DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy mielõtt a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat konkrétumairól beszélnék, tegyek egy kitérõt az alkotmány és a jogalkotási törvény néhány passzusára. Az alkotmány 8. §-a szerint a Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Majd a hatályban lévõ alkotmányunk 70. §-a szerint a Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével biztosítja vagy valósítja meg. Majd ugyanezen alkotmány még egy szakaszában foglalkozik az egészségüggyel, a 70/E. §- ban: a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van szociális biztonsághoz, öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges jogosultsághoz. A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.
A törvényjavaslat elõterjesztõje - nyilván ebbõl az alkotmányos kötelezettségbõl kiindulva úgy gondolta -, hogy ennek a kérdésnek a szabályozása csakis törvényi szabályozást igényelhet, hiszen maga a célkitûzés is és a preambulum is úgy fogalmaz, hogy az a cél vezérli a kormányt, hogy a társadalombiztosítási rendszer keretében az állampolgárok hozzáférhessenek egészségük megõrzéséhez, helyreállításához és az egészségi állapotuk javításához szükséges egészségügyi ellátáshoz. Még egyszer megerõsíti, hogy a törvény célja az, hogy meghatározza a társadalombiztosítás ellátásaira, a magánnyugdíjra jogosultságról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvényben foglalt egészségbiztosítási ellátásokra és azok igénybevételére vonatkozó részletes szabályokat.
Tisztelt Képviselõtársaim! Látszik, hogy a kormány érezte, ezt a nagyon fontos kérdést mint alapjogokat és alapvetõ jogokat érintõ kérdést törvényben kell szabályozni. De vajon mit szabályoz ez a törvény, és mi az a kör, amit nem ebben a törvényben szabályoz, hanem mindenféle alsóbb rendû jogszabályra hivatkozva olyan utalásokat tartalmaz, hogy ezt majd egy másik jogszabályban fogja szabályozni?
Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem - és ez csak a megérzésem, mert statisztikát erre nem tudtam állítani, de átolvasva az elmúlt három év törvényhozását -, rekordot állított fel a kormány e törvény beterjesztésével, a rekord pedig abban a számban van, hogy szinte oldal nincs a törvényjavaslatban, amiben egy fontos kérdésre ne azt mondaná a kormány, hogy ezt majd egy külön jogszabályban fogjuk szabályozni, ezt egy külön törvényben fogjuk szabályozni. Azokat a szabályozási tárgyakat, amelyeket az alkotmány alapján - és majd hivatkozni szeretnék a jogalkotási törvényre -, a jogalkotási törvény alapján, ha lehet, egy törvényben vagy két törvényben, de mindenképpen törvényben kellene szabályozni, azt rendre elutasítja egy alsóbb rendû jogszabály irányába. Ez önmagában nem lenne baj, mert tartalmaz olyan rendelkezést a jogalkotási törvény, hogy a törvénnyel együtt be kell nyújtani a végrehajtási rendeletet. Ha a kormány benyújtja a végrehajtási rendeletet, akkor abból megállapíthatjuk azt elsõsorban, hogy az a szabályozási tárgykör, amit a végrehajtási rendelet tartalmaz, valóban végrehajtási rendeletre tartozik, és azt is megállapíthatjuk, hogy azt a sok-sok hézagot, ami ebben a törvényben van, a kormány milyen tartalommal akarja kitölteni.
Ha egy hasonlattal szeretnék élni, akkor azt kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat olyan, mint egy brüsszeli csipke: sokkal több benne a lyuk, mint maga a cérna vagy a matéria, tehát olyannyira átlátszó ez a törvény, hogy nem tudom, miért hozta egyébként a kormány ezt a törvényjavaslatot ilyen formában az Országgyûlés elé. A törvény szövegében 30-40-50 körül van azoknak a szakaszoknak a száma, ahol valamiféle utalást tartalmaz arra, hogy ezt majd egy másik jogszabály fogja szabályozni, és egyetlenegy mellékletet tartalmaz ez a jogszabály, az is hemzseg a hibáktól.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az már egészen biztos, hogy a kormány egy dologban nagyon következetes. 1994 õsze óta a törvényhozási munkát úgy ütemezi, hogy a ciklus elején nagyon laza az Országgyûlés munkája, és alig alkotunk törvényeket - mondjuk, a törvényeknek egyharmadát -, majd a ciklus vége felé, az õszi vagy a téli ülésszak vége felé megalkotunk olyan törvényeket, amelyek súlyukat, terjedelmüket és a társadalomra gyakorolt hatásukat tekintve óriási jelentõségûek. Ilyen a nyugellátással, ilyen ez az egészségbiztosítással kapcsolatos törvénycsomag is. Nem értem, tisztelt képviselõtársaim, ezt a logikát és ezt a következetes eljárását a kormánynak!
Mi érdeke fûzõdik ahhoz, hogy egy ciklus, egy õszi vagy tavaszi Alésszak végén ilyen törvényeket ilyen módon tárgyaljuk, hogy idõ nincs ezeknek a megtárgyalására, és ahogy átnéztük ezeket a törvényeket, az elõkészítésére sem volt megfelelõ idõ?! Ha a kormány elmúlt hároméves tevékenysége azt bizonyítaná, hogy ilyen munkateher mellett is jó törvényeket hoz, mert kiállja az Alkotmánybíróság próbáját, mert alig van elvétve egy-két olyan törvény, amit utóbb módosítani kell, mert az apparátus olyan jó munkát végez, hogy vállalhatjuk azt, hogy viszonylag felületesen tárgyalja ezeket a törvényeket az Országgyûlés, akkor meghajtom a fejemet az érveik elõtt. De a helyzet az, hogy jogselejteket gyárt évek óta az Országgyûlés, ami az alkotmánybírósági eljárásban egyértelmûen bebizonyosodik, így nem értem, hogy miért vállal a kormány olyan felelõsséget ezekért a rossz törvényjavaslatokért, amit egyébként nem kellene hogy megtegyen, hiszen ez egy óriási átalakítást jelent.
(10.50)
Visszatérve magához a törvényjavaslathoz és ahhoz a megállapításomhoz, hogy ez a törvény hemzseg azoktól a szakaszoktól, amelyek más jogszabályra akarják utalni a szabályozást. Hadd mondjak el ebbõl néhányat önöknek!
10. oldal, 14. § (3) bekezdés: "A biztosított külön jogszabályban foglaltak szerint jogosult fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátást kiváltó otthoni szakápolásra." Szülészeti ellátás, 15. §: külön jogszabály rendelkezései szerint jogosult anyatejellátásra, külön jogszabályban foglalt feltételekkel jogosult meddõség kezelésére. Betegszállításnál, térítésmentes szállításnál: külön jogszabályban foglalt feltételek szerint jogosult valaki kúraszerû kezelés céljából igénybe venni a betegszállítást. Külön jogszabály az adott gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vagy ellátáshoz árához támogatást rendelhet majd. Az utazási költséghez nyújtott támogatás mértékét külön jogszabályban tartalmazza, sem százalékban, sem arányaiban nincs a törvényben határozott rendelkezés. Említhetném, hogy a szûrõvizsgálaton való részvételt bármely, a vizsgálat elvégzésre külön jogszabály értelmében jogosult egészségügyi szolgáltató igazolhatja.
Tisztelt Képviselõtársaim! Megismétlem még egyszer azt a brüsszelicsipke-hasonlatot, hogy a lényeg hiányzik ebbõl a törvénybõl, és ez csak egy egyszerû kerettörvény. A III. fejezet 29. §-a: "A biztosított az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultságát a taj-szám, igazoló okmány bemutatásával, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz tekintetében külön jogszabályban foglalt orvosi rendelvény bemutatásával igényelheti." Egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerzõdésben meg kell határozni külön jogszabály rendelkezése alapján a szerzõdésben rögzítendõ feltételeket. 32. §: külön jogszabályban foglaltak szerint gyógyszer, gyógyászati segédeszköz rendelésének feltételei; 36. §: a szerzõdések teljesítésének ellenõrzésére - az OEP ellenõrzi ezeket a szerzõdéseket - külön jogszabályban foglalt esetekben és feltételek mellett jogosult a biztosítottak vizsgálatára; 45. §: kivételesen indokolt esetben külön jogszabály szerint fõorvosi bizottság a keresõképtelenséget a vizsgálatra jelentkezés idõpontjától legfeljebb hat hónapra visszamenõleg is igazolhatja; 47. §: nem jár táppénz - a keresõképesség elbírálását külön jogszabályban foglaltak szerint ellenõrzõ fõorvos vizsgálatához nem járult hozzá a beteg; 52. §: foglalkozási betegségek körét a kormány külön rendeletben kívánja megállapítani; VII. fejezet: az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokat szóban vagy írásban a külön jogszabályban meghatározott igazolások benyújtásával lehet majd igénybe venni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Csak most érkezünk el a törvényjavaslat XI. fejezetéhez, amely két teljes lapon keresztül tartalmazza azokat a zárórendelkezéseket, amelyek most már törvényi felhatalmazást adnak akár a kormánynak, akár a népjóléti miniszternek, hogy milyen tárgyköröket szabályozzon még - többségében az általam felsoroltakon kívül - egy másik jogszabályi formában, akár kormányrendeletben, akár népjóléti miniszteri rendeletben. 15 ilyen rendeletet kellene megalkotnia a kormánynak 1998. január 1-jéig. Tizenötöt, tisztelt képviselõtársaim! Hangsúlyozom még egyszer, hogy ehhez a javaslathoz egy mellékletet csatolt, és az a melléklet is szakmai hibáktól hemzseg.
A másik felhatalmazási kör: a népjóléti miniszter kap felhatalmazást 13 miniszteri rendelet megalkotására. Ahogy az elején hivatkoztam, megítélésem szerint a jogalkotási törvény és az alkotmány szerint az egészségügyi ellátáshoz való jog alapjog, tehát annak részletes szabályait törvényben kell szabályozni. Ehhez képest nem értem azt a felhatalmazást, ami például a népjóléti miniszternek ad egy olyan felhatalmazást, hogy az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat népjóléti miniszteri rendelettel szabályozza.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ebbe az egyetlen felhatalmazásba bármi beletartozik, ami az egészségügyi szolgáltatások körébe tartozik: magának a szolgáltatásnak a milyensége, a ténye, a tartalma, bármit elrendelhet e miniszteri rendelet alapján a népjóléti miniszter, és bármilyen formában. De akkor azt szeretném megkérdezni, tisztelt képviselõtársaim, minek ehhez egy olyan törvény, amelyet a kormány benyújtott, amely a lényeges rendelkezések körét - szemben az alkotmánnyal és szemben a jogalkotási törvénnyel - egy olyan jogszabályba utalja, amely csak a népjóléti miniszter belátásán múlik? Csak nem azért, tisztelt képviselõtársaim, hogy ne kelljen olyan mértékben megkeresni az érdekvédelmi és társadalmi szervezeteket; ne kelljen az Országgyûlésben lefolytatni egy olyan vitát, ahol érvek- ellenérvek elhangozhatnak, hanem néhány személy döntése alapján múljon a magyar kötelezõ egészségbiztosítási ellátás? Ezért a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot nem tudja támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)