DR. FÜR LAJOS (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Aligha lehet az általam összekoldult néhány percben érdemben hozzászólni ahhoz a hatalmas horderejû kérdéstömeghez, amely már napok óta itt fekszik a Ház asztalán. Valóban messze ható, idõben messze ható hordereje van a kérdésnek, és mint Szabó Tamás iménti felszólalásából is láthattuk, tenger sok szakmai, szervezeti, mûködési része van a kérdéskötegnek.
Ezért én mindössze egyetlen általánosabb természetû kérdést szeretnék kiemelni ebben a vitában. Abból a közhelybõl indulnék ki, amivel minden nyugdíjrendszer-változtatást indokolnak Európa-szerte, indokolnak itt, Magyarországon is. Nevezetesen, hogy nõ az inaktív népesség részaránya az aktív népességhez viszonyítva. Az inaktív népesség részaránya pedig két nagy forrásból táplálkozik, mint tudjuk, az egyik a hatalmas arányú munkanélküliség és a hozzá kapcsolódó feketegazdaság, feketemunka-alkalmak; a másik pedig az ország népesedési helyzete.
Általános jelenség ez Európa nálunknál fejlettebb zónájában is, ezért én arra a speciális magyar viszonylatra szeretném a tisztelt Ház és az ország figyelmét is fölhívni, hogy ugyan nálunk is nõ az átlagos életkor, azonban messze alacsonyabb - a férfiaknál nyolc-tíz évvel, a nõknél három-négy esztendõvel -, mint általában Európában, és ami még szomorúbb - ami a népesedést negatív módon befolyásolja -, hogy rendkívüli módon csökken a születések számaránya, és Európában kiugróan legmagasabb nálunk, Magyarországon a halandósági mutató, fõként a harminc és ötven év közötti férfiaknál. Ebbõl állt elõ az a sajátos helyzet, amellyel ma a magyarországi nyugdíjrendszer is küszködik. Ezzel számol ez a nyugdíjcsomag is, és erre, ezekre a népesedési számításokra épít nyilvánvalóan az elkövetkezendõ években.
A tendencia ismert: 1981 óta fogy az ország népesség és fogy ma is és fogy a jövõben is. Ez az elõreszámítás, amit a kormányzat küldött meg minden képviselõnek, azt mondja, hogy 2020-ra 9,5 millióra csökken az ország népessége. Nyilván erre építették a szakemberek és a törvénykészítõk a szándékaikat és számításaikat. Csakhogy ezzel a statisztikai kiadvánnyal egy idõben jelent meg ugyanennek a statisztikai hivatalnak az a negyedévi tájékoztatója, amely szerint Magyarország népessége az elsõ negyedévben kerekítve 12 ezerrel fogyott.
Tisztelt Hallgatóim! Ha ezt most megnyújtjuk az egész esztendõre, akkor a fogyás elérheti az 50 ezret. Ha ezt huszonhárom évvel, 2020-ig beszorozzuk, akkor a fogyás nem 600 ezer lesz, mint amennyit a Statisztikai Hivatal kiadványa mutat és amire a számításaikat a javaslatot készítõk ráépítették, hanem még egyszer annyi! 1 millió 150 ezerrel fogyunk, ha ez az 50 ezres évi fogyás állandósul - ha tartható lesz, ha nem növekszik! Nyilvánvaló tehát, hogy a számítások nemcsak pénzügyileg hibásak - ahogy ezt a Vágó János, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöke által megküldött anyag világosan mutatja, hogy tudniillik tíz éven belül 1000 milliárd is lehet az államháztartás hiánya -, hanem az ország népességében is, korösszetételében is sokkal súlyosabb helyzet lesz 2020-ra, mint amivel számolnak a javaslattevõk. Vagyis lényegesen megnõ az inaktív népesség részaránya, és lényegesen csökken a születések és az aktív népesség aránya.
Ebbõl tehát az is következik, hogy ez a nyugdíjrendszer, bármennyire is jó lenne vagy tökéletes lenne - nem az, mint tudjuk -, akkor is, a demográfiai viszonyokat tekintve is téves számalapokra épít, rossz számításokat végez. Ebbõl következõen azt mondom tehát, mint ahogy mondja a magyar közmondás: hamar munka ritkán jó - itt is errõl van szó. Nem mérték fel reálisan azokat a következményeket, azokat a tragikus következményeket, amelyekkel sajnos szembe kell nézni az egész ország társadalmának. Mert ne higgye senki, hogy ez csak úgynevezett nemzeti sorskérdés! Az, hogy mennyi lesz az inaktív és aktív keresõ népesség, komoly gazdasági, társadalmi, tudományos és kulturális kérdés. Mert egy beteg, egészségtelen társadalommal nem lehet egy egészséges, jól mûködõ társadalmat, gazdaságot, tudományt és kultúrát teremteni. Egy elöregedett, megfáradt társadalommal nem lehet egy dinamikus gazdaságot, egy dinamikus országot teremteni. Ez nyilvánvaló!
Vagyis meggyõzõdésem: a nyugdíjreform tüneti kezelése a dolgoknak. Mint a rossz orvos, azt tesszük mi is kicsit, és helyette nem a bajok alapokához nyúlunk le, nem azt keressük meg, amit meg kell oldani, amivel igenis szembe kell nézni ennek a parlamentnek, a mai kormánynak, a jövendõbeli kormányoknak, és meg kell mondanom, szembe kellett volna nézni nekünk, a mi kormányunknak és az akkori parlamentnek is; ez az ország súlyos, tragikus fogyásának a kérdése. Összetett kérdés, nagyon alapos, sokoldalú, sokfajta minisztérium, szervezet, párt és parlament közös erõfeszítésére, sõt a parlamenten, a politikán kívüli testületek együttes fellépésére lenne szükség, hogy ezt a tragikus, visszafordíthatatlannak látszó folyamatot megállítsuk és megfordítsuk.
Attól félek, tisztelt Ház - és ezzel befejezem mondandómat -, hogy úgy járunk mi is, mint a rossz orvos, a kétbalkezes orvos, aki azt hiszi, hogy a tüneti kezeléssel a betegség gyógyítható, és mint mondani szokták: a mûtét sikerül, de a páciens meghal. Vigyázzunk, próbáljunk tenni, hogy ez ne következzék be! (Taps.)