DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én négy éven át hallottam, hogy a kormányzati arrogancia bûnében leledzünk. Soha nem értettem pontosan, most kezdem érteni. Ugyanis én elhiszem, hogy az államtitkár úrnak nincs mire szerénynek lennie, hiszen maga az a tény, hogy sûrûn változnak a népjóléti miniszterek, bizonyítja, hogy ez nem a sikertárcák közé tartozik. Ugyanilyen sûrûn változnak az államtitkárok is, tehát a szerénységet, miután nincs mire szerénynek lenni, nem kérhetem számon, azonban a tényszerûséget igen.
(10.30)
Kérem szépen, akkor, amikor önök itt bekiabálják, hogy el kell olvasni a szöveget, ajánlom szíves figyelmükbe, hogy a saját szövegüket legalább ismerjék. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Milyen stílus ez?) Ez az én stílusom, kedves képviselõtársam (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Elég rossz!)..., hat éve gyakorolom, és úgy tûnik, én vagyok az egyetlen, aki következetesen ugyanazt mondom, hat éven keresztül. Szóval a háttéranyag, a kötelezõ egészségbiztosítási stb. törvény összefoglalójának utolsó mondata - merthogy azt mondja az államtitkár úr, hogy itt a teljes körû és a lehetõség szerinti ellátását garantálni fogják. Az a kérdés, hogy ez milyen körû és milyen mértékû. Ugyanis az utolsó mondat: "1997-ben várhatóan 295 dollár lesz az egy fõre jutó egészségügyi kiadás, ami megfelel a 25 évvel ezelõtti dollárárfolyamon számított 25 évvel ezelõtti átlagnak." Ha önök a megfelelõ szintet a 25 évvel ezelõtti átlaghoz számolják, akkor valóban, tisztelt képviselõtársaim, nem olvasták a saját szövegüket!
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)