DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslatot lényegében támogatjuk, de néhány módosítást mindenképpen indokoltnak tartunk. Köztudott, hogy a törvényjavaslat benyújtására az adott sürgõs okot, hogy az Alkotmánybíróság a jelenleg hatályos törvénynek és a Házszabálynak az alkotmánybírósági elõzetes normakontrollra vonatkozó rendelkezését hiányosnak találta, és mulasztásos alkotmánysértésben marasztalta el az Országgyûlést. Elrendelte, hogy záros határidõn belül az Országgyûlés ezt a helyzetet szüntesse meg.
Az Alkotmánybíróság kifogása döntõen az volt, hogy házszabályi rendelkezés nem adott garanciálisan lehetõséget 50 országgyûlési képviselõnek arra, hogy elõzetes normakontrollt eredményesen kezdeményezzen, még akkor sem, ha az Alkotmánybíróságról szóló törvényben írt feltételeknek az 50 képviselõ indítványa megfelelne. Tehát a házszabályi garanciákat szükségesnek tartotta az Alkotmánybíróság, hogy amennyiben 50 országgyûlési képviselõ kezdeményezi az eljárást, akkor azt köteles legyen lefolytatni az Alkotmánybíróság, és ennek legyenek meg a garanciái.
Ennek kapcsán azonban terítékre került egy évek óta, tulajdonképpen a parlamenti képviselõcsoportokat és a jogásztársadalmat, de magát az Alkotmánybíróságot is foglalkoztató kérdés, nevezetesen, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek az elõzetes normakontrollra vonatkozó rendelkezései helytállóak-e, pontosabban: korszerûek-e, megfelelnek-e az Alkotmánybíróság - eredetileg a törvényalkotó által megfogalmazni szándékolt - céljainak és rendeltetésének. Sok esetben napvilágot láttak alkotmánybírósági körökbõl is olyan vélemények, hogy az elõzetes normakontroll intézményét jelentõsen szûkíteni kell.
Amikor az alkotmányügyi bizottságban a legutóbbi két ülésen ez szóba került - de itt a plenáris ülésen is, szenvedélyes vitát váltott ki ennek a gondolatnak egyáltalán a felvetése -, egyes ellenzéki képviselõ hölgyek és urak azt az álláspontot képviselték, hogy ha az Alkotmánybíróság a Házszabály hiányosságait állapította meg, és annak kiküszöbölését rendelte el, akkor ennek apropóján nem lehet az anomáliákat olyan módon megszüntetni, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény rendelkezéseit változtatjuk meg. Azt hiszem, hogy ez az érvelés megalapozatlan.
Szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy a múlt év tavaszán hetekig folytattunk vitát az Alkotmánybíróság ügyrendjérõl szóló törvényjavaslatról. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája során arra az egybehangzó álláspontra jutottak a képviselõcsoportok - de egyetértésben az Alkotmánybíróság tagjaival is, legalábbis számos megnyilatkozásuk ezt bizonyította -, hogy korrekt ügyrendi törvényt alkotni nem lehet mindaddig, amíg magának az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek a hézagosságát, belsõ ellentmondásait nem küszöböljük ki, vagyis amíg egy korszerû, új, átfogó szabályozást nem alkot a tisztelt Ház az Alkotmánybíróság hatáskörérõl és mûködésérõl. Múlt év õszén az alkotmányügyi bizottság egyhangúlag arra kérte fel az Igazságügyi Minisztériumot, hogy az ügyrendi törvényjavaslat határozatlan idõre történõ elnapolása mellett a kormány dolgozza ki az egységes és új, átfogó alkotmánybírósági törvényjavaslatot.
Az a véleményünk, hogy mivel ennek az új törvényjavaslatnak a koncepciója eleve azt célozta, hogy az elõzetes normakontrollt csak nagyon szûk keretek között hagyjuk meg, ezt a feladatot most ebben az egy kérdésben el kell végezni. Az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek az a rendelkezése, amely most lehetõvé teszi, hogy 50 országgyûlési képviselõ minden egyéb feltételtõl függetlenül bármely meghozott törvény esetében - pontosabban: zárószavazás elõtt bármely törvény esetében - elõzetes normakontrollt kérhet, ez nemcsak az én véleményem, hiszen az egyik ellenzéki képviselõ úr fogalmazta meg a napisajtóban, hogy ez egy korlátlan obstrukciós lehetõséget biztosít az ellenzéknek.
Ráadásul arra még senki nem mutatott rá, hogy ugyanabban az ügyben akár többször lehetne - ismételten, akár a végtelenségig - elõzetes normakontrollt kérni. Ha az Alkotmánybíróság egyszer kifogást talál egy törvény szövegében a megszavazott részletek tekintetében, akkor az annak kiküszöbölését célzó országgyûlési döntéssel szemben ismét lehetne elõzetes normakontrollt kérni. Nyilván ezt a lehetõséget senki nem akarja fenntartani. Mi sem jellemzõbb, hogy senki nem kívánja fenntartani - mint ahogy most pár órával ezelõtt meggyõzõdtem róla -: a Fidesz képviselõcsoportja részérõl is benyújtottak módosító javaslatot arra nézve, hogy az elõzetes normakontroll az 50 országgyûlési képviselõt ne illesse meg, vagyis képviselõk ne kezdeményezhessenek elõzetes normakontrollt. Ez a jog maradjon meg egyes módosító javaslatok szerint csak az Országgyûlésnek, mások szerint Országgyûlésnek és köztársasági elnöknek, de volt olyan elképzelés is, hogy akár a kormánynak is legyen meg ez a lehetõsége.
Az SZDSZ képviselõcsoportja bármelyik megoldást tudja támogatni, szintén támogatja a módosítást, nevezetesen, hogy képviselõk osbstrukciós lehetõséget teremtve ne élvezzenek jogosultságot ilyen eljárás kezdeményezésére. Errõl többet nem is mondanék, mert az a véleményem, hogy az ellenzéki és a kormánypárti padsorokban egyaránt ez az elképzelés széles körû támogatást fog élvezni. Hangsúlyozom, az Alkotmánybíróság tisztelt elnöke is az elmúlt hat év folyamán több ízben jelezte, hogy ezt a kérdést újra kell szabályozni.
A benyújtott törvényjavaslatnak az 1. §-a arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hogy az alkotmánybírák megbízása a törvényben írt 70. életév elérése esetén is csak akkor szûnjék meg, ha az utódját már megválasztották. A megoldással egyet tudnék érteni, és képviselõcsoportunk is egyet tudna érteni, azonban nem a benyújtott javaslat szerint. Ugyanis a benyújtott javaslat azt tartalmazza, hogy - szó szerint idézem -: "az Alkotmánybíróság tagja mindaddig hivatalban marad", amíg helyére az Országgyûlés az Alkotmánybíróság új tagját meg nem választja.
Ugyanakkor a hatályos törvény módosítással nem érintett 15. § (3) bekezdése egy kategorikus rendelkezést tartalmaz, miszerint az Alkotmánybíróság tagja 70. életévének betöltésekor nyugállományba vonul. Magyarán mondva, itt sokkal körültekintõbben kellene ezt a kérdést szabályozni, több rendelkezést kellene módosítani, világossá kellene tenni, hogy milyen a státusa a 70. életéve betöltése után annak az alkotmánybírónak, aki mindaddig hivatalban marad, amíg utódját meg nem választják. Az a véleményünk, hogy ez az 1. § maradjon el, legalábbis idõlegesen, hiszen az Igazságügyi Minisztériumban készül az egységes új alkotmánybírósági törvény. Abban ez pontosan szabályozható összefüggéseiben és nem ilyen improvizált rendelkezéssel.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat 2. §-át az SZDSZ képviselõcsoportja támogatja, amely egy 30 napos határidõt szab az Alkotmánybíróságnak arra, hogy az elõzetes normakontrollt - amennyiben azt arra jogosult kezdeményezi -, ezt az eljárást lefolytassa. A jogbiztonsághoz az is hozzátartozik, hogy kiszámítható, biztos határidõn belül kapjon választ a törvényhozó arra nézve, hogy a zárószavazás elõtt az Alkotmánybíróság jogosult indítvány esetén miként vélekedik a törvényjavaslat és az elfogadott módosító javaslatok alkotmányosságáról.
(19.30)
Legfeljebb itt majd összefüggéseket kell pontosító javaslattal kiküszöbölni, mert a javaslat arról szól, hogy az Országgyûlés indítványára kezdeményezett eljárásban kell 30 nap alatt határozatot hozni. Az a véleményem, hogy ha a köztársasági elnök kezdeményezi, akkor is 30 nap alatt kell, ha netán a kormánynak lesz erre jogosultsága, akkor szintén ezt a 30 napos határidõt be kell tartani.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)