DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Elsõsorban a megváltozott munkaképességûek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról kívánok szólni, és kifejezetten szakmai szempontok figyelembevételével, nem pedig holmi politikai indíttatások és politikai csatározások érdekében.
Úgy gondolom, errõl valamennyien felelõsségteljesen kell hogy nyilatkozzunk, mert ennek megoldását több éve - talán lehet mondani: évtizede - várja az a több százezres tömeg, amelyik elsõsorban a gazdasági szerkezet átalakítása során lett vagy lelkileg, vagy tényleg egészségkárosodás következményeképpen munkaképességének valamilyen százalékában csökkent.
Tisztelt Országgyûlés! A társadalombiztosítási rendszer átalakításának következménye kell hogy legyen a megváltozott munkaképességû személyek és rokkantak ellátásának átalakítása. A mai helyzet szerint a megváltozott munkaképesség és a rokkantsági fok megállapítása különbözõ orvosi bizottságok szakmai állásfoglalása alapján történik, de egyáltalán nem biztos, hogy a piacgazdaság követelménye szerinti korszerû elõrelátás szerint megy végbe e folyamat. E folyamat végrehajtása sokszor kellemetlen, mind orvosszakmai szempontból, mind a megváltozott munkaképességûek szempontjából.
A foglalkoztatási szerkezet átalakításával egyrészt a munkanélküliség területére került át e probléma kezelése. A foglalkoztatási törvény 19. §-a biztosítja a megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatásának elõsegítõ rendszerét. Ezen szabályozás szerint a Munkaerõpiaci Alap rehabilitációs részébõl támogatás adható olyan fejlesztésekhez, ahol megváltozott munkaképességû vagy rokkant személyeket foglalkoztatnak.
A törvényi elõírás általános feltételeit különbözõ végrehajtási rendeletek szabályozzák. A végrehajtási rendelet pontosítja, rögzíti, hogy hogyan és milyen támogatásrendszerrel lehet igénybe venni, illetve mûködtetni e rendszert. Úgy érzem, ennek ellenére nem mindig sikerül a végrehajtás, hiszen az e területen végzett munkaügyi ellenõrzések bizonyítják, hogy a támogatás egy részét olyan célokra, olyan felújításokhoz vagy tárgyi eszközök bõvítéséhez használják fel, ami a megváltozott munkaképességûek, illetve rokkantak hátrányára történik. Természetesen vannak olyan üzemek, olyan vállalkozások, amelyek a megváltozott munkaképességûek és rokkantak munkahelyét valóban komolyan veszik, bõvítik, és biztosítják is mindennapi munkájukat. Ahhoz, hogy ezek az emberek a normál üzemi körülményekhez fel tudjanak nõni, és tudjanak dolgozni, olyan rehabilitációs munkahelyet kell létrehozni, amelyben emberi körülmények között tudnak munkát, értékelhetõ munkát végezni. Kiemelve fontos, hogy ugyanolyan emberként, mint teljes, egészséges embertársaik, végezzenek munkát, hiszen az államnak is az a jó, ha nem segélyekkel kell a költségvetés terhére támogatást adni, hanem inkább bevételhez jut, ugyanis ha munkához jutnak ezek az emberek, akkor adózni fognak, járulékot fognak fizetni.
Tisztelt Országgyûlés! Jelenleg 1,2 milliós inaktív lakosságot tart nyilván a statisztika. Ezek közül jelentõs a rokkantságba menekültek száma. Visszahozni a munkába nem biztos, hogy orvosszakmai szempontok alapján kell. Ennél fontosabb szempontnak kell tekinteni a védett munkahelyet, a védett munkahelyek létesítését, a megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatását elõsegítõ eszközökre adott támogatásokat vagy ezen eszközök beszerzésére, fejlesztésére, korszerûsítésére kiírt pályázatokat.
A foglalkoztatási törvény mellett más jogszabályok is törõdnek a megváltozott munkaképességû embereknek a munka világába történõ visszavezetésével. Az ilyen dolgozókat foglalkoztató célszervezetekrõl az 8001/1996. számú PM-tájékoztató ad információt. Az idézett jogszabály meghatározza a munkáltatók számát, amely jelenleg Magyarországon 46. Ez a 46 munkáltató foglalkoztatja - és úgy érezzük, hogy elkülönítve, szinte gettósítva - azokat az emberek, akik valamilyen oknál fogva megváltozott munkaképességûek vagy rokkantak lettek. Éppen ezért ez a 46 meghatározott munkáltató Magyarországon kevésnek mondható, sõt, egy olyan megkülönböztetést is jelent - mint már mondtam, elkülönítést -, amely rontja esélyegyenlõségüket, rontja a társadalomba való beilleszkedésüket. Rehabilitációs célú foglalkoztatást bármely munkáltató végezhet az elõírás szerint, de az a tapasztalat, hogy nemigen élnek ma ezzel a lehetõséggel, mert a különbözõ támogatások igénybevételén túl nyûgnek tartják az ezekkel az emberekkel való foglalkozást.
A megváltozott munkaképességû dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló, többször módosított - igen-igen sokszor módosított - 8/1983. EüM-PM együttes rendelete meghatározza a megváltozott munkaképességû személy fogalmát. Általános vélemény, hogy az említett jogszabályok helyenként alkotmánysértõk, kirekesztõk, ezért fontos, hogy az ellátórendszer teljes átalakítása megkezdõdjön, Bs ezért az a véleményem, hogy a hazai rehabilitáció igazi rendszerré alakítása még nem történt meg. Nem történt meg annak ellenére, hogy a fent idézett három jogszabály foglalkozik a problémával; mégsincs megoldás e területen. Igaz, jelentõsége felértékelõdött, mert a foglalkoztatási törvény, illetve a különbözõ humánpolitikai célú elõírások alapján jól felkészült munkaügyi szakemberek foglalkoznak a megváltozott munkaképességûekkel, illetve a rokkantak munkába állításával, rehabilitációs ellátásának kiépítésével.
Azonban, hogy ez a kiépítés, ez a rehabilitáció jó mûködjön, nem ártana szakmai szempontokból megfogalmazni még az alábbiakat.
(10.40)
Mint említettem, a hazai rehabilitáció rendszerré alakítása nem igazán mûködik, ennek szükségessége elengedhetetlen. Ugyanis az ellátások gyakran átfedõek, igazságtalanul kialakítottak, vagy idõközben a mûködésük során alakultak, illetve váltak azzá. A támogatások jelenleg túlzottan sokrétûek, indokolatlanul szerteágazóak, és nem egymásra épülõk. Ennek talán az az oka, hogy a különféle támogatások az elmúlt évtizedek során eltérõ idõpontokban és különbözõ szemléletben különféle társadalmi, gazdasági környezetben keletkezett jogszabályok alapján jöttek létre.
A jelenlegi ellátórendszer elemei - az a vélemény és társadalmi vélemény, foglalkoztatási, munkaügyi vélemény is - nincsenek összhangban egymással. Egyes csoportok támogatásai sokrétûek, másoké pedig homogének, illetve igen csekély mértékûek. A társadalomban elfoglalt helyüket úgy találnák meg a megváltozott munkaképességû és rokkant emberek - akik természetesen szeretnének is dolgozni -, hogy nem egy zárt totális intézetre alakított intézményhálózatba kerüljenek be, mint említettem ebbe a 46 kijelölt munkaadói csoportba, hanem ugyanúgy és ugyanolyan feltételek mellett egyenértékû emberekként dolgozzanak, mint akik nem megváltozott munkaképességûek. Mindezek miatt szükség van arra, hogy a rehabilitáció során feloldjuk e 46 meghatározott munkáltatónak a szabályait.
Végezetül: a gazdasági szerkezet átalakulásával a megváltozott munkaképességûek, rokkantak táborában igen sok a lelkileg sérült ember, akik még jelenleg is közéjük sorolhatóak. Ezért úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ne csak orvos-szakmai és pénzügyi szempontok alapján kerüljön felülvizsgálatra és újjászervezésre ennek a több százezres tábornak a jövõje, hanem humánus eszközök figyelembevételével még olyan áron is, ha e célok megnyugtató rendezése a költségvetésbõl történõ átcsoportosítással oldható meg.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)