HORN GÁBOR (SZDSZ): Nehéz olyan környezetben csak az igazat mondani, ahol arról csak idõnként és keveset lehet hallani.
A piliscsabai ügyrõl természetesen Piliscsabán tudnak igazán. Azokból a levelekbõl, amiket láttam, az derül ki, hogy szó sincs semmiféle egyház elleni támadásról. Arról van szó, hogy a szülõk jelentõs része felveti azt a problémát, hogy nagyon rossz állapotban van az önkormányzati iskola, és ezt az állapotot összeveti az egyházi iskoláéval, amely jó állapotban van, és keresi a megoldást. Szó sincs itt semmi módon az egyházi iskoláról. Abban az értelemben persze szó van, hogy helyi anomáliákat vetnek fel, amelyekrõl az egyházi iskola igazgatója maga is jelzi, hogy például testi fenyítés idõnként elõfordult az egyházi iskolában, ugyan nem az õ igazgatósága, hanem az elõzõ igazgató alatt. Tehát itt egy helyi probléma elemzésérõl van szó, semmiféle egyház elleni támadásról. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon.)
A másik dolog az - ha be lehet fejezni a nagy kiabálások közepette; érdemes persze ezeket ténylegesen elolvasni -, hogy a Szabad György által felvetett, szerintem is meghatározó jelentõségû tanszabadság megvalósulásának lényeges eleme - sajnos, nem az elõzõ kormányzati ciklushoz kötõdõen - az egységes állami normatív támogatás, amely minden iskolába járó diák után jár, legyen az egyházi, alapítványi, magán- vagy önkormányzati iskola. Tehát ha tetszik, óriási lépést tettünk ebbe az irányba 1996-ban, amikor a parlamentben - körülbelül egy évvel ezelõtt - elfogadtuk ezt a törvényt.
(9.50)
A másik dolog, hogy a probléma az - amirõl itt egy békéscsabai példa kapcsán újból felvetõdik a vita, és nem lehet rendezni két perc alatt -, hogy ne csak egy egyházzal köttessen ilyen megállapodás; meg kell azt fontolni, hogy hogyan lehet minden egyes állampolgárnak biztosítani azt a jogát... - nemcsak a katolikus egyháznak, nemcsak a keresztényeknek, hanem azoknak is, akik hátrányos helyzetû gyerekekkel foglalkozó alapítványokat csinálnak, azoknak az önkormányzatoknak, ahova önkormányzati gyerekek járnak. Ezért kellene, hölgyeim és uraim, idõnként nagyobb (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) vehemenciával harcot folytatni, hogyan lehet Magyarországon ténylegesen biztosítani minden szülõ számára a tanszabadságot mint lehetõséget. (Az elnök ismét jelzi az idõ leteltét.) Szó sincs itt semmiféle katolikusüldözésrõl, arról van szó, hogy nem lehet kiemelni egy iskolát, egy iskolafenntartót a sok közül. Ez egy globális... (Az elnök kikapcsolja a képviselõ mikrofonját.) probléma, és ennek megfelelõen kellene megoldani. (Taps a kormánypártok soraiban.)