DR. LEITNER GÁBOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Minden új törvényjavaslatnak elengedhetetlen része kellene legyen annak vizsgálata, hogy a törvény megvalósításának milyenek a társadalmi, szociális, gazdasági, politikai hatásai, illetve a javaslat végrehajtása milyen pénzügyi, emberi, intézményi s a többi erõforrásokat igényel. E törvény elõkészítése során az elõterjesztõ - vagyis a kormány - az elõbb említett szempontokat figyelmen kívül hagyta, pedig azok széles körû és megalapozott hatástanulmányait elõírja az államháztartási törvény. Ezzel szemben megalapozatlan vádak találhatók benne, amelyeknek szakmai és finanszírozási alapjuk nem létezik.
Az új törvényjavaslat az egészségügyi ellátórendszer mûködõképességének szükséges megõrzése érdekében nem hoz alapvetõen érdemi változásokat. A törvénytervezet elsõsorban az új szabályozási technikák kialakítására helyezi a fõ hangsúlyt, nem veszi figyelembe a gazdaság teherbíró képességét és a lakosság katasztrofális anyagi és egészségügyi helyzetét. Bár jól tudjuk, hogy az egészségügyi ellátórendszer mûködõképessége és fejlettsége jelentõs mértékben felelõs a lakosság egészségi állapotáért, a hazai és a nemzetközi tapasztalatok megerõsítik azt az ismert tényt, hogy az egészségügyi szolgáltatások hozzáférésében tapasztalható egyenlõség és a lakosság egészségi állapota között jelentõs összefüggés van. Miután a magyar lakosság egészségi állapotának szenzitív mutatói az ország gazdasági teljesítményéhez és geopolitikai helyzetéhez képest is igen rosszak, így az egészségügyi ellátásoknak csak az olyan átalakítása megengedhetõ, amely nem rontja tovább a lakosság amúgy is rossz egészségi állapotát.
Sajnos, az elõttünk fekvõ törvényjavaslat ezeket a kritériumokat és célokat meg sem közelíti. Látni kell, hogy a törvénytervezet elõírása szerint a magyar egészségügyi kiadásokban az egészségügyi magánkiadások 15 százalékos aránya megközelíti, illetve egyes esetekben eléri a fejlett országokban tapasztalt átlagot, így a terhek általános, lényeges fokozása a lakosság jövedelemviszonyai, valamint az egészségügyi szükségletek és a személyes jövedelempozíció fordított arányossága miatt nem megengedhetõ. A lakossági magánkiadások fokozását a lakosság egészségi állapotának további veszélyeztetése nélkül felelõs - és állítólag szociálisan érzékeny - kormány nem tarthatja elfogadhatónak.
A törvénytervezet az ellátórendszer számára nem teremti meg a jobban szabályozott, kiszámíthatóbb és garantált viszonyokat. A törvényjavaslat nem igazodik az egészségügy szerkezeti átalakítási szükségszerûségeihez, és a fekvõbeteg-ellátási kapacitások további szûkítésével jogilag is törvényesíti a várólista intézményét. A tervezet nem teszi egyértelmûbbé a finanszírozó és az ellátók szerzõdéses kapcsolatát, és nem pontosítja a finanszírozó ellenõrzési lehetõségeit és kötelességeit.
Kik lesznek a teherviselõk? A jelen törvénytervezet nem rendezi át a teherviselõk között kialakult, a magyar lakosság számára rendkívül kedvezõtlen arányokat. A gazdasági szükségszerûségekre és a nemzetközi tendenciákra hivatkozva radikálisan növeli a hozzájárulási kötelezettségeket, a lakossági magánkiadásokat. Pedig Horn Gyula miniszterelnök úr Tolna megyében, idén május 25-én elõször - és azóta még számos fórumon - megerõsítette, és szentül megígérte, hogy a választásokig nem kell újabb megszorító intézkedésre számítaniuk a magyar állampolgároknak. Erre itt ez a törvényjavaslat, amely azonnal megcáfolja ezeket a kijelentéseit, ígéreteit. A számtalan megszorító intézkedés ugyanis egyrészt beszûkíti az ellátáshoz jutást, másrészt olyan esetekben is részleges térítési díjat vezet be, amikor az ellátás eddig térítésmentesen járt. Ennyit ér egy miniszterelnöki kijelentés, ígéret?
A törvényjavaslat gyakorlatilag egy az egyben átmenti az 1975. évi II. törvény szabályait, azért, hogy minimális pontosítás után elkezdhessen kotorászni az állampolgárok zsebében. A népjóléti miniszter - mint a pénzügyminiszter hû alattvalója - teljesíti a kirótt feladatot, megteremti a lehetõségét annak, hogy az állampolgárok az abnormálisan magas járulékteher mellett az ellátások igénybevételekor még számtalan formában és jelentõs mértékben fizessenek a szolgáltatásokért. Kõkemény fiskális érdekek hazug szakmai burokban - ez a törvényjavaslat rövid összefoglalása.
Mert mi történik itt? Jelentõsen beszûkül a szabad orvos- és kórházválasztás, mert csak az engedheti majd ezt meg magának a járóbeteg- és a fekvõbeteg-ellátásban, akinek lesz erre elegendõ pénze. Tovább tart a magyar társadalom polarizálódása - a tehetõsebbek külön szobában, akár ötcsillagos ellátást is kaphatnak majd? Akinek lesz pénze, az megvásárolhatja magának a népjóléti miniszter rendeletétõl eltérõ eljárásokat is, míg mások kapják, amit a miniszter jogszabályai megengednek. Tudniillik még a protokollok is jogszabályban lesznek kihirdetve - ez példátlan! Kökény Mihály fogja elõírni, hogy mit kaphat egy beteg térítésmentesen a kórházban, és hiába lesz jobb, korszerûbb, esetleg életmentõ új gyógyszer, azt csak az kaphatja, aki meg tudja fizetni; mert térítésmentesen csak a miniszter rendelhet, aki a rendeletétõl eltér, az fizet. Kemény beutalási szabályok, feszes rend, az attól való eltérések csak pénzért engedélyezettek, zavaros megfogalmazás arról, hogy még ez sem az ellátó kasszáját fogja gyarapítani, hanem ennyivel kevesebbet kell majd elszámolnia az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé. Aki nem fapados ellátást akar, az fizessen!
Szakmailag is zavaros ez a rendelkezés, mert a progresszív betegellátás tényét, annak szabályait meg sem fogalmazza, maga ez a szó sem szerepel a törvényjavaslatban. Vajon komolyan gondolja-e a miniszter, a kormány, hogy a legbetegebbek, az öregek, a nyugdíjasok majd tudnak fizetni? Tudnak-e fizetni a gyerekesek, a családos fiatal házasok? Miért lesz mindenki kiszolgáltatott ezzel a törvénnyel, amelyet sem az orvosi kamara, sem a biztosítási önkormányzatok nem támogatnak? Ki támogatja ezt Kökény Mihályon és a pénzügyminiszteren kívül? Miért kell olyan jogszabályt hozni, amit egy év múlva az újonnan választott parlament alapjaiban fog megváltoztatni? Miért nem lehet széles nemzeti konszenzusra törekedni? Miért kell erõbõl politizálni, és ezzel az embereket megnyomorítani?
Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg nekem, hogy még egypár, különösen kirívó hibáját a törvénytervezetnek kiemeljem! Nem terjed ki ez a törvény azokra az egészségügyi szolgáltatásokra, amelyeket az egészségügyi törvény szerint minden magyar állampolgár térítésmentesen igénybe vehet.
(10.20)
Több probléma jelentkezik. Miért nem hivatkozik precízen a jelenleg hatályos és érvényes egészségügyi törvényre? Ha ezt nem tekinti mértékadónak, miért nincs benyújtva az új? Hogyan lehet úgy megkezdeni ennek a törvénynek a vitáját, hogy nem ismert a kapcsolódó törvényjavaslat?
Vannak ellátások, melyek mindkét törvényi szabályozás esetén térítésmentesen járnak, de azok finanszírozása nincs elrendezve. Például megelõzõ védõoltások állampolgári jogon járnak, de azokat a háziorvos adja be. Maga az oltóanyag térítésmentes, és az állami költségvetés kellene, hogy finanszírozza, de az ezzel kapcsolatos tevékenységet már a társadalombiztosítás.
A törvénytervezet teli van többféleképpen értelmezhetõ szabályokkal. Ilyen elfogadhatatlan gumiszabály, hogy az egészségügyi szolgáltatások az egészségügyi állapot szerinti mértékben vehetõk igénybe. Ez így ellenõrizhetetlen. Senki sem fogja magát például feleslegesen megoperáltatni; helyesebb, ha úgy fogalmaznánk: orvosilag indokolt esetben. Ennek jogi keretei adottak, mert létezik az igazságügyi orvosszakértõ, aki ezt el tudja dönteni.
A törvénytervezet jól mutatja, hogy a házi betegápolás nincs tisztázva minisztériumi szinten. Már itt kiderül, hogy a háziorvosnak nincs szakmailag köze betegének házi betegápolásához, hiszen itt csak azt felügyelheti, amit amúgy túlterhelt praxisában dolgozó ápolója tud nyújtani, amit külön nem is finanszíroz az egészségügyi alap. A valódi, induló házi betegápolás csak intézeti ellátást kiváltó szolgáltatás, és mint ilyen, a háziorvos látókörébõl kikerül. Elfogadhatatlan, hogy nem indikálhatja és nem felügyelheti az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, ezzel olyan kontroll lehetõségét veszíti el, mely nemcsak szakmailag elfogadhatatlan, hanem komoly negatív pénzügyi következményei is lesznek.
Burkoltan bevezeti a várólistát. Megfogalmazása szerencsétlen, mert úgy tûnik, mintha a vizsgálatokra a sürgõsségi felmentés nem vonatkozna. Ez a szabályozás tág teret nyit a paraszolvenciával megvásárolható kiskapu keresésének, amire már a múltban is bõven volt példa. Ki kellene mondani, hogy ha nincs finanszírozási forrás, akkor a beteg ezt kipótolhatja. Ide jutottunk a szocialista-liberális kormány munkája nyomán! A gazdagot meggyógyítják, a szegény pedig várhat sorára és a jószerencséjére - mert ez fog történni, csak etikailag elfogadhatatlan módon.
Végezetül rendkívül veszélyes, hogy bíróság, ügyészség, rendõrség és nemzetbiztonsági szolgálatok korlátozás nélkül hozzájuthatnak a biztosított egészségügyi adataihoz. Ez a személyes adatok önrendelkezésének súlyos megsértése.
Tisztelt Ház! Nem folytatom tovább, ilyen és még sok hasonló kérdésre, tényekre kellene ennek a törvénytervezetnek választ adnia. Sajnos, ezeket hiába keressük benne. Helyette ez a törvénytervezet világossá teszi, hogy például el lehet térni a szakmai protokolltól, de csak pénzért - de csak azért! -, annak számára, aki megfizeti. A törvénytervezetnek ez a pontja szégyen és gyalázat! Ez a pont szünteti meg Magyarországon a tisztességes ellátáshoz való jogot.
Tisztelt Ház! Ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában támogatni nem szabad. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)