DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Négy kérdésre szeretnék viszonylag röviden reagálni - remélem, hogy ténylegesen röviden.
Az elsõ: a Szabad Demokraták Szövetsége is fontosnak tartja, hogy a politikai államtitkári címet folyamatos funkció nélkül ne lehessen kiosztani, éppen ezért az ezzel kapcsolatos indítványt nyomatékosan kérjük figyelembe venni a késõbbiek során is. Ebben még szintén nem nyilvánított véleményt az alkotmányügyi bizottságban a kormány.
Több felszólalás foglalkozott a nem képviselõ miniszterek mentelmi jogának kérdésével. Itt az elvi megfontolásokon túlmenõen egy praktikus szempontot is hadd mondjak még el - lehet, hogy ez még nem hangzott el, bár most így hirtelen nem tudom végiggondolni az egész eddigi vita történetét. Ez az érv a következõ: az elõterjesztés 6. § (7) bekezdése azt tartalmazza, hogy az Országgyûlésnek a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos eljárására az országgyûlési képviselõk mentelmi jogára vonatkozó szabályok megfelelõen irányadóak. A probléma ott jelenik meg, hogy az Országgyûlés ezt az eljárást saját kebelén belül szabályozta eddig, a Házszabályban - a Házszabály országgyûlési határozat.
Fölvetõdik az a kérdés, hogy ez a rendelkezés mennyiben alkalmazható egy Házszabály mellett, mivel ha nem képviselõ miniszterekrõl kellene állást foglalnia az Országgyûlésnek, illetõleg a mentelmi bizottságnak, akkor egy másik hatalmi ághoz tartozó, és az Országgyûléstõl viszonylag független miniszterrõl kellene véleményt mondania, hogy a mentelmi jogával kapcsolatosan milyen álláspontot alakítson ki az Országgyûlés. Úgy gondolom, hogy ez, ebben a formában csak törvényi megoldással lehetséges, a jogalkotási törvényre is tekintettel.
Tehát úgy gondolom, hogy itt egy olyan praktikus szempont is fölvetõdik még a gyakorlati szempontok mellett, amelyet nem árt, ha ennél a kérdésnél figyelembe veszünk. Természetesen a lényeges kérdések valóban az elvi kérdések, tehát az, hogy a végrehajtó hatalomhoz tartozó, de a törvényhozói hatalomhoz nem tartozó miniszter esetében indokolt-e a mentelmi jog bevezetése, hiszen azok az érvek, amelyek az országgyûlési képviselõk, illetõleg például a bírák védelme szempontjából fennállnak, itt kevésbé jöhetnek számításba. Nem vonom kétségbe, hogy gyakorlati érvei vannak az eredeti elõterjesztésnek is, célszerûbb azonban, ha a nemzetközi hagyományoknak megfelelõen nem terjesztjük ki ezt a mentelmi jogot a nem képviselõ miniszterekre is.
Egy másik kérdés a miniszter helyettesítése a normakiadás tekintetében. A kormány képviselõje Hack Péter módosító csomagjának néhány elemét támogatta, amely a helyettesítést érintette, de ezzel a kérdéssel kapcsolatosan nem nyilvánított véleményt. Itt bizonyos értelemben eltérõ az álláspontom Salamon Lászlóétól, õ ugyanis általában arról beszélt, hogy norma kiadása tekintetében a minisztert ne lehessen helyettesíteni. Úgy gondolom, az élet teremthet olyan helyzeteket, hogy a norma kiadására bizony szükség van. A kérdés az, hogy melyik elv érvényesüljön: az, hogy miniszteri rendeletet csak miniszter adhat ki, vagy az, hogy a miniszter felel a saját tárcájáért, és ezen belül a politikai államtitkárának a tevékenységéért.
(21.20)
Úgy gondolom, elvi szempontból ez a második megoldás az, amelyik jobban elfogadható. Önmagában az a szempont, hogy egy miniszteri rendeletet csak miniszter írhasson alá, meglehetõsen könnyen formaivá válhat, hiszen az alkalmilag helyettesítõ miniszter nem biztos, hogy rendelkezik azzal az információanyaggal, amely a saját felelõs döntéséhez szükséges, ugyanakkor a politikai államtitkár folyamatos tevékenységet végez a tárca kebelén belül.
Ebben a kérdésben az a megoldás is bizonyos garanciát jelent, amelyet a kormány terjesztett elõ, hogy ha másik miniszter adja ki a normát, a rendeletet, abban az esetben a tárca részérõl egy ellenjegyzésre szükség van - ez a szakmaiságot bizonyos értelemben biztosítja -, mégis úgy tûnik, hogy a tárca felelõsségének a tisztább profilja érdekében célszerûbb az, hogy a minisztert a normakiadásnál - ha erre véletlenül szükség van - a tárcához tartozó politikai államtitkár helyettesítse.
Még egy kérdésre szeretnék kitérni: Salamon László említette a miniszterek lemondásával kapcsolatos határidõ kérdését. Az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata azt az elemet átvette a Salamon László és társai által elõterjesztett módosító javaslatból, hogy maximáljuk ezt a lemondási határidõt. Az elmúlt néhány év közjogi gyakorlatában sajnos elõfordult néhány olyan eset, hogy a miniszteri lemondás hosszabb idõre szólt. Ebben az idõben a miniszternek igazán közjogi felelõssége már nincsen a tárcáért, hiszen már lemondott, ennek ellenére a tárcát még tovább viszi - nem célszerû, hogy ez 30 napnál hosszabb ideig is eltartson.
Ha a Salamon László és társai által elõterjesztett javaslat szerint nem lenne szabályozva ez a kérdés, abban az esetben tulajdonképpen a jelenlegi gyakorlat folytatódhatna, hiszen ennek nem lenne jogszabályi korlátja. Éppen ezért célszerû bevezetni ezt a 30 napos felsõ határidõt; ugyanakkor azonban a 30 napban benne van az azonnali lemondás lehetõsége is, tehát ez nem zárja ki azt, hogy a miniszter akár aznap azonnali hatállyal a megbízatásáról lemondjon. Ez egy lehetõséget jelent, hogy esetleg a tárca átadása, a folyamatosabb ügymenet érdekében legyen valamiféle átmeneti idõ, amíg a tárcát õ vezeti még, azonban célszerû - az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatának megfelelõen - ezt a kérdést szabályozni, nem pedig szabályozatlanul hagyni, amint azt Salamon László és társai módosító javaslata tartalmazza.
Köszönöm szépen.