BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Lehet, hogy a késõi óra zavarja némely képviselõtársamat, mégis azt kell mondjam, azért kerül sor az általános vitára e késõi órában, mert a Kisgazdapárt illetékesei korántsem ilyen fontos kérdésekkel napirend elõtt rendszeresen el szokták szórakoztatni a parlamentet és az ország közvéleményét, nem engedve teret az egyébként ilyen fontos kérdéseknek.
(21.20)
A másik ilyen megjegyzésem, tisztelt képviselõtársaim, a következõ. El kéne dönteni végre, hogy kistermelõ-e az, aki 30-40-50 embert feketén foglalkoztat. Ez nem kistermelés, ez egyszerûen erkölcstelen kizsákmányolás, tisztelt képviselõtársam! És hogyha ön ezzel azonosulni tud - és ez nem egy marxista terminológia, a félreértések elkerülése végett -, én úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek, ezeknek a szerencsétlen embereknek - mert ma ez a terminológia és ez a kifejezés csak így használható -, akik semmiféle biztosítással, semmiféle garanciával nem rendelkeznek, sem egészségügyi, sem egyéb társadalombiztosítási tekintetben, valamifajta biztonságot kell adni - nem csak munkát, nem csak munkát!
Az, hogy munkát adnak nekik, az önmagában semmire nem elegendõ, biztosítani kell az ellátásukat. Ez lehet, hogy nagyon jópofán hangzik a Nyírségbõl vagy akárhonnan, a reggeli féldeci, meg az ebédhez való sör, meg a délutáni bor, én úgy is, akkor is azt gondolom, hogy a család, a felnövekvõ generációk számára sokkal többet ér a nyugdíjjogosultság, sokkal többet ér a társadalombiztosítási jogosítvány, amit ezzel szereznek meg, amit ez a törvény most elõír; nem pedig azzal, hogy holmifajta történelmi reminiszcenciákat emlegetünk. Mert lehet valaki történelemtanár, lehet valaki vállalkozó, ha nem érti meg az idõk szavát, akkor maradhat a féldecinél reggeltõl estig.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)