LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Dávid Ibolya képviselõnõ által fölvetett probléma valóban probléma: a nem Erdélyben lévõ magyar emberek, akik a televíziót nézték, és az újságból értesültek, bizony az hangzott el, hogy a köztársasági elnök úr koszorúzta ezt a bizonyos, szóban forgó emlékmûvet. Én nem a román felet, amely - nem lehet tudni, milyen okból - rendezte így meg a dolgokat, hanem a magyar külügyi munkát kifogásolom. Amikor elkészít egy protokollt, és a köztársasági elnök urat elengedi a románokkal tárgyalni, akkor bizony meg kellene nézni, hogy ne keltsen feszültséget, ne kelljen a parlamentben fölszólalni... (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.)
Nagyon sok olyan romániai emlékhely van, amelyet nyugodtan megkoszorúzhatott volna a köztársasági elnök úr - az ismeretlen román katona sírjától kezdve akármelyik semleges és olyan, csak a román értelemben vett áldozatok sírját, amely semmiképpen nem hozható összefüggésbe a volt román-magyar ellentéttel. Mert nem mi, ellenzéki képviselõk, akik ezt észrevételezzük, vagyunk felelõsök, hanem azok, akik ilyen rosszul szervezik meg ezt az utat és a koszorúzást; azok a felelõsök, ha a parlamentben kénytelenek vagyunk errõl megemlékezni.
A másik dolog: nagyon szeretném, ha nem a kormánypárt tiszteletre méltó képviselõtársai határoznák meg, hogy az ellenzék milyen napirend elõtti fölszólalást tesz, mert a szabaddemokratáktól már egy hónapja hallom, hogy mindig azzal kezdik, hogy ez nem ide tartozik, ezt miért kell napirend elõtt elmondani. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Mi soha nem szoktunk kiabálni - én a magam részérõl -, nem szoktuk azt meghatározni, hogy önök mit mondanak napirend elõtt, kérem, önök se tegyék.
Utolsó szó: itt arról van szó, hogy igazságtalanokat mondunk. Tegnap Gellért Kis Gábor engem megcáfolt itt a parlamentben, hogy nem igaz a 200 ezer, és megnézték a postdami szerzõdésben, és igaz. Tehát azért az igazmondással kapcsolatban: én nem vagyok történész... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), õ állítólag az, bár ez is bizonytalan számomra, tehát nagyon kérem, hogy õk is olvassák el, ha én annyi erõt veszek, hogy elolvasom a postdami szerzõdést.
Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)