DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az imént hallottuk, hogy az idõ talán még rövidebb, és a vita e szakaszában én néhány általános kérdést érintenék: a rokkantsági nyugdíj kérdésérõl beszélnék, illetõleg a nyugdíjemelést hoznám szóba. Mivel érvek elhangzottak mindkét oldalról, sok irányú megközelítése volt az egyes problémáknak, némely dolgot csak érintek, és gondolom, a vitát figyelemmel kísérõk ebbõl követhetik, hogy én részletes kifejtés nélkül mire gondolok.
Az ellenzéki képviselõk két frontembere több dolgot hozott szóba, és ez arra kötelez engem - mivel annak idején a bizonyos 60/91-es országgyûlési határozat meghozatalában részt vettem -, hogy megfogadjam tanácsukat. Teszem ezt annál is inkább, mert az elmúlt 7 év során sokat tanultam tõlük, és mindig odafigyeltem a véleményükre. Az egyik ilyen észrevétel volt, hogy kérdést teszünk fel, és gondolkozzunk el rajta - a kormánypárti képviselõk is -, ítéljük meg, hogy elhamarkodott-e, kapkodó-e ez az intézkedés.
A másik dolog, hogy zsinórmértékként azért mindig tekintsük át a 60- as országgyûlési határozatot, és vegyük sorba, hogy mi az, ami megvalósult belõle. Illetõleg volt még egy olyan vélemény a Fidesz részérõl, hogy ennek a bizonyos országgyûlési határozatnak a maradéktalan betartása, az ahhoz való ragaszkodás a kérdést megoldja. Ez a törvénycsomag nagy vitát váltott ki, hasonló módon, mint két évvel ezelõtt a stabilizációs törvénycsomag, és ez bizonyos fokig annak a leágazása. Leágazása azért is, mert a társadalombiztosítás kérdéseit is érinti; leágazása azért, mert a megoldatlan kérdésekkel is foglalkozik; közismert, hogy a társadalombiztosítás elégtelen átalakítása miatt távozott a pénzügyminiszter a posztjáról. És érinti a stabilizációs törvénycsomag két évvel ezelõtti szóba hozatalát; egy bizonyos része a reformnak: az úgynevezett tõkefedezeti rendszer.
Ha számba vesszük, hogy mi az, amit megvalósítottunk az elmúlt hét év alatt - mert hétéves reformról van itt szó, és ez a jelenlegi törvénycsomag tartalmaz ugyan új elemeket, de nagy részében annak a törvénybe foglalása, megkoronázása, amit a hét év alatt tettünk, illetõleg elhatároztunk -, az egyik ilyen dolog az, hogy az erõsen kifogásolható 22 éves társadalombiztosítási törvény áttekinthetetlenné vált, új jogszabályokat, új törvényeket kellett alkotni.
Tekintsünk vissza, hogy '91-ben mik is voltak a körülmények! Sokan érintették, hogy a demográfiai kérdés, az Európában megmutatkozó elöregedés mindenfajta nyugdíjrendszer felülvizsgálatát érinti - ezzel találkozunk Németországban, Európa más országaiban.
A másik dolog is szóba került '91-ben: hogyan finanszírozható a nyugdíjrendszer? Ennek kapcsán annak idején más volt a helyzet. Mit kaptunk mi '89-90-ben? A költségvetésrõl leszakadt társadalombiztosítási alapokat, és ezen társadalombiztosítási alapokat kellett kiépíteni. Az ott elhatározott követelmények, célok szerintem akkor reálisak voltak.
Mivel is álltunk szemben? A '90-es költségvetés majdnem nullszaldós volt, '91-re szaladt fel 21 milliárdra, s az azt követõ években kezdett meredeken felszaladni. Most hozzátesszük azt, hogy ekkor még benne volt a szociális ellátásoknak a fedezete, amit számtalanszor hangoztattunk, és sokan hittük azt, hogy ha ez kikerül a társadalombiztosítási alapokból, akkor az egyensúlyi helyzet kedvezõen alakul. Ki is került ez, méghozzá a múlt kormány idején; azt hiszem, '93-94 fordulóján az utolsó tétel is átkerült az állami költségvetésbe, és így mintegy 50 milliárdos összeggel tehermentesítette az alapokat.
Tehát akkor, amikor ezt a döntést meghoztuk, nem volt annyira sürgõs a számunkra - meg nem látszott annyira sürgõsnek -, hogy itt az egyensúlyi problémák a késõbbiek során ilyen komolyak lesznek, habár a demográfiai adatok ezt elõre jelezték.
A másik dolog, amivel nem számoltunk: '91-ben még a foglalkoztatási kérdések másképp alakultak. Azokban az években esett vissza 20 százalékkal a GDP, mentek tönkre, alakultak át az állami nagyvállalatok. A foglalkoztatottak létszáma akkortájt kezdett meredeken zuhanni, és most már beállt egy olyan állandó értékre, amivel stabilan számolhatunk: 4 millió foglalkoztatott az, akik az aktívakat jelentik, és ehhez mintegy 60 százalék inaktív, illetõleg eltartott tartozik. Ez az arány mostanra állt be, tehát az akkori reményeink, hogy a foglalkoztatásnál majd komolyabb eredményeket lehet elérni, és ezáltal a járulék-befizetõk száma nem nagyon csökken, és fedezhetõk ezek a kiadások, kicsit illuzórikusnak mutatkoztak.
Hasonló mértékben akkor még úgy gondoltuk, hogy a járulékok befolynak rendesen, és a járulékfizetõk teljesítik kötelezettségüket. Az elmúlt évek mutatták meg azt, hogy a járulékkikerülési technikák mennyire elõretörtek, és milyen nehéz a kiadások fedezetét megteremteni. Akkor volt egy alaptétel - és mindenki így gondolkodott -, hogy legyen egy nemzeti alapnyugdíj, amely nemzeti alapnyugdíj minden állampolgárt illessen meg. Ez, mindenki úgy gondolta, egy kisebb összeg, a mai árszinten - még hogyha 7 ezer forinttal is számolunk, és a nyugdíjasok számával kiszorozzuk - ez a személyi jövedelemadó teljes összegének mintegy felét tenné ki.
Én nem hiszem, manapság valaki ezt egyáltalán komolyan tudja gondolni, hogy ennek a nemzeti alapnyugdíjnak a fedezetét a költségvetésbõl, az adóterhek növelésébõl elõ tudja teremteni.
Ott is úgy fogalmaz a határozat - és ezt mindenkinek az értelmezésére bízom -, hogy ez a távolabbi jövõben képzelhetõ el, a nemzetgazdaság egy magas szintû fejlettségi fokán. Azt hiszem, próbálunk arrafelé haladni, de addig még évek kellenek.
Ennek kapcsán beszéltünk arról, hogy az idõskorúak járadékát bevezetjük. Az elmúlt ciklusban erre nem került sor; többször próbálkozott képviselõi indítvánnyal több személy. Ennek bevezetése mostanra érett meg, és valóban elõrelépésnek tekinthetõ az, hogy kiegészítõ ellátásként, kisegítõ körülményként beléphet a rendszerbe az idõskorúak járadéka.
Mit határoztunk még el? Azt, pontosan szó szerint, hogy 62 évre emeljük a nyugdíjkorhatárt, és ez az ezredforduló körül a nõk esetében is beáll erre az értékre. Ezt '93-ban kellett volna megtenni; mindenki tudja, hogy a '94-es évben közös elhatározással ez kitolódott, mert meg kellett teremteni a rugalmas nyugdíjbavonulás feltételeit is, és ez a csomag csak '96-ban, a múlt év nyarán perfektuálódott, akkor fogadta el a parlament: azóta van korhatáremelés, azóta van rugalmas nyugdíjbavonulás.
Szó volt a betegszabadság kérdésérõl: ezt nem ez a kormány találta ki. Tudom, annak idején mi is elleneztük, fõként az éjszakába nyúló szavazáskor, a vitában, hogy a foglalkoztatási problémákat biztosan felveti. Ezen a nyomvonalon ment tovább a jelenlegi kormány is. Elõször egy túlzott elképzelés után beállt egy olyan értékre, ami az Alkotmánybíróság számára is elfogadható, és bekövetkezett az is, amit nem terveztünk ebben az OGY-határozatban, hogy a járulékokat csökkenteni fogjuk.
Azt mondtuk, amíg nem éri el a nyugdíjkorhatár a tervezettet, addig járulékcsökkentésrõl nem beszélhetünk. Az elsõ menetben 1,5, majd utána 1, és jelenleg további 2,5 százalékkal csökkentve, 39 százaléknál tart a járulék összege.
Hasonló módon szó volt a degresszió kérdésérõl. Azt hiszem, éppen szabaddemokrata javaslat volt, hogy a szolidaritás érdekében '92-tõl, a degresszió megváltozatásával a kisebb jövedelmûek irányába tereljünk át bizonyos összegeket.
Azt akarom mondani ezzel, hogy ennek a reformlépés-sorozatnak egy jelentõs része megvalósult a múlt ciklusban; egy további jelentõs része most van megvalósulóban - illetõleg az elmúlt 3 évben -, és ennek a törvénybe foglalásáról beszélünk most.
(10.30)
Van azért olyan dolog, amit annak idején nem terveztünk: ez a bizonyos tõkefedezeti rendszer bevezetése. Valóban, akkor talán a közgondolkodásban sem volt ez benne ennyire nyilvánvalóan, habár megjelent az önkéntes nyugdíjbiztosítók kapcsán.
Azonban a két dolog között van egy nagy különbség. Az önkéntes nyugdíjbiztosító a magasabb jövedelmûeknek biztosítja azt a lehetõséget, hogy belépjenek ebbe a rendszerbe, akiknek adókedvezményekkel támogatja ezt a belépést. Ugyanakkor a kisebb jövedelmûeknél az adókedvezmény, az adójóváírás rendszerében, vagy pedig kisebb jövedelem esetén nem hat ösztönzõen az ebbe a rendszerbe való belépésre. Óhatatlanul észre lehet venni, hogy az önkéntes biztosító létrehozatala nagy eredményt jelent, akkumulálódik ott a tõke. Jól mûködnek ezek a rendszerek, tehát biztos, hogy van annak elõnye - és ezt érdemes kamatoztatni -, hogy a tõkefedezeti rendszerbe építsük be, a kötelezõ biztosítás keretébe is. Nyilvánvalóvá vált az, hogy saját számlák ismeretében biztosan jobb járulékfizetési fegyelem következik be, az embereknek visszaáll a bizalma a rendszer felé.
Ez a tõkefedezeti dolog... - utaltam a stabilizációs csomagra. A stabilizációs csomag ideje táján hallottuk azt, hogy jön a tõkefedezeti rendszer. Meg kell mondanom, én magam is megriadtam - sokakkal konzultáltunk a volt szociális bizottság tagjai közül is az SZDSZ-munkacsoportban -, eredeti formájában számomra is elfogadhatatlan lett volna, hogy minél nagyobb rész kerüljön tõkefedezeti pillérbe.
Milyen átalakuláson ment ez át? Átalakuláson ment egyrészt az, hogy szelídült a dolog, kisebb mértékû lett. Februárban még arról volt szó, hogy az egyharmada lesz a tõkefedezeti pillér, a jelenlegi formájában a befizetett járulék egynegyede. Ezen el lehet vitatkozni, hogy most akkor a tõkefedezeti elv valósult meg, vagy pedig megõriztük a felosztó-kirovó rendszer eredményeit is, és ugyanakkor egy újabb elemet vegyítettünk a rendszerbe. Meggyõzõdésem, hogy ilyen formában, fokozatos megközelítéssel biztosan jobban fog mûködni a rendszer.
Voltak vitáink, vállalom azt is, hogy valószínûleg az a bizonyos csoport szorult kisebbségbe, de ez nézõpont kérdése. Ha valaki teljes tõkefedezeti rendszert akart, és volt ilyen hang a frakción belül is, és végül ez egynegyedre szelídült - hogy végül is melyik álláspont érvényesül, számomra ez egy elfogadható és értelmes kompromisszum.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes,
az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)
Szólni kell a rokkantsági nyugdíj kérdésérõl is. Az egész rokkantsági kérdést - a tervezetben februárban még benne volt, sõt az egészségbiztosításban még áprilisban is - kiemelte a törvénybõl. Azért kell szólni véleményem szerint, mert rengetegen érdeklõdtek, sok emberben riadalmat keltett a dolog. Ezért e helyrõl elmondanám, hogy a rokkantságinyugdíj-rendszer benne a társadalombiztosítási nyugellátási törvényben, és szó szerint úgy, ahogy a jelenlegi hatályos törvényben. Létezik az I., II., III. csoportbeli rokkant, és létezik a nyugdíjszámítás csaknem ugyanolyan módszerrel, mint korábban. Létezik az is, hogy lényeges keresetnövekedés esetén megvonható a rokkantsági nyugdíj, de ehhez keresetnövekedésnek - vagy lényeges csökkenésnek, így fogalmaz pontosan a törvény - be kell következnie.
Kikerült viszont a rendszerbõl - nagy riadalmat okozott a társadalmi viták során -, hogy belép a szünetelés rendszere. Ha valakinek a minimálbérnek megfelelõ bére van, vagy a késõbbiek során ennek kétszeresét eléri a keresete, akkor megszüntetik a rokkantsági nyugdíját. Ez a kérdéskör annyira összetett, hogy ezt a törvényalkotó kivette a csomagból, szerintem helyesen - sokakat érintett volna. Riasztó számokat hallunk néha, hogy 600-700 ezer rokkantsági nyugdíjas van, de ennek mindössze csak 50-55 százaléka az igazán rokkantsági nyugdíjas, mert a többi eredetileg rokkantsági nyugdíjat kapott, de mindegyikük már a nyugdíjkorhatár felett van.
(A jegyzõi széket Póda Jenõ foglalja el.)
Úgy tûnik, hogy ez a szám a statisztikákban félreértelmezhetõen jelenik meg, mert megítélésem szerint más, ha valaki rokkantként került nyugdíjba, de már 70 éves, és a nyilvántartásban mégis így szerepeltetik; de tovább boncolva a nyilvántartásokat kiderül ez az arány.
A kormány elõterjesztett egy országgyûlési határozatot. A magam részérõl ezt a mûfajt nem igazán szeretem, mert nem tudok vele mit kezdeni. Egy nagyon szép kívánságlistát, kötelezettségsort állít fel, hogy szeptemberig foglalkozzunk a törvényjavaslat elõkészítésével, alakítsuk ki az intézményrendszert a foglalkoztatási rehabilitáció kérdésében, szó lehet a rehabilitációs járadékról, egészségkárosodási járadékról, és majd jövõ tavasszal, márciusban a parlament elfogadja ezt a törvényt, és 1999 januárjában életbe lép.
Ehhez kapcsolódóan említi az országgyûlési határozat... - és még bizakodom benne, hogy az esélyegyenlõségi törvény is bekerül ebbe a csomagba, ami a fogyatékos emberek hátrányát próbálja kiegyenlíteni meghatározott támogatással, segíti õket a munkaerõpiacra. Kicsit azért vagyok aggályos, mert 30 éve foglalkozom ezzel a dologgal, és 30 éve is úgy merült fel, hogy rövidesen megoldódik ez a probléma. Ismerek egy közigazgatási államtitkárt, aki fiatal kezdõként azt mondta, hogy meg lesz oldva két év múlva, és hol keresi majd a kenyerét. Még mindig ezen a területen dolgozik, és aggályos vagyok, hogy egy éven belül egy ilyen felgyülemlett problémahalmazt meg lehessen oldani, de bizodalmamat még nem adtam fel.
Valamint röviden a nyugdíjemelésrõl: tetszik a javaslatban az, hogy több évre elõre foglalkozik a nyugdíjemelés kérdésével. Van egy nagyon jó számítási mód, egy korrekciós számítási mód, a bizonyos novemberi bázisba beépítés, visszamenõleges megfizetés, de van egy nagyon-nagyon erõsen vitatható része a dolognak: ez a várható keresetnövekedés kérdése. Akik hosszú ideje vannak a parlamentben, tudják, hogy az elmúlt négy-öt-hat évben milyen szenvedélyes vitákat folytattunk a "mi a várható?" kérdésrõl. Magam is részese voltam ennek, és indulatokat kavart. A legutóbbi megoldás, a követõ mechanizmus számomra elfogadhatóbb. Ha egy megfelelõ átmenetet ki lehet itt alakítani a nyugdíjasokkal, osztom azt a nézetet, hogy egy késõbbi idõpontban ez a svájci indexálás valóban kielégítõ megoldást ad.
Annyit azért hadd említsek, hogy már a jelenlegi évben is csaknem egy kicsit a svájci indexálást alkalmazzuk, mert a májusban közzétett nettó átlagkereset-növekedési adatok a tavalyi évre 17,4 százalékot mutatnak. Igaz, hogy az infláció 23,6 volt, de a kettõ között 1 százalék híján az 50-50 százalékos arány jött ki, mert 19,5 százalékos volt a nyugdíjemelés. Több módosító javaslatot kívánunk e kérdéskörben is benyújtani.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)