KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatnám - mint elõterjesztõ - a sort. A hagyományos felosztó-kirovó, vagy - ahogy több képviselõtársam, megítélésem szerint is helyesen nevezte - kirovó-felosztó nyugdíjrendszer korszerûsítésével kapcsolatban megfogalmazódott néhány tapasztalatot szeretném röviden ismertetni.
Az igen hevesen, szenvedélyesen kezdõdött vitában fokozatosan teret nyert az ellenzéki képviselõk többségénél is a felelõsségteljes, a szakmai kérdéseket elõtérbe helyezõ, konstruktív véleménynyilvánítás.
A hozzászólásokban senki nem kérdõjelezte meg, hogy a felosztó- kirovó nyugdíjrendszer korszerûsítése a '91-es országgyûlési határozatban rögzített alapelvek, követelmények szerint történik. Ennek talaján a nagy többség egyetért azzal, hogy egyrészt erõsíteni kell ebben az alrendszerben is a járulékbefizetés és a nyugellátás kapcsolatát; másrészt a teljesítményelvû, a biztosítási szempontokat egyértelmûbben érvényesítõ nyugdíjrendszert kell kialakítani; végül harmadrészt a szociális típusú szolidaritást a társadalombiztosítástól elkülönült szociálpolitikai rendszerben kell egyidejûleg megerõsíteni.
Kétségtelen, hogy az elvi egyetértés mentén egyes konkrét konstrukcionális megoldásokat többen is kritizáltak. Ilyen visszatérõ bírálatot kapott a gyermekek után javasolt, a szüléshez kapcsolt szolgálati idõ kedvezményrendszere is. Bár a múlt héten az ezzel kapcsolatos javaslatokról már szóltam - pontosabban a kormány javaslatáról -, de már akkor is utaltam arra, hogy elképzelhetõ, a jelenlegi, igazságtalan rendszert nem sikerült a legoptimálisabb megoldással fölváltani. Éppen ezért, tekintettel arra, hogy az ezt követõ vitában még számos alkalommal elõkerült ugyanez a téma, szeretnék egy picit errõl bõvebben beszélni, mert nagyon fontosnak ítéljük a közvélemény korrekt tájékoztatását e tekintetben.
Mi is a jelenlegi helyzet? Az 1968. január 1-je, a gyes bevezetése elõtt született gyermekek után gyermekenként egy év, fogyatékos gyermekenként másfél év szolgálati idõ kerül elismerésre. Az 1968-1995 között született gyermekek esetén biztosítási jogon, 1995-tõl alanyi jogon, de jövedelemhatárhoz kötötten járó gyes ideje járulékfizetés nélkül szolgálati idõnek számít. A gyed, egészen megszûnéséig, járulékfizetés nélküli szolgálati idõ. 1996. január 1-jétõl a gyes ideje 6 százalékos egyéni járulék levonása mellett, munkáltatói járulékfizetés nélkül szolgálati idõnek számít.
A jelenlegi szabályozás ellentmondása tehát az, hogy míg a gyesre jogosultak a többi járulékfizetõ terhére egy rendkívül kedvezményes járulékmérték mellett szolgálatiidõ-elismerést kapnak, addig a gyesre nem jogosultak ez idõ alatt szolgálati idõt nem tudnak szerezni. Ennek az igazságtalan, a gyesre nem jogosultak számára diszkriminatív szabályozásnak a megszüntetésére javasolta a kormány, hogy a gyes ideje helyett a gyermekszülés tényét honoráljuk egységesen két-két év szolgálati idõvel.
Önök közül sokan számon kérték, hogy miért nem a gyermeknevelés miatt kiesõ éveket ismeri el a nyugdíjrendszer. A gyermeknevelés preferálása elõl nem kívánunk elzárkózni, de csak olyan módosításokat tudunk támogatni, amelyek a jövõben születendõ gyermekek nevelését a gyesre jogosultságtól függõ megkülönböztetés nélkül ismerik el.
Egyes hozzászólásokban tetten érhetõ volt az az ellentmondás is, amely az átalakítás elveit helyesli, de a konkrét konstrukciót illetõen az elvekkel éppen ellentétes elvárást fogalmaz meg. Ez leginkább a szociális típusú felvetéseknél volt tapasztalható, amire a megoldást - ismét hangsúlyozom - nem a társadalombiztosítás rendszerében kellene erõltetni, hanem a szociális támogatási rendszerekben, a rászorultsági szempontok figyelembevételével.
Példaként erre a saját nyugdíjjal nem rendelkezõ özvegyeket említeném, akik számára többen is magasabb mértékû özvegyi ellátást javasolnak. Ez önmagában is diszkriminatív lenne a saját ellátásra járulék ellenében jogot szerzett özvegyekkel szemben. A kormányzati javaslat éppen ezt, a ma meglevõ megkülönböztetett szabályozást kívánja megszüntetni, s egyidejûleg a rászoruló özvegyeket szociális járadékkal fogjuk támogatni.
A felosztó-kirovó rendszer korszerûsítésének ütemezésére vonatkozó észrevételekkel kapcsolatban szeretném néhány szempontra felhívni a figyelmet. A vegyes rendszerbe átlépõk számára, mivel ott 15 év tagsági idõhöz kötött a szolgáltatás, járadékkifizetés elsõ ízben 2013- ban történik. Ehhez kapcsolódóan mérlegelhetõ, hogy a bruttó keresetek alapján megállapított társadalombiztosítási nyugdíj bevezetése a javasolt 2009 helyett csak 2013-ban történjen.
Ennek elõnye, hogy a nyugdíj-megállapítási szabályok érdemben nem változnak azok számára, akik életkoruk miatt már nem választhatják az új, vegyes rendszert. Ugyanakkor hátránya az, hogy a degresszív beszámítás megszûnésének idõpontja és a minden szolgálati évet egységesen elismerõ új nyugdíjskálaszabály is így késõbb kerül bevezetésre. Mérlegelni kell azt is, hogy a korhatáremelés átmeneti idõszakának lezárása után, 2009-ben módosítani kell a korhatár elõtti nyugdíjazás feltételeit, mert nemenként egységes feltételek biztosítása szükséges már az egységes 62 éves korhatár mellett.
Tehát ebben az esetben a nyugdíj-megállapítási szabályok két lépcsõben, 2009-ben és 2013-ban változnának.
Nem fogadta egyöntetû megítélés az indexálás rövid távú változtatásának szükségességét. A kormány a fokozatos átállásra, az átmeneti idõszakra már eddig is jelentõs kompromisszumokat tett. Bízunk abban, hogy az erre irányuló módosítási javaslatok egybeesnek azzal a kormányzati szándékkal, hogy a nyugdíjak reálértéke az elkövetkezõ években érzékelhetõ mértékben növekedjen, s egyidejûleg az özvegyi nyugdíjrendszerben felhalmozódott aránytalanságok is feloldhatók legyenek.
A félreértések elkerülése érdekében szeretném hangsúlyozni, hogy mindkét követelményt a kormány 1998-ban végre kívánja hajtani, nem fogja az özvegyi nyugdíj folyósítását korlátozó jelenlegi szabályok átalakítását elhalasztani.
Bár a múlt héten szóltam az özvegyi nyugdíjrendszer átalakításáról, mégis azt kellett tapasztalnom, hogy a vitában még számos kormánypárti képviselõ is téves, félreértelmezett véleményt, illetve félreértelmezésen alapuló véleményt fogalmazott meg. Éppen ezért most nagyon röviden a lényeget szeretném megismételni, mert itt is nagyon lényegesnek ítéljük, hogy ne a valóságtól elszakadva ismerje meg a közvélemény a tervezett szabályozást.
Az özvegyi nyugdíjrendszer tervezett változása nem érinti az özvegyi nyugdíj jogosultsági szabályait, változatlanul állandó jelleggel özvegyi nyugdíjra a két gyermeket nevelõ vagy a rokkant- vagy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött özvegy jogosult, ha az elhunyt házastárs, élettárs az életkorának megfelelõen elõírt szolgálati idõt megszerezte.
(20.20)
Változatlanul jogosulttá válik az özvegy nyugdíjra akkor is, ha az elõbbi feltételek az elhalálozást követõ 10 éven belül bekövetkeznek; az 1993. március 1-je elõtt megözvegyülteknél ez az idõszak maximum 15 év lehet. Ezt nevezik a jogosultság feléledésének.
E kérdésben számos félreértés volt és van. Sokan úgy gondolják, ha egy nyugdíjas özvegy jelenleg nem kap özvegyi nyugdíjat, akkor 1998. január 1-jétõl is csak akkor lesz jogosult, ha a haláleset kevesebb mint 15 évvel ezelõtt következett be. Fontos hangsúlyozni: ez nem így van. A megrokkanásnak vagy a nyugdíjkorhatár betöltésének kellett bekövetkezni a haláleset után maximum 15 évvel; például ha az elhunyt az elõírt szolgálati idõvel rendelkezett, akkor az 1998. évben minden nyugdíjas korú nõ, aki 40 éves kora után özvegyült meg, és minden nyugdíjas korú férfi, aki 45 éves kora után özvegyült meg, kérheti a saját nyugdíja mellé az új, 20 százalékos özvegyi nyugdíjat. Ez a szabály az özvegyi jogosultaknak rendkívül széles körben biztosítja a jelenleg korlátozottan, illetve egyáltalán nem folyósított özvegyi ellátást, amely a 20 százalékos mérték mellett is több mint 17 milliárd forintot juttat azok számára, akik a korlátozott folyósítás vesztesei voltak eddig.
Végül, tisztelt Ház, szeretném jelezni, hogy azoknak a módosítási javaslatoknak a befogadására nyitott a kormány, amelyek a koncepció kereteibe beleillenek, az alapelveket nem keresztezik, és finanszírozási feszültségeket sem okoznak. Minden olyan javaslatot, amely az átmenetet kiegyenlítettebbé teszi, az egyes elemeket pontosítja, a benyújtott javaslathoz képest jobbítja, támogatni fogunk.
Kérem a tisztelt képviselõtársaimat, hogy módosító indítványaik elkészítésénél az általam elmondottakat mérlegeljék. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)