DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Együttgondolkodásra szólíttatván fel, próbáljunk meg gondolkodni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jézus Mária!) Ugye, van, akinek ez nehezen megy, és emiatt kétségbe esik - számomra is nehéz, de azért megkísérlem.
Itt a kiindulópont az, hogy a jelenlegi társadalombiztosítási nyugdíjrendszer válságban van, mert nincs elég bevétel a növekvõ kiadások fedezetére. Ez tény. Milyen megoldást javasolnak az elõterjesztõk? Azt, hogy a kevés pénzt osszuk ketté egynegyed- háromnegyed arányban, és egymás mellett párhuzamosan finanszírozzunk két nyugdíjrendszert. Ez a GDP, a nemzeti össztermék 1 százalékának beáldozását jelenti, de ez vissza fog térülni a gazdaságba, és a gazdaság élénkülése megteremti ennek a fedezetét. Tehát ez az elsõ állítás.
A második állítás, hogy ez a rendszer nagyobb érdekeltséget teremt a befizetésre. Én fel nem tudom fogni, hogy mitõl lesz érdekeltebb a munkaadó a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történõ befizetésre, ha a munkavállalója állítólag érdekeltebb lesz a saját nyugdíjának az új rendszerbe történõ befizetésére.
A harmadik, hogy ez tulajdonképpen a társadalmi szolidaritást fokozza, mert az özvegyek és egyebek jobb helyzetbe kerülnek.
A Magyar Demokrata Fórum a vita végén szükségesnek tartja összefoglalni álláspontját ezekrõl a kérdésekrõl, és ennek az álláspontnak az alapja az 1991/60-as országgyûlési határozati javaslat, amelyet mindannyian ismerünk, de talán szükséges mégis néhány szót szólni róla.
Mi úgy képzeljük, hogy ennek a párhuzamosan finanszírozott két rendszernek a mûködése beláthatatlan prognózisoktól függ, mind a gazdaság növekedését, mind a népességszám alakulását illetõen. Éppen ezért az a véleményünk, hogy a párhuzamosan, külön struktúrában mûködõ magánnyugdíjalapot, a tõkefedezeti elemet a társadalombiztosítás rendszerén belül ugyanígy meg lehet valósítani. Ha a GDP, a nemzeti össztermék 1 százalékát erre a célra hajlandó a társadalom beáldozni, akkor évente különbözõ arányban, de meg lehet teremteni a tõkefedezeti elemet a jelen rendszeren belül is.
Miért tartanánk ezt biztonságosabbnak? Elsõsorban azért, mert kiszámíthatóbb lenne, hiszen nem függne az elõre nem becsülhetõ gazdasági ingadozásoktól, hiszen a tõkehányad évente megállapítható lenne attól függõen, hogy éppen a konjunktúra vagy a dekonjunktúra korszakában vagyunk. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem egy új találmány, így mûködött 1928-tól '50-ig az Országos Társadalombiztosítási Intézet, az OTI, és ez alatt az idõ alatt jelentõs tõkefedezeti elemet tudtak felhalmozni.
Tehát az a véleményünk, hogy nem külön rendszert kell létrehozni, hanem a meglévõ rendszeren belül. Erre önök azt mondják, hogy no de kecskére nem bízhatjuk a káposztát! Kérem szépen, a kecske száját be lehet kötni! A törvényes lehetõségek adottak arra, hogy ha a kormány idõben vagy még most is, ez után elõterjesztené a vagyongazdálkodási törvényt, amely ugyanolyan szigorú, rigorózus, ellenõrizhetõ feltételeket szabna az ottani befektetéseknek, ugyanúgy osztott befektetéseket lehetõvé téve, mint a mostani javaslat, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy ezt a rendszert mûködtessék, és a kecske ne lakjon jól, de a káposzta nemhogy megmaradjon, hanem növekedjék is.
Az érdekeltség növelésével kapcsolatban az a véleményünk, hogy ha tõkefedezeti elven és nem várományfedezeti elven mûködtetjük a rendszert, ez nem jelent valódi érdekeltségnövelést, hiszen itt a bemeneti oldalon szabályozunk, és attól kezdve a rendszer vezéreltként mûködik, tehát megint nem elég rugalmas, nem elég organikus, szerves fejlõdés útján jön létre. Tehát a várományfedezeti elv, ami megint csak az egykori OTI-rendszer lényege volt, az az, hogy a kimeneteli oldalon szabályozunk, tehát azt mondjuk, hogy ennyi lesz az életkereset után a nyugdíj-helyettesítési ráta, az életkeresetek 65-70 vagy megállapodás szerinti százaléka. Akkor mindenki tudja, hogy az egyénileg nyilvántartott jövedelme után mire számíthat.
(12.00)
Ennek következtében a bemeneti oldal fog változni, a kimeneti lesz fix, tehát a járulékokat, illetve a tõkefedezeti részre elkülönítendõ összegeket minden évben a költségvetés a társadalombiztosítási költségvetéssel együtt szabályozni tudja. Tehát kezünkben tudjuk tartani a folyamatot, és nem engedjük el egy bármennyire optimista, de a világon senki által nem hitelesíthetõ prognózis alapján.
Az érdekeltség ilyenfajta megteremtése azt jelentené, hogy ez a felhalmozott tõke valóban a nemzetgazdaságba lenne terelhetõ, hiszen ha igazán akarja a kormány a társadalombiztosítást, szigorú befektetési szabályokkal megfelelõen tudna erre ösztönözni. Ha viszont ez a tõke, ami összegyûlik a nonprofit pénztárakban, olyan kezelõkhöz kerül, akik felett semmiféle befolyása nincs a Magyar Köztársaságnak, egyelõre - három évig, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig - megteszik, utána pedig bevallják, hogy nem tudják megtenni. Való igaz- e, hogy három éven belül ezt képesek megtenni?
Tizenharmadikán, pénteken a New York-i tõzsdén bejegyezték az IMG- csoportot - azért mondom így, mert holland csoport, és nem tudom, hogy hollandul hogyan kell az egyes magánhangzókat helyesen ejteni -, amelynek 130 milliárd dollár az éves forgalma. Ennek a csoportnak a magyarországi képviselõje az egyik hazai, külföldi tulajdonú biztosító. Ennek igazgatója bevallotta - mint ahogy a tõzsdei hírekben megjelent -, hogy ügyfélkörét nyugdíjpénztárak vagyonkezelésének elnyerésével kívánja bõvíteni. tizenkét egyéb biztosító van. Ha 12- szer 130 milliárd dollárban gondolkoznak, ez körülbelül százszorosa a teljes magyar költségvetésnek. Komolyan gondolják, hogy egy ekkora tõkeerejû világhálózatot a magyar kormány kézben tud tartani? Hogy nem fognak fittyet hányni a jó szándékú befektetési tanácsaikra? - ezt nem gondolhatják komolyan!
Ezért mondom én, hogy a társadalombiztosítás, a magyar társadalombiztosításon belül létrehozandó tõkefedezeti rendszer befektetési, vagyonkezelési szabályainak pontos elõírásával el lehet érni azt, hogy ez a tõke összegyûljék, de ez valóban - hogy kicsit patetikus legyek, Kossuthot többen, több célból idézték már, több röplapot is láttunk az elmúlt napokban Kossuth nevével - a honi ipar támogatását, tehát a termelõtõkébe történõ beruházást jelentené.
Mindezek alapján a jelen formában a Magyar Demokrata Fórum nem tudja ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Nem látja megalapozottnak azt a jövõt, amelyet önök az ország elé állítanak. Nem látja biztosítottnak sem a bevételek növekedését, sem a bevételek hazai gazdaságba történõ beruházásának a biztosítékát.
Éppen ezért elsõ körben, jelen formájában nyilván nem tudjuk támogatni a javaslatot. De tisztában lévén kárenyhítési kötelezettségünkkel, azért módosító javaslatokat is teszünk, mégpedig négy csoportban. Az elsõ csoport az, hogy a pályakezdõk számára kötelezõ belépést ebbe a rendszerbe szabadon választhatóvá tegyük, már csak azért is, mert a pályakezdés egy tökéletesen meghatározhatatlan állapot. Lehet 14 és 39 éves is egy pályakezdõ. Tehát itt az állampolgárok egy részét - pusztán attól, hogy akkor kezdenek dolgozni - megkülönböztetni, más jogokkal és kötelezettségekkel felruházni, illetve terhelni, nem tartjuk diszkriminációmentesnek. Ezért ezt fogjuk javasolni - tehát az önkéntesség az elsõ csomag.
A második, hogy miután az alapprobléma a népességszám fogyása és a megfelelõen iskolázott népesség számának - megfelelõ termelõerõt jelentõ népesség számának - csökkenése, ezért a jelen javaslatban módosítani kívánjuk a gyermekgondozási segélyen, illetve az egyetemi években eltöltött idõk beszámíthatóságát két elv alapján. Az egyik, hogy az Alkotmánybíróság múltkori döntése alapján keresetnek nem minõsülõ átlagbért, minimálbért nem lehet normává tenni, hiszen azt a gyesen lévõ nõ nem keresi meg. Õ a gyest kapja, tehát a járulékfizetését nem lehet egy bérkifizetéshez kötni, ezért ezt a gyeshez kívánjuk kötni.
Továbbá: miután az így elõállított érték, a gyermek, a majdani nyugdíjbefizetõk, a járulékfizetõk táborát növeli, ezért természetesnek tartjuk, hogy ezt a gyes 30 százalékát kitevõ járulékszerzési összeget az állami költségvetés fizesse meg, hiszen ez egy beruházás a család részérõl. Ugyanígy az egyetemistáknál az állami költségvetés feladatává tesszük ennek a 31 százaléknak a megfizetését.
Továbbá módosítani kívánjuk az Alkotmánybíróság döntésébõl eredõ pontatlanságokat, illetve a más törvényekbõl átkerült maszatokat, amikor nyilvánvalóan ezek újabb alkotmánybírósági kontrollt nem állnának ki.
Végezetül megköszönve a kevés idõt - délutánra most már csak 3 perc 30 másodpercem marad -, most kell elbúcsúzni a tisztelt képviselõtársaktól. Kívánok önöknek is együttgondolkodást egymással és magunkkal! Köszönöm. (Szórványos taps.)