amit ehhez hozzá kell tenni: olyan megfelelõ kiképzési szinttel, amely képessé és alkalmassá teszi a szervezetet az adott feladatának a teljesítésére.
Ez azt jelenti, hogy a Magyar Honvédségnek minimálisan kellene legalább 4-6 ezer szerzõdéses katona, aki ha rendszerbe áll, akkor az adott alakulatoknál ezt a reagálóerõt, ezt a reagálóképességet fenn tudná tartani. Ennek azonban jelenleg, napjainkban számos gondja van, s ez nemcsak a honvédségnél gond - gond a Határõrségnél is. Ezzel többek között a Határõrség már a harmadik éve küszködik; hogy ennek milyen akadályai vannak, azt hiszem, már számos tanácskozáson megvizsgáltuk - most ennél a törvénytervezetnél erre, azt hiszem, nem szükséges külön kitérnünk.
A következõ ilyen feltételrendszer, amelyrõl ugyan lehet úgy beszélni, hogy tulajdonképpen majdnem minden megvan: az államtitkár úr azt mondotta, hogy 170 millió forintra van szükség; a belügyminisztériumi anyagban a Határõrségnél 250 millió forintról van szó. A csapatoknál azok a parancsnokok, akiknek meg kell teremteniük a feltételt, az elhelyezési körülményeket a kiképzõbázisokon, olyan norma szerint, amelyet a magyar parlament által elõírt törvények írnak elõ, és európai szabályzatok rögzítenek... - azoknál a normafeladatoknál viszont minimálisan 1,1-1,2 milliárd forint kellene ahhoz, hogy ezek a szárazföldi csapatoknál létrejöjjenek.
Hasonló módon gondjai vannak a légierõnek, a repülõcsapatoknak is, ami azt jelenti, hogy a számvetések, amelyeket a különbözõ mûhelyekben végeztek, eltérõek attól, amik a kormány-elõterjesztésben vannak, mert összességében mintegy 2 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy a minimális feltételeket - itt ma minimális feltételek alatt azt értem, tisztelt képviselõtársaim, hogy a magyar katona 1997-ben olyan laktanyába vonuljon be, ahol van fûtés, van legalább hetente 4-5 alkalommal fürdés, ahol az étkezés nem rosszabb, mint a börtönben, hanem körülbelül azonos szinten van, vagy valamivel talán jobb - és a különbözõ egyéb normákat, ellátási-szolgáltatási normákat aránylag teljesíteni tudjuk.
Ezeket a feltételeket kialakítani azokon a bázishelyeken, amelyek elõkészítése pillanatnyilag folyik: ehhez idõ és pénz kell. Az 1997-es költségvetésben - lehet, hogy furcsa, amit most mondok, de tisztelt képviselõtársaim, ha egyszer lesz idejük, kérem, nézzék meg a Magyar Közlönyt és tekintsék át a Magyar Honvédségnek az ez évi költségvetését, meg fognak lepõdni - egy rövidke kis szakasz van, egy összefüggõ szakasz, és sem haderõnemekre, sem pedig azon belül nincs bontva - amit az államháztartási törvény egyébként elõírna.
Ezt egyébként tavaly is elmondtuk, de bontásban így sem kerülhetett be az az összeg, amely itt pillanatnyilag szükséges lenne.
(18.30)
A következõ ilyen feltételrendszerhez tartozik - és csodálkozom, de nagyon örülök egyébként, szívbõl támogatom, hogy valósuljon meg az, amit Juhász képviselõtársam elmondott -, hogy ezek a kiképzõk együtt vannak, ezek a kiképzõk alkalmasak arra, hogy kiképzést folytassanak. Lehet, hogy az egész, közel negyvenéves szakmám téves volt, ez esetben majd elnézést kérek Juhász képviselõtársamtól, de a gyümölcsök között van alma, körte, szilva, narancs és még sok minden. A kiképzõknél van tiszt, tiszthelyettes, van tüzér, harckocsizó, híradós és sok mindent lehetne sorolni. És akkor van majd minõségi kiképzés! Ezeken a bázisokon ma ilyen állomány, azt hiszem, ezt valamennyien tudják a honvédelmi bizottság tagjai is, együtt nincs. Nem is lehet, hiszen átszervezések tömege történt azokon a helyeken is többek között, egy kivételével, talán Tapolcán még ez megvan, a többi helyen azonban nincs.
A másik ilyen dolog, amit feltétlenül szükséges hangsúlyozni, hogy a realitásokat kellene megmondani, és nem volna szabad mondani sem azt, hogy ezek a kiképzõbázisok most alkalmasak lesznek arra, hogy ezeken október végén, november elején megkezdõdjön ez az intenzív három hónapos kiképzés.
Tisztelt Képviselõtársaim! Egy ilyen alakulatnál, ahol kiképzést akarunk folytatni úgy, ahogy most Juhász képviselõtársam elmondta, ahhoz az kell, hogy a katona egyéni felszerelésén, szûk körletén meg fegyverzetén kívül az összes többi tekintetében õt kiszolgálják. Nem kell neki hadtápmunkára menni, nem kell neki központi épületekben takarítást végezni, nem kell az õrszolgálat és a naposszolgálat kivételével különbözõ szolgálatokat ellátni. Engedtessék meg, hogy egy példát hadd mondjak: nemrégen jöttünk haza Lengyelországból, ahol 15 hónapról 12 hónapra csökkentették a katonaidõt, és megnéztük, hogy mi volt emögött, mit csökkentettek le, milyen feladatot vettek el. Megismertük, hogy a lengyel haderõnél 15 hónapos katonai szolgálat úgy volt, hogy 12 hónap kiképzés és három hónap pedig különbözõ átállás, ahol a laktanyát, a haditechnikai eszközöket, a kiképzõbázisokat természetesen felújították, karbantartották, hogy a következõ idõszak alatt lehessen kiképzést folytatni. Ezt most a lengyelek kivették a fegyveres erõk kezébõl, megrendelték és ezt polgári szervek végzik. Így három hónappal lerövidítették a katonai szolgálati idõt, és a 15 hónapból lett 12, ami teljesen normális.
Én tiszta szívbõl kívánom, hogy ez a kilenc hónap tényleg olyan legyen, hogy három hónapig csak intenzív kiképzés folyik. Csak akkor egy kicsit tessék megnézni ezt a törvénytervezetet! Ebben a törvénytervezetben olyan ellentmondások vannak, amelyeket, azt hiszem, nem lehet hagyni, mert diszkriminatív. Azt mondjuk, hogy a kiképzõbázisra bevonul a kiképzendõ újonc katona, akinek hetente kétszer kimaradást kell adni és hét végén el kell engedni eltávozásra. Elnézést, de pontosítanám: az eltávozás a honvédelmi törvény szerint a kiképzési nap végétõl a következõ kiképzési nap reggeli ébresztõjéig szól. Ez azt jelenti, hogy pénteken délután el kell engedni a katonát és hétfõn reggel ébresztõre kell neki visszamenni. Tessék belegondolni, tisztelt képviselõtársaim, hogy az egész laktanya üzemeltetését, fenntartását ki fogja végezni?! A második idõszakos katona? Mert annak a honvédelmi törvény egy másik helyen azt írja elõ, hogy legalább havonta egyszer kell hazaengedni. Most akkor kétfajta katona van? Van egy újonc katona, akit el kell engedni - kell, írja a törvénytervezet, hetente a kiképzés végén -; a másik katonát pedig nem kell elengedni, csak legfeljebb havonta egyszer, kivétel a nõst, mert rá elõ van írva, hogy hányszor kell elengedni. Ilyeneket, azt hiszem, ebben a törvénycsomagban nem szabad hagyni, ez olyan visszásságokra vezetne, amit én nem akarok önök elé felvázolni, de eddig is vannak gondjaink, problémáink, amikor a katonák a tisztek, tiszthelyettesek távollétében emberi ésszel felfoghatatlanul gyötrik egymást és csinálnak különbözõ dolgokat. Tessék belegondolni, hogy ha az a második idõszakos katona érzékeli, hogy neki azért kell mindezt csinálni, mert van egy ilyen törvény, amit teljesíteni kell - hát én nem szívesen gondolok arra, hogy törvényhozója vagyok úgy, hogy ráadásul még katona is voltam valamikor és valami közöm volt ehhez.
A másik ilyen dolog, amit szeretnék ugyancsak elõtérbe helyezni ezekkel a feltételekkel kapcsolatosan, ami itt felvetõdött, hogy a társadalommal ezt hogyan fogadtassuk el. Azt hiszem, hogy a társadalom érett erre, és nem hiszem, hogy bármely édesanya úgy fogalmazna, hogy nem baj, fiam, nem 12 hónapos lesz, hanem 9 hónapos, hamarabb eltelik, igaz, hogy ha menteni kell, azt sem tudod, igaz, ha fegyverrel kell valamit, azt se nagyon tudod, de letöltötted a katonaidõdet. Én ilyen édesanyával, édesapával nem találkoztam, nekem is volt katonafiam meg van, de nem hiszem, hogy ilyen gondolat volna az emberekben. Következésképpen egy kicsit talán meg kellene gondolni ténylegesen ezt a körülményt is, amely most felvetõdött - és nem az a baj, hogy felvetõdik, hogy most sietünk! Nem sietünk! Miért sietünk? El lehetett volna ezt kezdeni '94-ben, csak akkor ki kellett volna munkálni azt az
tfogó koncepciót és meghozni az együttes törvényeket és megkezdeni ennek a végrehajtását. Ezek nem ma kerültek leírásra, '92-tõl hazai és külföldi szakanyagok tömkelege írja, hogy hogyan, milyen módon lehetne a magyar fegyveres erõknél a létszámot csökkenteni! A szolgálati törvénytervezetnél, amikor a szerzõdéses katonákról szóltunk, akkor is elmondtuk, hogy az egész magyar társadalomba kellene beültetni, hogy mikor mennek szerzõdéses katonák és kik mennek. A határõrség harmadik éve kínlódik, a hadsereg második éve kínlódik, és most reménykedünk, hogy valami más dolog történik, hogy majd most októberre meglesz a négyezer. Egyébként még kétezer sincs napjainkban, de majd meglesz a négyezer. Szóval, így ez nehezen megy.
Én azt mondom összességében a feltételek vonatkozásában, hogy lehet, hogy azzal vádolnak engem tisztelt képviselõtársaim, hogy ezek túlzott feltételek. Gondokkal, de meg lehet ezt kezdeni. Azt hiszem, egyszerûbb volna becsületesen megmondani az állampolgároknak: igen, csökkenteni akarjuk a katonaidõt, tessék jól megérteni, hogy ennek a csökkentésnek is vannak bizonyos feltételei. S el kellene mondani a jogi feltételt, el kellene mondani a személyi feltételt a gondokkal együtt, s el kellene mondani az anyagi feltételt. Ma egy magyar katona 325 forintból étkezik, amikor 425 forintot kellene a mai árakon adni. Ma minden száz katonából hetvenöt katona széntüzelésû kályhával fûtött, átlag húszfõs körletekben van, és hetente egyszer fürdik. Ezeket mind szépen el kellene mondani, és akkor talán azt a mondatot is, amelyet engedjék meg, hogy felolvassak a kormány elõterjesztésébõl: "A katonai szolgálatteljesítés a felnõtt férfilakosságot igénybe vevõ erõpróba. Ezen kötelezettségek törvényben meghatározott idõtartamának csökkentése a kötelezettek nagy száma miatt vélhetõleg széles körû támogatottságot élvez". Eddig az idézet és három miniszteri aláírás. Tisztelt képviselõtársaim, ítélje meg mindenki maga, hogy mit jelent ez - én nem a feltételekhez sorolom ezt.
Befejezésül az utolsó gondolat a vezérkar átalakításával kapcsolatos. Én azzal nem értek egyet, hogy ki kezdte el, meg mi kezdte el. Az mindenütt a demokratikus államok haderejénél egy normális követelmény, hogy a politikai irányítás, az államhatalom politikai irányítása alatt egy meghatározott rendszerben mûködik a fegyveres erõ és annak vezérkara. De ez jogilag meghatározott, alkotmányilag rögzített. Egyébként semmi nem mondana ellent a mai alkotmánynak megfelelõen, ha a vezérkar beintegrálódna a minisztérium állományába, de ehhez módosítani kellene a honvédelmi törvényt. Így is módosítani kell, most is módosítva van, és ahogy itt megfogalmazásra került az 1. §-ban, ilyen pedig nincs a fegyveres erõknél, ugyanis megfogalmazza, hogy a honvéd vezérkar mûködik, valamint szárazföldi vezérkarral és a légierõ vezérkarával együtt, hanem a katonaságnál ezt úgy nevezik, hogy ilyen vezérkar alárendeltségében ez, és ez egy jogállás.
Sajnos ezeket is pontosítani kell, mint ahogy ebben az anyagban, a törvénytervezetben is szükséges módosítani a 15. § (4) bekezdését: ahol a jogszabály a Magyar Honvédség parancsnokságát említeni, azon a honvéd vezérkart kell érteni. A honvéd vezérkarnak és fõnökének a jogállását pedig rögzíteni kell. Anélkül ez nem megy, lóg a levegõben!
(18.40)
Következésképpen 1994-tõl a Magyar Honvédség felsõ vezetése most alakul át harmadszor. De mindenki tudja, elismeri államtitkár úr is, hogy még egyszer majd át kell alakítani. Nem kellene-e, tisztelt képviselõtársaim, valahol alul kezdeni, hogy legyen egy kis csapatunk, egy dandárunk, két dandárunk, de az tisztességes legyen? Ott egyenek 425 forintért; ott legyen központi vagy normális fûtés, fürödni tudjanak, legyen kiképzés minden áldott alkalommal, a pilóták ne 50, hanem 120 órát repüljenek; s esetleg majd azt követõen a felsõ vezetést is ki lehetne alakítani, de akkor már együtt. Most is meg lehetne ezt csinálni, ha már egyszer elkezdte a kormány. Csupán egy dolgot kellene elfogadni, hogy valamikor, '94 novemberében egy rossz lépés történt, amikor hirtelen megszûnt, holott ez a kormány a programjában, a kormányprogramban úgy fogalmazott - ha jól emlékszem rá, s ez írásban megtekinthetõ -, hogy felül kell vizsgálni az elõzõ kormány által az összevonással kapcsolatosan elkészített dokumentumokat és annak alapján kell lépni. A felülvizsgálat elmaradt, a lépés megtörtént, a hatását pedig majd most érzékeljük.
Befejezésül, hogy mindenki elõtt tiszta legyen a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye, meg az is, amit sok esetben képviselõtársaim úgy mondják, hogy személy szerint én ellenzek:
Szükségesnek tartjuk a fegyveres erõk, a Magyar Honvédség, a határõrség helyzetébõl, a biztonságpolitikai körülményekbõl adódóan, hogy ezek a törvények módosításra kerüljenek, és a csökkentett katonai szolgálati idõ Magyarországon is bevezetésre kerüljön. Ennek a feltételeit meg kell teremteni. Úgy érezzük, ha a kormány beépíti ebbe az anyagba azokat a módosító indítványokat, amelyeket megteszünk, a gondokkal együtt az ellentmondások is csökkenthetõk, és megoldhatók anélkül, hogy újabb, nagyobb átszervezési folyamat lenne például 1998- ban vagy '99-ben. Jó lenne egyszer már olyan állapotot teremteni, hogy legalább három vagy négy évig a Magyar Honvédség is és a határõrség is álljon meg egyfajta állapotban, hogy végre tudják hajtani azokat a nagyon jó elképzeléseket, amelyek a felkészítés minõségét, általában a biztonsági követelmények megfelelését és a NATO-elvárásokat segítenék.
Befejezésül talán még egy gondolatot: nem minden esetben abból kellene kiindulni, hogy holnap vagy holnapután egy fegyveres konfliktus keletkezik. Néha azt is számításba kellene venni, hogy a fegyveres erõknek az új feladatrendszerben öt alapvetõ feladatuk van: a haza fegyveres védelme, egy szövetségi rendszerhez készülve azzal együttesen a védelem végrehajtása, a válságkezelés, a katasztrófaelhárításban való részvétel és a humán feladatok. Ezekhez pedig nemcsak a törvényeket, hanem a kiképzés feltételeit, a személyi feltételeket is végre meg kellene teremteni, és ezt követõen a hadsereg, a fegyveres erõk teljesíteni tudná alapvetõ alkotmányos kötelességeit.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)