BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyetértek azzal - és azt hiszem, nincs ebben a Házban olyan, aki ne értene egyet azzal -, hogy ahhoz, hogy ebben az országban bárki bárhol éljen, hasonló esélyei legyenek a felemelkedésre, ehhez arra is szükség van, hogy az értelmiség megmaradhasson vidéken, hogy a vidéken, a falvakban is jelen legyen az értelmiség. Úgyhogy abban, amit Szabad György elmondott és amit képviselõtársaim hozzátettek, azt hiszem, nincs köztünk vita.
Egy dolgot szeretnék ehhez hozzátenni. Annak, hogy az értelmiség megmaradhasson vidéken, egyetlenegy elõfeltétele van - és ezt minden fejlett európai ország tapasztalata mutatja -: az, hogy a vidék a szó negatív értelmében megszûnjön vidék lenni, és csak a szó pozitív értelmében maradjon vidék. Annak pedig, hogy a vidék a szó negatív értelmében megszûnjön vidék lenni, elsõsorban infrastrukturális feltételei vannak, az országon belüli mobilitási feltételei vannak. Bizony azt kell mondanunk, hogy az a modern világ, amelynek sok vonását olykor a legkülönbözõbb rendû, indulati töltöttségû bírálat szokta illetni ebben a Házban, ez az elgépiesedett, elelektronizálódott világ megoldást kínál erre a problémára. Tessék körülnézni a világban, a fejlett világban: Amerikában, Nyugat- Európában, Japánban! Ott bizony egy értelmiségi számára egy kis falu - amely ma már nem is falu, hanem egy vidéki település, egy néhány száz vagy néhány ezer fõs település - telefonnal, számítógéppel, Internet- csatlakozással, jó közlekedéssel ugyanolyan értelmiségi életfeltételeket kínál.
Ha mi el tudunk ide jutni, akkor az a probléma, amirõl Szabad György, Lányi Zsolt, Dávid Ibolya beszélt, megoldódik. Ha nem jutunk el ide, hanem ábrándozunk valamiféle (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) elmúlt világról, akkor nem fogunk ide eljutni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)