DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 1997. június 10-én kezdõdött meg Budapesten a "Jelenségek az európai szervezett bûnözésben" címû konferencia. Az elhangzottakról tudósító újságcikkekbõl még az állampolgárok által eddig érzékeltnél is ijesztõbb képet kaptunk a szervezett nemzetközi bûnözés magyarországi megnyilvánulásainak súlyosságáról.
Korábban is kaptunk olyan véleményeket, mint hogy együtt kell élni a bûnözéssel. Most az egyik beszámoló, Tonhauser ezredes nyilatkozata arról beszél, hogy olyan állapotok alakulnak ki vagy alakulhatnak ki Magyarországon, mint úgymond Oroszországban, Dél-Amerikában és Olaszországban. Eltekintve attól, hogy az idézet pontos-e és a három említett terület a közbiztonságban meglehetõsen eltérõ képet mutat, de mindenképpen indokolt az, hogy a társadalmat és különösen a kormányt, a politikusokat - ahogy a nyilatkozó ezredes mondja - figyelmeztetni kell az egész közönséget arra a veszélyre, amit egyesek talán nem érzékelnek.
Az elhangzottak és a konferencia általam nem ismert részletei, azt hiszem, mind azt igazolják sajnálatosan, amire ez év február 4-én egy kérdés, majd 18-án egy interpelláció formájában hívtam fel a figyelmet. Nevezetesen, hogy a Magyarországon törvényesen vagy sok esetben törvényellenesen tartózkodó külföldi állampolgárok több ízben gyanús tevékenységet folytatnak. Akkori válaszában Kuncze Gábor miniszter úr kevéssé osztotta aggályaimat.
Ahogy akkor, úgy most is különbséget teszek a törvényeket betartó, hasznos munkát végzõ külföldiek és a bûnözõk között. Nagyon helyénvalónak tartom azt, hogy az egyik napilap a Magyarországon élõ kínaiakkal kapcsolatos, minden bizonnyal eltúlzott létszámmal és eltúlzott hírekkel kapcsolatban a Kínai Népköztársaság nagykövetségének tájékoztatása alapján egy levélben közölte a választ. Én azt hiszem, ez igazolja azt, hogy nagyon fontos különbséget tenni a törvényesen cselekvõ, üzleti tevékenységet folytató személyek és a kisebbséget alkotó bûnözõk között.
Nem kívánom, hogy zaklassuk a tisztességes idegen állampolgárságúakat, sõt korábban már szóvá is tettem ilyen eseteket. De az egész társadalom joggal várja el, hogy mind a jogszabályok, mind a rendõri tevékenység, mind az igazságszolgáltatás nagyobb erélyt mutasson a veszélyek leküzdése érdekében.
A fentiek alapján kérdezem az államtitkár úrtól, hogy a konferencia tanulságait milyen intézkedések formájában kívánják a gyakorlatban érvényesíteni.
És két konkrét kérdés: a határõrség mikor lesz képes megakadályozni az ellopott gépkocsik külföldre csempészését? A közelmúltban egy határátkelõhelyen járva úgy értesültem, hogy a (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) határátkelõhelyek személyzete nem ismeri az ellopott gépkocsik adatait.
A másik kérdésem pedig: valóban igaz-e, hogy a Belügyminisztérium idegenrendészeti fõosztályának létszámát csökkentették?
Köszönöm, és várom válaszát. (Taps az MDF és az MDNP padsoraiból.)