TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Mondanivalómat öt pontban szeretném összefoglalni, természetesen az együttgondolkodás - és bízom benne, a végén, egy közös kompromisszum alapján -, az együttdöntés reményében.
Az elsõ, amit szeretnék kiemelni: meggyõzõdésem, hogy a benyújtott tervezetek hatása összességében lényegesen több, mint egy új nyugdíjreform. Két fontos összetevõvel szeretném igazolni az állítást. Az egyik: azért több, mert egy új életszemléletet fogalmaz meg a magyar társadalom elé, és nyilvánvalóan életkoruktól függõen más és más módon tudnak alkalmazkodni - vagy tudhatnak alkalmazkodni - az emberek Magyarországon ehhez az új helyzethez. Az egyik ilyen új helyzet, hogy összekapcsolja, megpróbálja együtt kezelni a szolidaritás és az öngondoskodás fogalmát, hatását.
Ezt rendkívül fontosnak tartom, nem egymástól elszakítva, hanem a társadalom valamennyi rétege számára megteremtve ennek az esélyét. Ez különösen nagy felelõsséget jelent, és felelõsséget ró arra a korosztályra, akinek van esélye, azaz nem pályakezdõ, de már sajnos nem 1950 után született, mint én, tehát valódi döntési helyzetbe jut. Náluk különösen érvényes, és azt hiszem, minden segítséget meg kell majd adni a döntési helyzet megismeréséhez.
A másik: teljes meggyõzõdésem, hogy az így benyújtott tervezetek együttes hatása egy érdemi lépés a polgárosodás irányába, a polgári értékrend irányába. Azért mondom, mert meggyõzõdésem, hogy erõsít olyan alapértékeket, mint a függetlenség, az egyéni döntés, az állampolgár számára a kiszámíthatóság és a tervezhetõség. Ezek pedig meggyõzõdésem szerint egyértelmûen polgári értékrendek, amelyek megerõsítése a mai magyar társadalomban szintén nagyon fontos.
Ezért is érhetetlen számomra - és csak zárójelben mondom - a magukat kétnaponta a polgári értékek hordozóivá kikiáltó pártok állásfoglalása, amelyben elutasítják, kvázi azt mondják, hogy ez az önálló polgári értékrend bevezetése most nem igazán idõszerû. Mivel maradt képviselõtársamnak három perc ideje, ezért meg merem kockáztatni - megnéztem elõtte, tehát óvatos vagyok - azt a félmondatot is, hogy nem ugyanolyan súlyú, ha az állam a költségvetésbõl az öngondoskodás részét képezi. Az önmagamról gondoskodás helyett a nemzeti jövedelem 1 százalékát betenné egy tõkeszámlára - kérem, ez nem ugyanaz!
(12.10)
Kérem, ez nem ugyanaz, ez nem a polgárosodás irányába vezet, ez az állami gondoskodásnak egy új formája! Nem tudok, nem akarok rá definíciót mondani, mert az sértésnek minõsülne ebben a parlamentben. De ez nem az öngondoskodás iránya, ez egy más témakör.
Még egy mondat ehhez: az pedig igazán élmény számomra, hogy a Független Kisgazdapárt idõnként még felvetette a 180 fokos fordulat szükségességét is. Rossz matematika-fizika szakos tanárként szeretném felhívni képviselõtársaim figyelmét, hogy a 180 fok a hátra arc - és onnan jöttünk. Egy polgári, többpárti demokráciában néhány foknál nagyobb mozgástér a pártoknak, kormányoknak nem áll rendelkezésre. Aki fél fordulatról, 180 fokos fordulatról beszél, az lehet, hogy jól hangzik, de körzõt meg vonalzót még nem látott életében. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Für Lajos: Ha valami balra megy, és azt jobbra fordítom, az 180 fok!) Polgári demokráciában nem, az hátra arc. (Bársony András: A hátraarc körkörös védelem!) Így van!
A második, amirõl szeretnék néhány gondolatot mondani: nagyon sokan felvetették, hogy miért most tárgyalunk ezekrõl a törvényekrõl. Azért, mert mára két vonatkozásban megteremtõdtek a feltételek. Megteremtõdtek a politikai és a gazdasági feltételek. Hiányzik - vagy részben hiányzik - egy harmadik, és errõl majd külön szeretnék szólni.
A politikai feltételek megteremtõdtek, mert megtörtént - igaz, nagyon hosszú ideig késésbe is kerültünk - az érdemi érdekegyezetés, sikerült egy olyan kompromisszumot találni, amiért ha nem is lelkesednek, de elfogadják, vagy legalább tudomásul veszik, és ez nagyon fontos. Megtörtént egy nagyon hosszú belsõ egyeztetés - és errõl ma már szóltak elõttem - az MSZP-n belül, a koalíción belül egy olyan kompromisszum elfogadására, amely vállalható politikailag is.
Nagyon örülök, hogy az ellenzéki pártok között sem igazán akadt olyan, amelyik azt mondta volna, hogy változatlanul kell hagyni a mostani mechanizmust. Voltak, akik teljesen mást akartak, és voltak olyanok, akiknél úgy éreztem, hogy hozzászólásukban egyetlenegy gond van: nem olyan nagyon rossz, néhány helyen pontosítani kellene, de az bosszantó, hogy nem õk vezethetik be, vagy nem õk terjeszthetik elõ -
de ez egy másik dolog. (Dr. Kis Gyula József - képviselõi helyérõl felállva, távozva az ülésterembõl: Menj a picsába!) A gazdasági feltételeket... Így van!... A gazdasági feltételeket pedig az elmúlt két év stabilizációs politikája... (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Remélem, jegyzõkönyvezik!) ...Nem, én nem veszek ilyeneket komolyan...
Tehát az elmúlt két év gazdasági stabilizációs politikája teremtett meg egy olyan gazdasági helyzetet az országban a fenntartható növekedésnek jelzett folyamattal, amely biztosíthatja azokat a feltételeket, amelyek egyrészt az átálláshoz, másrészt a folyamatos bevezetéshez szükséges.
Harmadrészt szeretném elmondani, valóban igaz, a társadalmi feltételek ma még csak részben adottak. Ez a "részben adottak" több területre vonatkozik. Mindenekelõtt azt jelenti, hogy ma még nagyon kevés és kicsi az állampolgárok ismerete az elõttük álló változásokról. Ezért, azt hiszem, mindannyiunknak külön-külön rendkívül nagy felelõssége van.
Elsõként magunkról: meggyõzõdésem, hogy minden országgyûlési képviselõnek - és külön is az egyéni körzetben megválasztott képviselõknek - alapvetõ feladata a következõ idõszakban tisztességgel, becsülettel megismertetni az állampolgárokkal azokat a szabályokat, változásokat, a törvény elfogadása után és közben, amelyekre tekintettel kell lenni, amelyek valóságos döntési helyzetet hoznak számukra.
A második: a koalíciós és az ellenzéki pártoknak közös felelõssége igazat mondani. Az igazmondáshoz tartozik, hogy ne mondjuk azt, hogy nincs olyan, aki esetenként nehéz döntési helyzetbe kerül; ne mondjuk azt, hogy nincs olyan, akinek a döntése késõbb nemcsak pozitív, hanem esetleg negatív hatású is lehet; de ne mondjuk azt sem, hogy senki sem jár rosszul, hogy mindenki veszít ezen a reformon. Mert ha ilyen féligazságokat terjesztünk, akkor csak az elbizonytalanodást tudjuk növelni a társadalomban, és utána természetesen visszahivatkozhatunk arra, hogy lám, mennyire igazat beszéltünk - hogy az állampolgárok nem értik.
Külön felelõsséget jelent a kormányzatnak, ezért szeretném itt is elmondani, teljes meggyõzõdéssel mondom, elvárás a kormánnyal szemben, hogy a törvény elfogadása után azonnal - még ha az a vád is éri, hogy sikerpropaganda - életkori helyzeteket, élethelyzeteket, a speciális helyzeteket is figyelembe vevõ nagyon részletes, tisztes, alapos tájékoztatást adjon. És itt szeretném megerõsíteni, hogy általában a nyugdíjreformról nem tudunk beszélni, nincs értelme beszélni, hanem rétegekre, élethelyzetekre vonatkozik majd az új törvény.
Hiszen hiába állítunk oda egy 18 éves, most végzõs szakmunkástanulóhoz, hogy hogyan lesz kiszámolva a nyugdíjemelés mértéke 2001-ben, nem lesz tõle ideges, és nem fogja érdekelni - és ne haragudjunk rá, ha nem érdekli a nyugdíjrendszer. De részletesen meg kell neki mondani, hogy mit jelent az átállás az új pillérre. Részletesen döntési helyzetbe kell hozni azokat, akik átállhatnak, és csak az egyik szelet az, amely a ma nyugdíjas társadalmat érinti.
A következõ, negyedik pont: nagyon sokan elmondták, hogy túl optimista elõrejelzéseken alapul. Látva az idõt is, én csak egyetlen elemet szeretnék ennél a témakörnél kiemelni. Azt is többen elmondták, hogy mi történik, ha nem lesz meg az évi 3-3,5 százalékos - a 4,5 csak az optimális tervben volt - gazdasági növekedés; akkor ez az új rendszer nem tudja biztosítani mindazokat a kedvezõ hatásokat, amelyek le vannak írva.
Ebbõl két dolog következik: mindenki elfogadja, hogy kedvezõ hatások vannak leírva, és félti ezt, másrészt szeretném egyértelmûen elmondani, bár én nem vagyok közgazdász, biztos vagyok benne, ha nem történik meg a gazdaság stabil, hosszú távú növekedése, és ha nem változtatunk, akkor a mai nyugdíjrendszer sem képes - egy gyengülõ, egy csökkenõ termelést mutató gazdaság mellett - érdemben elõrelépést biztosítani. Tehát ne várjuk el, hogy ha nem változtatunk, és csökken a gazdaság termelõképessége, attól a jelenlegi rendszer többet tud nyújtani. Erre sajnos jó példa volt az elmúlt néhány év eredménye. Idézõjelben mondom a jó példát, hogy bizony a nyugdíjasok helyzete együtt romlott a társadalom egészével; nekik is szerepet kellett vállalni az áldozatokból, és nincs olyan nyugdíjrendszer, amelyik függetleníteni tudja magát a gazdaság egészétõl.
Ötödik, befejezésül: meggyõzõdésem, hogy ez egy új, igazságosabb, kiszámíthatóbb nyugdíjrendszer lesz mindenki számára, pozitív irányba mozdul el, ezért én szeretném támogatni.
Tisztelt Országgyûlés! Egy gond azért van, és legyen az utolsó mondat az iróniáé. Mint egyéni képviselõnek, a Fidesz-Magyar Polgári Párt által közzétett elhíresült Ellenzéki Nyilatkozat szellemében nekem ma engedélyt kellene kérnem a Fidesztõl, hogy megszavazzak egy olyan törvényt, amely hosszú távra szól. Azt mondták, ne szavazzak meg olyan törvényt, amely áthúzódik a következõ kormányra. Nos, szeretném elmondani, hogy nem fogom tudni megkérni ezt az engedélyt, saját elhatározásomból. Az elõbb még azt is mondhattam volna, hogy nem lett volna kitõl megkérni. (A teremben egyetlen fideszes képviselõ, dr. Salamon László van jelen.) Éppen ellenkezõleg, szeretnék mindenkit arra kérni, hogy félretéve a politikai szempontokat, a legjobb meggyõzõdése szerint lássa be, és szavazza meg ezt a törvényt.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)