DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Ház! Államtitkár Asszony! Elõre kell bocsátanom, hogy messzemenõen támogatok minden olyan környezetvédelmi törvényt, amely végrehajtható és a végrehajtási utasításaiban számon kérhetõ. Természetesen tudom, ez érdeke az országnak, és minden egyes környezetvédelembe befektetett fillér a legjobb profitot tudja hozni.
Ezért is örültünk annak, amikor '96. július 12-én a kormány rendeletet alkotott a veszélyes hulladékokról. Ezzel természetesen régi adósság lett törlesztve, hiszen megalkotásával, a környezetvédelmi törvény szellemének megfelelõen, immár egy éve magas szintû jogszabály rendelkezik a veszélyes hulladékokról. Az is természetes, hogy nem minden esetben tud a jogalkotó megfelelõt alkotni, és szükséges lehet bizonyos esetekben módosítani akár a törvényen, akár a rendeleteken.
Az interpelláció arra vonatkozik, hogy ennek a rendeletnek a 2. pontjában foglalt veszélyes hulladékokról, tehát a szennyvíztisztítás kommunális eredetû szennyvíziszapjának kezelésérõl és elhelyezésérõl talán a rendelet nem kellõ megfontoltsággal, körültekintéssel és nem kellõen végrehajtható módon rendelkezik.
Talán rövid ismertetés: a rendelet 2. számú melléklete a veszélyes hulladékok kategóriájába sorolja a kommunális szennyvizek tisztításából származó iszapokat is, ha azok ipari szennyezéssel terheltek, s ezen anyagokat minõsítésükig a legnagyobb környezeti veszélyt jelentõ összetevõiknek megfelelõen akár különösen veszélyes anyagnak is lehet tekinteni. Maga a minõsítés az eljárás bonyolultságára való tekintettel egy hosszadalmas eljárás, és egy igen költségigényes, tehát milliós nagyságrendû befektetést igénylõ vizsgálati eljárás. Ezt akkor is el kell végezni, hogyha egy viszonylag kis teljesítményû tisztítómûrõl van szó, amit például csak egy varroda szennyvize terhel mint ipari szennyezõdés.
El kell azt is gondolni, az életszerûséget tekintetbe venni, hogy maga a szennyvíztisztító nem olyan, mint egy üzem, hogy egyik oldalon bemennek a különbözõ alapanyagok, a másik oldalon kijön a késztermék. A minõség-ellenõrzés biztosítja a mindig azonos minõséget, ha például ma bevizsgálunk szennyvíziszapot, és azt találjuk, hogy nem veszélyes hulladék, nem tartalmaz ipari eredetû összetevõt, attól még egy fél év múlva - a fogyasztástól függõen - elõfordulhat, hogy nem felel meg ezen minõsítési elõírásoknak.
Kérdezem a tisztelt államtitkár asszonyt, hogy ilyen eljárási rend mellett lehet-e kötelezni a szennyvíztisztító telep üzemeltetõjét az eljárásra, amikor - mint mondtam - a minõsítés a további végtermék veszélytelenségére semmilyen garanciát nem ad.
És a másik, szintén kapcsolódva az elmondottakhoz (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.): egy veszélyes minõsítést kapott üzemeltetõ elhelyezheti-e nyugodt lelkiismerettel a telepen a fél-egy év múlva keletkezett iszapot mint környezetre ártalmatlan anyagot?
Várom az államtitkár asszony válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)