DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Én megértem a Ház vezetésének nehéz helyzetét, de úgy gondolom, teljességgel elfogadhatatlan gyakorlat lenne, ha sorozatosan úgy kellene felszólalnunk, hogy amikor elindulunk a szónoki emelvény felé, akkor megtudjuk, hogy amirõl szólni akartunk, annak egy tekintélyes hányadát nem mondhatjuk el, mert csökkent az idõnk.
De azt mindenesetre a nyugdíjreformmal kapcsolatban újólag el kell mondjam, hogy a kormány sorozatosan álmegoldásokat terjeszt a Ház elé, nem az irreális helyzetet akarja megváltoztatni, hanem arra alapoz, azt akarja konzerválni, és ráadásul azt még reformnak is nevezi. Hogy mennyire irreális az alapja az egész nyugdíjreformnak, azt hiszem, semmi nem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a nyugdíjreform modellje abból a helyzetbõl indul ki, hogy a GDP az ezredforduló után évi 4,5 százalékkal nõ - évente. Úgy gondolom, az a feltételezés, hogy több mint 30 éven keresztül egyenletes, magas rátájú GDP-növekedésre számíthat a magyar gazdaság, semmivel nem alátámasztott, és az egész reform kérdését megkérdõjelezi az a tény, hogy ha évente akárcsak évi egy-másfél százalékos eltérés mutatkozik a modelltõl, akkor az alapjaiban érintheti az új rendszer számszerû kihatásait. Önkényes az a feltételezés is, hogy 2006-ra az infláció üteme 2,5 százalékra csökkenne.
Teljesen kidolgozatlan az a rendkívül fontos körülmény, hogy az egyre hatalmasabb vagyonnal rendelkezõ tõkefedezeti nyugdíjbiztosítók profitábilis tõkebefektetése hogyan biztosítható, illetõleg kontrollálható. Az úgynevezett kötelezõ tartalékképzés, illetve a tevékenységüket felügyelõ állami tanács nem nyújt erre kellõ garanciát. Elég, ha arra gondolunk, hogy ugyanilyen ellenõrzés mellett a bankok tucatjai mentek tönkre Magyarországon. Hogyan lehet akkor 15 évre rábízni a fokozatosan felgyülemlõ hatalmas vagyon kezelését magánpénztárakra?!
A törvénytervezet nem foglalkozik a nyugdíj legfontosabb elemével, a nyugdíj 75 százalékát kitevõ felosztó-kirovó, vagy ha úgy tetszik, a jelenlegi rendszer jövõbeni biztonságos mûködtetésével. A modellszámítások például 1997-re mindösszesen 8 milliárd forint hiánnyal számolnak. Nagyon jól tudjuk, hogy aki reálisan számolja az ez idõre, erre az évre várható hiányt, akkor az az 50 milliárd forintot meg fogja haladni. Ha egyszer ebben az évben is ekkora az eltérés a tervezett és a várható, a reálisan várható hiány között, akkor vajon hogyan lehet komolyan venni ennek az adatsornak 2050-ig terjedõ meghosszabbítását?
Nem meggyõzõ az érvelés a tõkefedezeti magánnyugdíjpénztárak kötelezõ bevezetése mellett sem. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint számos más megoldás is létezik a nyugdíjak finanszírozására. Komoly aggály merül fel arra vonatkozólag, hogy itt a kormány által támogatott megoldás elsõsorban egyes bennfentes pénzügyi csoportoknak kíván lehetõséget biztosítani 15 éves zavartalan mûködésre.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a nyugdíjrendszer átalakítását illetõen észre kell venni, hogy azok a hivatkozási alapok, amelyek a kormányzat elõterjesztésében szerepelnek - tehát hogy a rossz demográfiai folyamatok és a lakosság elöregedése is szükségessé teszik a nyugdíjrendszer átalakítását -, részben éppen a rossz kormányzati munka következményei. Elég ha a gyermekvállalás megnehezítésére utalok, a családi pótlék alanyi jogosultságának megszüntetésére vagy a lakásépítés csekély támogatottságára. A negatív demográfiai folyamatokat a nyugdíjkorhatár felemelésével akarja tompítani akkor, amikor óriási a munkanélküliség - amit nemzetközileg is magas, 10 százalékos ráta és a regisztrált munkanélküliek 480-490 ezres száma is mutat; de ha ehhez még hozzávesszük a munkanélkülieknek azt a több százezres seregét, akik a nem regisztrált munkanélküliek körébe tartoznak, és akiknek az eltartása érdekében a családtagjaik vállalnak tõlük egyébként el sem várható óriási áldozatokat, akkor látjuk, hogy a kormányzati beterjesztés nem hû tükre a valóságnak.
Felhívom tisztelt képviselõtársaim figyelmét arra, hogy megszûnt másfél millió munkahely, és önmagában ennek tükrében kell látni még azt is, hogy igen sokan, a több százezer nem regisztrált munkanélkülin túlmenõen, még idõ elõtt nyugdíjba menekültek vagy rokkantnyugdíjba menekültek... - és így a magasabb nyugdíjkorhatár csak tovább fogja növelni a feszültségeket, mert nem jó a munkába belerokkantaknak ez az emelés, nem jó a nyugdíjkorhatár elõtt állóknak, nem jó a fiataloknak, de valójában nem jó még a kormánynak sem, mert növeli a munkanélküliek számát, és növeli a munkanélküliek ellátásának költségeit. Ezért a Független Kisgazdapárt igen határozottan ellenzi a kormányzati megoldást.
A mi meglátásunk szerint a beterjesztõ kormány álmegoldást talált ki a tõkepiac fellendítésére is. Tény, hogy nem kielégítõ a tõkepiac helyzete, mivel az államadósság finanszírozása elszívja a fejlesztési forrásokat. A kormány azonban nem az eladósodást fékezi, hanem azt növeli is, amint például arra az állandó forintleértékelésekbõl egyértelmûen lehet következtetni. Elég, ha itt utalok a múlt év végi, 2000 milliárd forint úgynevezett nem kamatozó belsõ államadósság kamatozóvá tételére. Márpedig az a tétel egymagában ebben az évben 300 milliárd forinttal növeli a költségvetés kamatkiadásait. A kézenfekvõ megoldás helyett, tehát a belsõ eladósodás visszaszorítása és terheinek mérséklése helyett a kormányzat újabb forrásokat képez az adósság finanszírozásához. A tõkefedezeti nyugdíjpénztárak ezt a célt szolgálják.
A társadalombiztosítás hiánya a Független Kisgazdapárt megítélése szerint tarthatatlanná vált. Elég, ha arra utalok, hogy 1995-ben nulla forint helyett 43 milliárd forint lett a hiány, '96-ban a tervezett 17,8 milliárd forint helyett 70,5 milliárd hiány lett, 1997-ben elõször nulla forint hiányt terveztek, majd tervezés közben módosították azt 13,5 milliárd forintra. Ma már tudjuk, hisz az elõbb jeleztem, hogy a valóságban legalább 50 milliárd lesz ez az hiány.
(10.50)
Tehát itt is álmegoldásra jut a kormány, a nemzetközileg magas elvonások - a Független Kisgazdapárt ezt sarcnak szokta nevezni - növelésével, illetõleg a szolgáltatások lefaragásával akar egyensúlyt teremteni.
A könyvelõi szemlélet alapján a bevételek növelésével, illetõleg a kiadások csökkentésével számol, de ez az egész rendszer tulajdonképpen megbukik az elõterjesztésben. Ezért állítja azt, hogy ha a tb- járulékokat csökkentenék, olyan csõd keletkezne, hogy nem tudnának nyugdíjat fizetni. Csakhogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ez a kormányzati hivatkozás megalapozatlan, a gazdaságban folyamatokat és bonyolult kölcsönhatásokat kellene figyelembe venni, és úgy gondoljuk, hogy a nemzetgazdaságban a könyvelõi szemlélettel nem lehet valós eredményeket elérni.
Ezt bizonyítja a társadalombiztosításban újratermelõdõ hatalmas hiány is. Ebben az évben 1150 milliárd forintot költenek el anélkül, hogy megfelelõ ismereteink lennének a pénzelköltési és döntési mechanizmusokról.
Az ÁSZ jelentései szúrópróba-szerûen rengeteg anomáliát tárnak fel. Sajnálatos, hogy ezek felszámolása sorozatosan, évrõl évre elmarad, és úgy gondolom, ez annál inkább fájdalmas, mert így lehetne hatalmas tartalékokat mozgósítani a szolgáltatások javítására.
A Független Kisgazdapárt felhívja arra a figyelmet, hogy a valódi államháztartási reform nélkül az egész nyugdíjreform nem hajtható végre. A gazdasági növekedés elindítása, az infláció leszorítása mindenképpen hozzátartozik a nyugdíjreform megvalósíthatóságához.
Az Európai Unió átlagánál tavaly több mint nyolcszor nagyobb volt a magyarországi infláció. Úgy gondolom, ez önmagáért beszélõ tény. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a nyugdíjreform megvalósíthatóságához el kell érni a feketegazdaság visszaszorítását, nem kerülhetõ meg továbbá a társadalombiztosítás külsõ szakértõk által való átvilágítása, de ehhez kell még hozzáadni a járulékcsökkentés kérdését, hiszen a növekedés, az infláció leszorítása és a feketegazdaság leépítése enélkül elképzelhetetlen. A kormány az elsõ két feltételt maga is fontosnak tartja, de nem biztosítja azok hatályosulását, hanem megígéri azt. Ez viszont egy újabb álmegoldás a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint.
A nyugdíjreformot pedig járulékcsökkentés nélkül akarja megvalósítani, ami képtelenség. Kérem, hadd utaljak arra, hogy a kormány állandóan a pénzügyi egyensúly megteremtésére hivatkozik, ennek esett áldozatul az ingyenes fogorvosi ellátás, 15 ezer kórházi ágy, az alanyi jogú családi pótlék. Ennek esett áldozatul az iskolák, óvodák, bölcsõdék sora, a tudományos kutatás, a kutatásfejlesztés (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) - befejezem a gondolatsort, elnök asszony -, az autópályák ingyenes használata, emiatt emel adókat, illetékeket vezet be, 1800 forintos egészségügyi hozzájárulást, veszi el az egyetemisták pénzét, és követi el az alkotmánysértések tömkelegét (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), ugyanakkor a másik oldalon két kézzel szórja a pénzt.
A Független Kisgazdapárt ezért úgy gondolja, hogy a mostani beterjesztés nem nyugdíjreform, hanem egyértelmûen egy meglevõ rossz rendszernek a konzerválása. Ezért, amint már a múltkori felszólalásomban is kifejtettem, most igyekeztem további érvekkel alátámasztani, a Független Kisgazdapárt ilyen reformot nem támogathat, mert ez nem reform, hanem visszalépés.
Köszönöm a türelmüket. (Derültség az MSZP padsoraiban. - Taps a kisgazdapárti padsorokban.)